Regényíró és politikus, Opera-intendáns és koronázásszervező: Bánffy a 19. és 20. század fordulójának különlegesen sokoldalú közéleti személyisége volt.
A kolozsvári születésű, Budapesten elhunyt Bánffy Miklós (1873–1950) szinte minden volt, amit felsorol a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere. Polihisztornak mondhatjuk: író és politikus, grafikus és színházi szakember, illetve az Opera intendánsa is volt. Emellett gróf is, nagy hírű arisztokrata család sarja, egyben utolsó aranyágacskája. Későn nősült, 1939-ben 66 évesen, és polgári házasságot kötött. Színésznőt vett el, akitől már 1924-ben megszületett egyetlen gyermeke, Katalin. Ő idén hunyt el Marokkóban, Tanger-ben, hogy a családi tabló még színesebb legyen.
Bánffy Miklós jogot hallgatott Kolozsváron és Budapesten. Az ország egyik legnagyobb földbirtokosaként 28 éves korában országgyűlési mandátumot szerzett, és két cikluson át volt képviselő, közben Kolozs vármegye igazgatását is végezte mint főispán. Az első világháború idején katonaszolgálatot vállalt, és diplomáciai megbízásokat kapott, továbbá az ő feladata lett Ferenc József elhunyta után IV. Károly koronázási ünnepségének a megtervezése. Ami botrányba fulladt. Ugyanis „aranysarkantyús jelmezbe” öltöztetett egy csapat harctéri rokkantat, és felvonultatta őket a király mögött haladó díszmenetben.
Ennek ellenére politikai pályájának csúcsa csak ezután következett. Dacára, hogy nyughatatlan természetével a világháború végén már unta a diplomáciát, Bethlen István 1921-ben külügy- miniszternek hívta a kormányába. Másfél évig maradt, és megcsinálta a keserves munkát Trianon után. Beírta a nevét a történelembe. Nem véletlen, hogy 2013-ban szobrot emeltek a tiszteletére Sopronban, hogy a város magyar maradt. Azok közé tartozott, akik bírálták az országgyűlést, amiért gyorsan ratifikálta a békediktátumot, bízva abban, hogy megszűnik a magyarság elleni gyűlölet. Illetve azért is, mert legfőbb hatalomként beletörődött abba, hogy a romániai magyarság nem kap védelmet a Népszövetségtől. Miniszteri pályafutásának ez a vélemény vethetett véget.
Bár ekkor még mindig nem volt ötvenéves, legnagyobb színházi sikerein is túl volt már. 1912-ben nevezték ki intendánsnak az Operához, majd a Nemzeti Színházhoz is. Működésének késői folyománya, hogy a Strobl Alajos által 1920-ban gipszből megformázott mellszobrát 1994-ben végre elhelyezték a Opera folyosóján, az ez alapján bronzból kiöntött alkotást 2010-ben a szegedi Dóm téren, a nemzeti emlékcsarnokban, majd 2021-ben elneveztek róla egy próbatermet a Magyar Állami Operaház kőbányai Eiffel Műhelyházában.
Mielőtt színházi működéséről szó esnék, hogy miért is vált megint fontossá, a Bánffy családról is szólni kell. Az ilyen „ezeréves” családokat szokás úgy képzelni, hogy évszázadokon át apáról fiúra száll a hatvanezer holdas birtok igazgatásának a terhe, és ünnepkor akár tucatnyian ülnek asztalhoz attól függően, mennyi a gyerek. Valójában a famíliák idővel ágakra bomlottak aszerint, hogy ki melyik testvértől származott, egy-egy nemzedékben pedig százan is szerepelhettek úgy, hogy a mieinkhez hasonló, kis családok elkülönültek, és a tagok akár sosem érintkeztek. Például mert más családokkal barátkoztak és üzleteltek. A gyakori halálozások miatt előfordulhatott, hogy egy Esterházy az első felesége vagy férje miatt előbb egy Batthyány, majd egy Cziráky asztalánál találta magát. Miklós a Bánffy család legjelentősebb ágához tartozott, a losonciakhoz. Mely ráadásul rang szerint is megoszlott egy ideig: egyes családok tagjai grófok, mások bárói rangúak voltak. Gyakran házasodtak távoli rokonnal a nagycsaládon belül, s mivel sok fiú vitte tovább apja és nagyapja nevét (Miklós, Dénes, György), kifejezetten bonyolult a történetük.
