Ezek a többnyire műemléki vagy helyi védettség alatt álló épületek azonban gyakran romosak, kihasználatlanok – és ami a legnagyobb gond, hogy nehéz őket funkcionálisan és esztétikusan korszerűsíteni, a „szőlőművelési övezetek” szabályozottságáról már nem is beszélve. Az előírások ugyanis szigorúan korlátozzák a házak, területek megújítását. Sok esetben nem lehet hozzájuk építeni, nincs engedélyezve a terasz vagy a pergola kialakítása, sőt sokszor még a nyílászárók cseréje is bonyolult engedélyeztetési procedúrát igényel.
És az a rengeteg művelt vagy műveletlen szőlő!
Nincs lehetőség más, a klíma- változás által kevésbé érintett növények telepítésére, gondozására, pedig annyiféle lehetőség lenne rá. A szabályozások ellehetetlenítik, hogy a régi épületek a mai igényeknek megfelelő, komfortos, mégis a helyi karaktert megőrző nyaralókká, lakóházakká váljanak, hogy a területnek gazdája legyen.
Olaszországban számos példát láthatunk arra, hogyan lehet egy kétszáz éves kőházból gyönyörű, korszerű épületet – agroturisztikai egységet – kialakítani úgy, hogy közben a hely szelleme is megmarad. Természetes kő, fa, letisztult, modern belső tér, kültéri konyha, árnyékos pergola, medence – mindez tökéletes harmóniában a tájjal.
Magyarországon ezzel szemben sokszor az az érzésünk, hogy a szabályozás nem partner a fejlődésben, hanem akadályozza azt.