Új fordulat, kapaszkodjunk: az iskolai mobilhasználat korlátozása kevés lesz – tovább kell lépni

2025. június 09. 05:15

Ha ezt a cikket kisgyermek jelenlétében olvassa: ne tegye! Vagy legalább vonja be az ovist is az olvasásba.

2025. június 09. 05:15
null
Francesca Rivafinoli

Hogy kés, villa, okosteló gyerek kezébe nem való, az talán egyre inkább kezd átmenni a köztudatba – friss hír, hogy

Finnországban hétéves korára ma már „csupán” 36 százalék rendelkezik mobiltelefonnal vagy okosórával,

míg tavaly ugyanez az arány még bő 70 százalék volt.

De hogyan hat a kicsik kognitív fejlődésére vagy pszichoszociális egészségére az, ha a szüleik használnak a jelenlétükben okostelefont és hasonló kütyüket? – ennek a kérdésnek jártak utána ausztrál kutatók, végigelemezve a témában tíz különböző országban végzett eddigi vizsgálatokat, az ötévesnél fiatalabbakra fókuszálva.

Sejthetjük a választ, okkal feszenghetnek a rémes „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” elv vallói;

az eredmények mégis tanulságosak. Először is: úgy tűnik, teljesen mindegy, hogy a szülő csak rövid időkre kapkodja elő a telefonját vagy huzamosabb ideig, aktívan azzal szórakoztatja magát, a gyerekekre gyakorolt hatás egyformán negatív. Logikus is: az interakciók természetes folyamata mindkét esetben megakad, a kicsik mellőzve érezhetik magukat, illetve az lehet a benyomásuk, hogy versengeniük kell a szülő figyelméért.

A tanulmányok egybehangzó megállapítása szerint

amelyik gyerek jelenlétében mobiloznak a szülei, annak kognitív teljesítménye rosszabb

– ha nem is drámaian, de statisztikailag jelentős mértékben. Olyan képességek tartoznak ide, mint a figyelem, a különböző műveletek elvégzése és az önszabályozás, azaz csupa olyan tényező, amelyek hiányában nemcsak iskoláskorban, de egész életen át boritékolhatók a kudarcok. Amikor a felnőtt és a gyerek fél órán keresztül együtt várakozik valahol, az kiváló alkalom a „mentálisan stimuláló” tevékenységekre, így például a hosszan tartó, kétségkívül fárasztó kérdezz-felelekre – mutatnak rá a szakemberek –,

ha azonban a szülő öt perc után késztetést érez arra, hogy megnézze a híreket, ez a folyamat sajnos gyorsan megakad.

Hasonló összefüggést tártak fel az elemzett tanulmányok a szorongásos és hangulatzavarok tekintetében, valamint a viselkedési problémák és a figyelemzavaros hiperaktivitás (becenevén ADHD) terén. Ami persze nem azt jelenti, hogy minden egyes efféle zavar a szülők sara – a kutatók hangsúlyozzák is, hogy nem lelkiismeret-furdalást akarnak okozni, sőt, még csak nem is ok-okozatról beszélnek, hanem egyenes arányosságokról és szembetűnő összefüggésekről; a tudatosítást azonban nem tartják haszontalannak. Kegyetlenül hangzik, de úgy tűnik, érdemes lehet fejben lefuttatni egy ellenőrzőlistát, valahányszor szoptatás, játszóterezés vagy váróteremben ülés közben rájön a szülőre az okostelefonozhatnék:

van annyira fontos az ügy, hogy növeljük miatta eggyel az idegölő ADHD esélyét?

Bevallom, olykor oda-odasandítok a buszon-villamoson, ha egy apuka-anyuka végigmobilozza az utat (a múltkor épp egy 2-3 hónapos csöppség fejétől 2-3 centire tartva a telefont), hogy meglessem, mi az a rettentő fontos interneteznivaló, hátha megnyugodhat a pedagógus énem, hogy tényleg halaszthatatlan a teendő –

ehelyett nem egyszer elhűlve látom, hogy videó megy a telefonon.

Ránézésre filmsorozat, műkörömtippek, beszélgetős műsor, mikor mi. Ennél csak a facebookozás tűnik gyakoribbnak. Hogy tudott eddig ennyi sok generáció felnőni úgy, hogy senkinek a szülei nem értesültek a négyeshatoson arról, hogy adott pillanatban hol nyaral egy volt osztálytársuk vagy mit tart megosztásra érdemesnek a másodfokú unokatestvérük?!

