A héten egy fiatal nő megpróbálta megölni magát, perceken múlt, hogy ez nem sikerült, ám az életéért jelenleg is küzdenek. Tragédiának ez éppen elég – önmaga, a családja, szűkebb-tágabb környezete számára –, igazán nem hiányzott, hogy az egész történet országos méretűvé dagadjék.
Szándékosan nem írom le ennek a fiatal nőnek sem a nevét, sem a foglalkozását, aki akarja, könnyen utána tud nézni, hiszen a bulvársajtó – és az önmagát önérzetesen nem bulvárnak tartott médiumok egy része is – gondoskodott róla, hogy a „szaftos” részletek ne maradjanak homályban. Hogy ezek a részletek hogyan kerülhettek ki egyáltalán nyilvános felületekre, és az információk birtokában miért nem a jó- vagy együttérzés döntött a publikálásuk mérlegelésekor, az egy hosszabb írás témája lehetne. Ahogyan az is, miért van, lehet valakinek szüksége arra, hogy a segítség, a szeretet és az ima ideje helyett ezt a pillanatot is a sejtető-sugalló, közéleti vádaskodások szolgálatába állítsa – köszönjük, már így is éppen elég árok van körülöttünk, amelyeket egyre nehezebben próbálunk a mindennapokban is átugrani.