„Ahhoz, hogy valaki cigány témákról beszéljen, egyáltalán nem kötelező cigánynak lennie” – roma túléléstörténetek Budapesten

2017-ben került sor az első Roma Hősök fesztiválra, mi volt a cél a létrehozásával?

Hogy ünnepeljünk. Mert ez számunkra elsősorban ünnep. Szerte Európából jönnek a kollégák, és amellett, hogy a színpadon megmutatjuk az elmúlt év termését, nagyon boldogok vagyunk, hogy újra együtt lehetünk. Ezt a boldogságot pedig úgy tűnik, a közönség is átéli velünk, legalábbis az előadások után általában nem nagyon akaródzik senkinek hazamenni. És nem is kell. Annak örülünk a legjobban, ha minél többen velünk maradnak, pláne mert a közönségtalálkozókon tényleg szabad a pálya: bárki bárkitől bármit kérdezhet, tabuk nélkül. A valódi beszélgetések, személyes benyomások pedig egyre fontosabbak a mindennap ránk zúduló félinformációk korszakában.

Az idei mottó a Túlélők lett. Kire, mire vonatkozik ez?

Nagy távlatban az egész, folyton küzdő, de a végén mindig valahogy túlélő emberiségre. És persze a romákra is, akikre mindez fokozottan igaz. Az évezredes üldöztetésünket nézve semmi sem indokolja, hogy még egyáltalán legyünk, mégis vagyunk, alkotunk és meséljük tovább a történeteinket. 

Ugyanakkor hiba lenne, ha egy ilyen fesztivál vagy egyáltalán a színházi és bármilyen létünk csak erről, a tragédiákkal teli múltunkról szólna. Az értékeinket is meg kell mutatnunk, és azt, hogy túl az előítéleteken, hányféle módon és színnel vagyunk jelen a ma társadalmában. Mert más, úgy tűnik, nem fogja ezt a munkát elvégezni helyettünk. 

A Független Színház saját előadása, a tavaly bemutatott Emberevők ugyancsak látható lesz a fesztiválon. Ez a darab hogyan kapcsolódik mindehhez?

A Boda-Novy Emília rendezte Emberevők a 18. századi kemencei, nyúzóvölgyi vérvád történetét beszéli el, amikor tömeges gyilkosság és emberevés megalapozatlan vádja miatt 41 cigányt kivégeztek, több mint harmincat kényszermunkára ítéltek, a bűnösnek ítéltek gyerekeit meg egyszerűen elvették a családjuktól. Az egészet egyébként Kele Fodor Ákos kiválóan feldolgozta a Honti hantok című megrendítő regényében, érdemes elolvasni. Nem a borzalmak miatt, ahogyan a mi előadásunk sem pusztán azért jött létre, hogy elrettentsük a nézőket. Hanem csodálatos, a mára is érvényes példájaként a küzdésnek: hiába vádolnak meg minket a legszörnyűbb bűnökkel, semmilyen körülmények között nem fogadhatjuk el az igazságtalanságot, a ránk kiosztott szerepet 

És ez nem csupán a kisebbségekre, a többségre is ugyanúgy igaz: sok a lehetőségünk, csak a megfelelő tudás birtokában meg is kellene ragadni ezeket.

Milyen küzdelmekre láthatunk még példákat?

Az olasz Rampa Prenestina társulat egy Beckett-parafrázissal jön. A Bo-ra várva is egyfajta ellehetetlenítéstörténet, csak itt a kiradírozás nem fizikai, hanem bürokratikus síkon zajlik. A nagyon is valós alapú sztori két roma fiatalember hétköznapi harcait mutatja be, akik papírok híján hasztalan keresnek munkát. Papírjaik meg azért nincsenek, mert történetesen egy olasz menekülttáborban élnek a kétezres évek elején. Nem kell romának lenni hozzá, hogy az ember átérezze, milyen kiszolgáltatott helyzet ez, igazolványok nélkül, a szabadságodban korlátozva, mintha nem is léteznél a társadalom számára. Az előadás mindennek az abszurditását állítja a középpontba, és felteszi a kérdést: 

Hiszen ha nem hágod át a törvényeket, nem ügyeskedsz valahogy, egyszerűen éhen halsz. Érdekesség még, hogy a csapatot vezető Sebastian Spinella tudatosan a hasonló élethelyzetet a saját bőrükön tapasztaló, menekülttáborokban élő fiatalokkal dolgozik együtt; már önmagában az, hogy ők itt lehetnek nálunk, Magyarországon, kész csoda.

A program szerint egy román és egy ír társulat is érkezik majd, ők mit hoznak?