A Bánffyk számos országos politikust és nagylelkű, okos mecénást adtak.
Kettő elfeledettet említeni kell. Bánffy György (1746–1822) erdélyi kormányzó volt, több más ilyen nevűhöz hason- lóan. A modern Kolozsvár és Erdély megalapítójának tartják, annyi szépet épített és fejlesztett hosszas közszolgálata alatt sógorával, az Esterházyak erdélyi ágához tartozó Nepomuk Jánossal (1754–1840). Utóbbit nem említették meg Veszprémben, amikor a település Európa kulturális fővárosa volt, pedig támogatta Mozartot, és ő alapította ott az első zeneiskolát. A két férfi halála után festményeik, régészeti leleteik, éremgyűjteményeik egy része a Magyar Nemzeti Múzeumhoz és az Erdélyi Múzeumhoz került.
György fia, Bánffy Dénes (1777–1854) az elmagyarosodott porosz feleségével együtt főleg a művészeteknek élt. Többek között magánszínházat alapított, majd amikor közszínház létesült, át- engedte neki a felszerelését. Ez a Bánffy házaspár vette magához az erdélyi zongorazseni Filtsch Károlyt, Carl Filtschet, Chopin legkedvesebb tanítványát. Továbbá kutatók szerint Beethoven és Brunszvik Jozefin törvénytelen lányát is, akivel hárman egy sírban nyugszanak Bécsben. Dénes 1848-ban már nagybeteg volt. Nem harcolhatott, de az nem igaz, hogy közben memoárt írt. A véres nemzetiségi leszámolások párját ritkító tükrét írta meg. Mindezt azért kellett itt elsorolni, mert Miklósról gyakran mondják, hogy nem volt kitartása, mindenbe csak belekapott, holott évszázados hagyományt és életstílust követett.
Bánffy Miklós 1912 és 1919 között vezette az Operát. Megszabadult minden régiességtől: jellemző, hogy ő mutatta be Bartók Béla két korszakos művét, A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát, melyekhez díszletet is tervezett. Később humorosan emlékezett meg a sznobokkal vívott harcairól. Nyolc karmestere volt, de mind megtagadta Bartók darabjának előadását – mondván, hogy a mű kubista, hogy ő öreg, beteg, az ilyenhez nem ért, és a többi. Végül külföldről hívott karmestert.
Nehezen hihető, hiszen nem forog a neve közszájon, de Ady Endre, Móricz Zsigmond és mások korának egyik legnagyobb magyar írójaként emlegették Bánffy Miklóst. Drámákat, novellákat és regényeket írt. Legfontosabb műve az Erdély-trilógia, melyben kritikusai szerint az arisztokrácia hanyatlását, törvényszerű bukását festette le. Rendben, de akkor mi történt a nagypolgárral és a kulákkal? Azt mondják, a majdnem elpusztult, de nemrég újjáépített bonchidai Bánffy-kastély az újjászületés, a transzilvanizmus, a modern kultúra és a hagyományos mesterségek otthona lett. Úgy legyen!
Nyitókép: Wikipédia
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az április 1. és 12. között zajló Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében.
Magyar Péter pártja eltörölné a rezsicsökkentést, a védett benzinárakat, ami havonta több tízezer forint plusz kiadást jelentene a családok számára.
Egy friss kutatás szerint a helyzet kezd kicsúszni a családok kezéből.
A Vissza a mederbe oldal által közölt felvételből kiderül, hogy voltak olyan pillanatok, hogy szinte „megerőszakolta” a barátnőjét.
A finn VaasaETT nevű szervezet minden hónapban közzéteszi a legfrissebb európai rezsidíjakat. A magyar családok hosszú évek óta a legkevesebbet fizetik áramra és gázra a rezsicsökkentés miatt. Ha megszűnne, súlyosan elszállnának az árak.
A kérdés nem az, hogy a kormány „csak anyákat lát-e”, hanem hogy a kritikusai képesek-e egyáltalán családban gondolkodni?
Húsvétvasárnap délután megnyitja kapuit a Gellért-hegy ékköve. A 2020 óta zajló nagyszabású rekonstrukció után a Citadella modern közösségi térként született újjá. Kövesse nálunk az ünnepséget és a miniszterelnöki beszédet!