Végezetül a különféle vizsgálatok azt is megállapították, hogy

nagyobb arányú szülői okostelefonhasználat esetén kevésbé biztonságosan kötődik a kisgyermek a szülőjéhez

(aki bár fizikailag jelen van, valójában elérhetetlen) – a kutatók meg is említik, hogy ha már a szülőnek a közös tevékenység közben mindenképp interneteznie kell, célszerű bevonni a kisgyermeket is, az ugyanis enyhítheti a lehetséges negatív hatásokat. Az viszont a vizsgálatok alapján a lehető legvilágosabb: nem meglepő módon

minél többet mobilozik a szülő, annál inkább médiafüggő lesz a gyerek is, annak minden negatív hozadékával

– az új német oktatási miniszter épp ezért már be is lengette, hogy elővennék ez ügyben az apukákat-anyukákat, náluk és az ő személyes magatartásuknál kezdve a mobilügyi nevelést.

De hátha megy ez oktatási miniszter nélkül is:

bármely érintett önállóan is kifundálhat magának és családjának egy jó kis szünidei kihívást a minél kevesebb mobilozás és a minél több „mentálisan stimuláló” együttlét érdekében – tanítók és tanárok tömegei rebegnének hálát, ha szeptemberben e tekintetben kognitív teljesítményekre kész állapotban, kisimultan kapnák vissza az összes tanítványukat.

***

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: Mirkó István / Magyar nemzet)

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
5m007h 0p3ra70r
2025. június 09. 09:36
A felnőtt agyában pontosan ugyanazt a hatást váltja ki, mint az alkohol vagy a kábítószer. És a gyermekében is. Megállítja az idegrendszeri fejlődést. Ennyit kell tudni. Esetleg még annyit, hogy az internet olyan veszélyes hely tud lenni, mint egy forgalmas autópálya. Érdemes gondolkodni, ki az aki szülőként a gyermekét bekábítva egy autópályára zavarja!? Nálunk 5 éves a legkisebb, még a tv is csak időnként van bekapcsolva, akár napokig sem. Már megkaptuk az óvodából, hogy “furcsa” a gyerek. “Igaz, hogy a korosztályánál bővebb a szókincse, sok verset és mesét tud már amit most tanulnak, ügyesen rajzol meg barkácsol, a mozgásfejlódése is rendben, dehát túlságosan autonóm és időnként megkérdőjelez dolgokat.” Mi a fasz van? Gond hogy a gyerek nem egy szedált birka?
Abiondi
2025. június 09. 09:33
Most akkor Steve Jobs isten vagy sátán?
5m007h 0p3ra70r
2025. június 09. 09:27
»kobi40 2025. június 09. 08:14 • Szerkesztve Példamutatás?! … Miről beszélünk?!« Amiről te beszélsz az a funkcionális felhasználás. Amit kerülni kell példamutatóan, az pedig az indokolatlan telefonemelgetés. Amikor kényszert érzel, mert digitáliskirekesztődés szorongásod van. Amikor kényszeresen felkapkodod a telefont mert jött egy értesítés, hogy Irénke megosztotta, hogy ma nem vidám. Amikor a játszótéren a gyermeked azt mondja: - Apa ezt nézd! Te meg válaszolsz: - Mindjárt odanézek! Vagy amikor szimplán otthon elkezdetek megosztásokba bonyolódni, mert “nézd milyen vicces”. Meg még száz és száz másik eset, ami nemfunkcionális és totál indokolatlan.
ahallhatatlanember2025
2025. június 09. 09:24 Szerkesztve
Intelligencia és lelki érettség kérdése. Ha a szülő értelmes és lelkiismeretes, akkor felismeri és belátja, hogy kárt okoz a gyerekének, ha ostoba és önző, akkor hiába minden jó szó. A mobilfüggő anyuka épp olyan nyomorult lény, mint az alkoholista anyuka, nem a gyerek áll figyelme és érzelmei középpontjában, hanem függőségének (ön)igazolása. A digitalizáció alapvető célja, hogy ostoba és önző, eszközfüggő, az eszközön keresztül irányítható embereket hozzon létre. Mivel a nők alkalmazkodóbbak, valószínűleg jóval fogékonyabbak az efféle manipulációkra, épp náluk érik el a legnagyobb sikereket. És ezzel két legyet is ütnek egy csapásra, tönkreteszik a nőket, az anyákat és ezzel a következő generációt is.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!