Igen, a május 7-i nyitó előadás egy Vihar-átirat lesz Caliban és a boszorkány címmel a román Giuvlipen társulattól. A giuvlipen feministát jelent romaniul, de nem kell megijedni, mindössze arról van szó, hogy ennek a csapatnak, témától függetlenül, mindig a női aspektusból való fogalmazás a legfontosabb. Egy elképesztően érdekes, kivételes látványvilágú futurista darabbal jönnek, ami sajátos humorral jár körül egy abszurd alaphelyzetet: a romák elfoglalják Európát, Prospero meg roma keresztény kormányzóként leigázza a fehér európaiakat. 

És igen, a fesztivál keretében ismét Magyarországra látogat Michael Collins, illetve társulata, a Traveller Wagon Wheel. Egy kőkemény szociosztorival: a Szarkák a villanyoszlopon azt kutatja, mi lehet az oka, hogy az ír traveller közösségekben jó ideje extrém magas a fiatalkori öngyilkosságok száma, konkrétan 12 évesek akasztják fel magukat sorra. Végső soron ez is egy túléléstörténet, hiszen az itt maradó anyáknak-apáknak valahogy muszáj folytatni az életet.

A hetedik Roma Hősökre készülve mit tapasztal, hosszú távon is tud ez a fesztivál hatni? Nemcsak a közönség megmozdítására gondolok, a szakmáéra is.

Sokáig azt hittem, szakma nem igazán figyel ránk. De két éve kiderült, hogy amit csinálunk, beleértve a Független Színházat is, eléggé hat a mainstreamre. Akkor keresett meg az RS9 Színházat vezető Lábán Katalin, hogy nagyon szeretne egy adaptációt készíteni a jenis írónő, Mariella Mehr Kőkorszak és Üzenetek a számkivetésből című műveiből. Ennek egy másik változatát korábban nálunk látta egy szerb–olasz színésznő előadásában.

A jenisekről még soha nem hallottam.

Nem véletlenül. Egykor a harmadik legnagyobb európai cigány kisebbség volt, akik biológiai népirtás áldozataivá váltak. Szisztematikus pusztításuk 1926-ban kezdődött és 1975-ben ért véget Svájcban, jelenleg nagyjából 35 ezren lehetnek. Nagyon érdekes roma csoport ez, 

Mariella Mehr egyetlenként lett az ő 20. századi szenvedéstörténetük krónikása azzal, hogy a műveiben részletesen leírta, hogyan szakították el tőlük és vitték nevelőotthonokba, nevelőszülőkhöz a gyerekeiket, hogyan végeztek többek között rajta is számtalan alkalommal elektrosokk-terápiát, hogyan és hányszor erőszakolták meg vele együtt a jenis nőket. Mindezt a világ egyik legfejlettebb országában, egy svájci állami program keretében, abból az indíttatásból, hogy „kiűzzék az ördögöt” és jó állampolgárokat neveljenek belőlük. A Mariella Mehr élete tehát Katinak köszönhetően itthon is elkészült, sőt helyet kapott az általunk kiadott, a roma drámairodalomra koncentráló, hiánypótló Roma Hősök drámakötetben, és ezzel az előadással zárjuk az idei fesztivált.

Remélvén, hogy ezzel is újabb hullámokat vethetnek?

Pontosan. Biztatnék mindenkit, hogy bátran nyúljon roma témákhoz, ha abban valami univerzálisan elmesélhető tartalmat lát. Ehhez pedig egyáltalán nem kötelező cigány származásúnak lenni. Nagyon nem értek egyet azzal a mai divattal, hogy ha ez vagy az, ilyen vagy olyan vagy, nem nyithatsz más csoportok felé, mondjuk férfiként nem dolgozhatsz fel női témákat és fordítva. 

A saját előadásainkkal is úgy vagyok, hogy az a jobb, ha minél többen látják, adaptálják, viszik tovább akár más formában. A fesztiválra ugyanígy mindenkit várunk szeretettel. Olyan még nem volt, és nem is lesz soha, hogy az akár pénzügyi, akár más problémákra ne találtunk volna megoldást azok számára, akik be szerettek volna jönni. Egyszerűen fogalmazva, minél jobban pörög ez az ügy, annál frankóbb az élet.

***

A Roma Hősök Fesztivál programjairól bővebben itt lehet tájékozódni: Roma Hősök – VII. Nemzetközi Színházi Fesztivál 2025 - Independent Theater Hungary

A nyitóképen a Szarkák a villanyoszlopon című ír előadás szereplői ( Johnny Collins és Michael Collins) láthatók. Nyitókép és fotók: Független Színház/Roma Hősök Fesztivál