Tisztelt balatoni döntéshozók: nem elég a part menti lángossütőket újracsempézni – engedni kell a modernizációt!

A nyár beköszöntével egyre többen választják a Balatont a pihenéshez – már aki nem veszi az irányt inkább a horvát vagy az olasz tengerpart felé. Bár a magyar tenger népszerűsége töretlen, évről évre felmerül a kérdés:

Ennek összetett okai vannak, és legalább annyira számítanak a szabályozási kérdések, mint a piaci és szemléletbeli különbségek. 

Az olasz tengerparti településeken, legyen szó a Cinque Terréről vagy akár egy eldugott abruzzói faluról, a vendéglátás nemcsak megélhetés, hanem kultúra is. Egy tengerparti trattoria késő estig nyitva van, gyakran még éjfél után is felszolgálnak vacsorát.

Ez az egyszerű gondolkodásmód sokszor hiányzik a magyar térségből, gyakori, hogy a strand melletti büfé délután hatkor bezár, vagy egy étteremben már nyolc órakor közlik, hogy a konyha zárva van. Ennek oka részben a munkaerőhiány, részben a túlszabályozottság – de nem elhanyagolható a szemlélet sem. A vendéglátós nem érzi, hogy érdemes lenne tovább nyitva tartani, mert „úgysem jön senki”, a munkavállaló pedig nem akar többet dolgozni a munkaadója zsebére.

A változás nem csupán hozzáállás kérdése, megfelelő infrastruktúrára és szabályozási rugalmasságra is szükség lenne. 

Támogatni kellene például a kisebb panziókat, vendégházakat abban, hogy téliesíthessék az épületeket, vagy éppen fűthető wellnessrészleget alakítsanak ki. A jelenlegi előírások és a túlzó örökségvédelmi megkötések sokszor akadályozzák a fejlesztést.

Ezek a többnyire műemléki vagy helyi védettség alatt álló épületek azonban gyakran romosak, kihasználatlanok – és ami a legnagyobb gond, hogy nehéz őket funkcionálisan és esztétikusan korszerűsíteni, a „szőlőművelési övezetek” szabályozottságáról már nem is beszélve. Az előírások ugyanis szigorúan korlátozzák a házak, területek megújítását. Sok esetben nem lehet hozzájuk építeni, nincs engedélyezve a terasz vagy a pergola kialakítása, sőt sokszor még a nyílászárók cseréje is bonyolult engedélyeztetési procedúrát igényel.

Nincs lehetőség más, a klíma- változás által kevésbé érintett növények telepítésére, gondozására, pedig annyiféle lehetőség lenne rá. A szabályozások ellehetetlenítik, hogy a régi épületek a mai igényeknek megfelelő, komfortos, mégis a helyi karaktert megőrző nyaralókká, lakóházakká váljanak, hogy a területnek gazdája legyen. 

Olaszországban számos példát láthatunk arra, hogyan lehet egy kétszáz éves kőházból gyönyörű, korszerű épületet – agroturisztikai egységet – kialakítani úgy, hogy közben a hely szelleme is megmarad. Természetes kő, fa, letisztult, modern belső tér, kültéri konyha, árnyékos pergola, medence – mindez tökéletes harmóniában a tájjal.

Lássunk két olasz példát. A Poggio ai Santi (San Vincenzo, Toszkána) egy régi parasztházból lett modern vendégház medencével, étteremmel, napelemmel és kültéri pihenőzónával. Az épületet a természetes anyagok megőrzésével, de a 21. századi kényelmet szem előtt tartva modernizálták. A La Bandita Townhouse (Pienza, Toszkána) pedig egy ötszáz éves kőépületből kialakított butikszálló. Az építészek úgy formálták át, hogy megőrizték az eredeti homlokzatot, de belül teljes luxust kínál az épület: padlófűtés, medence, tetőterasz és spa található benne.

Visszatérve a Balatonhoz: ahhoz, hogy ne csak alternatívája, hanem valós versenytársa legyen a hasonló adottságú külföldi desztinációknak, nem elég a part menti lángossütőket újracsempézni. Engedni kell a modernizációt – de nem ízléstelen, tájidegen beruházásokkal, hanem olyan irányított, mégis nyitott szabályozással, amely lehetővé teszi az épített örökség újragondolását. 

A vendéglátásban is nyitottságra lenne szükség. Hosszabb nyitvatartás, változatosabb választék, kevesebb túlárazott, „fancy” hely, valamint egész éves programkínálat – mindez nem lehetetlen, ha valódi együttműködés alakul ki az önkormányzatok, a helyi vállalkozók és a szabályozók között.

Nyitókép: Agroturisztikai helyszín Toszkánában és a badacsonyi panoráma
Fotó: Shutterstock