Bár 2025-öt az író születésének kétszázadik évfordulója alkalmából Jókai-emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés, nem mondhatni, hogy egymást érnék a nagyközönség ingerküszöbét átütni képes bicentenáriumi programok. Pedig mi sem lehetne jobb alkalom ennél, hogy újból, alaposan és lehetőleg indulatok nélkül megvitathassunk olyan kérdéseket, mint például hogy van-e helye Jókai Mór jellemzően terjedelmes és önmagukat nem mindig könnyen adó műveinek az iskolai kötelező olvasmányok listáján; és ha igen, mely történetekkel mely évfolyamon lehetne a leghatékonyabban foglalkozni. És mi sem lehetne jobb alkalom ennél akár a film, akár a színház számára, hogy ezeket a műveket, egyáltalán Jókai tőlük függetlenül sem érdektelen személyét újból reflektorfénybe helyezzék – ha lehet, a ma embere számára is befogadható módon.