Az ismert református zsoltár az egyik építőköve a Komáromi Jókai Színház új bemutatójának. Az elátkozott család a Jókai-bicentenárium apropóján került színre, a jelenben is érvényes látványvilággal, és ami még fontosabb, soha el nem évülő tanulságokkal.
Bár 2025-öt az író születésének kétszázadik évfordulója alkalmából Jókai-emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés, nem mondhatni, hogy egymást érnék a nagyközönség ingerküszöbét átütni képes bicentenáriumi programok. Pedig mi sem lehetne jobb alkalom ennél, hogy újból, alaposan és lehetőleg indulatok nélkül megvitathassunk olyan kérdéseket, mint például hogy van-e helye Jókai Mór jellemzően terjedelmes és önmagukat nem mindig könnyen adó műveinek az iskolai kötelező olvasmányok listáján; és ha igen, mely történetekkel mely évfolyamon lehetne a leghatékonyabban foglalkozni. És mi sem lehetne jobb alkalom ennél akár a film, akár a színház számára, hogy ezeket a műveket, egyáltalán Jókai tőlük függetlenül sem érdektelen személyét újból reflektorfénybe helyezzék – ha lehet, a ma embere számára is befogadható módon.
A Recirquel a világon egyedülálló produkcióra készül: Vági Bence társulata a Millenáris Nagycsarnokában kelti új életre az antik mítoszokat, középpontban Dido és Aeneas szerelmi tragédiájával.
Balogh Rodrigó fesztiváligazgatót, a romák és nem romák közötti párbeszédet is elősegítő Független Színház vezetőjét a mindenkori túlélésről kérdeztük.
Legalább 15 százalékos forrásbővülés lesz egyes teátrumoknál.
Kulja amúgy végig azzal igyekezte ekézni Takácsot, hogy az államtitkár csak számokról beszél, bezzeg ő, a tiszás, emberekről, emberi történetekről beszél.
Az azonban, hogy a magyar miniszterelnök az orosz propagandát szégyenítő módon beszél Ukrajna elnökéről és influenszer-politikusnak, komédiásnak nevezi, aki egy elnöki szerepet ad elő, szégyen.
Méltó módon emlékezne a csapat Diogo Jotára – Prestonban debütálhatnak a nyáron szerződtetett magyarok.
