Április 11-én volt 125 éve, hogy Kassán megszületett a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Az évforduló kapcsán beszélgettünk Mészáros Tibor irodalomtörténésszel, Márai Sándor monográfusával, hagyatékénak gondozójával. Szóba került a hagyaték kalandos sorsa, titkos naplók, egy sértődött édesanya, az életmű jelenlegi megítélése,
„Kiadatlan szépirodalmi mű már nincs a hagyatékban” – hűti le a kedélyeket már a legelején Mészáros Tibor irodalomtörténész. A Márai-hagyaték gondozójával a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik olvasótermében ülünk le beszélgetni egy napos, kora tavaszi délelőttön. Egy ilyen olvasóterem különös hely. Sokszor megfordultam már a PIM-ben, de itt még sosem jártam. Körben a mennyezetig érő polcokon ódon könyvek elképesztő mennyiségben, és mély csend, amit valahogy még a beszélgetésünk sem képes megtörni. Ezt a csendteret nyilván a könyvek hozzák létre a maguk rejtélyes módján. Egy olvasóterem, ahogy a hatalmas ablakain beszűrődik a tavaszi napfény – szinte már templomban érzi magát az ember.
Nem csoda, hogy Márai Sándor életének meghatározó helyszínei voltak az ehhez hasonló könyvtári olvasótermek Budapesttől Berlinig, Párizstól Nápolyon át New Yorkig. Ha megérkezett valahová, első sétáinak egyike mindig a könyvtárba vezetett. Hosszú séták és könyvtár, ezek voltak életének alapvető szükségletei. A könyvhöz és a könyveken keresztül a műveltséghez való ragaszkodás szintén meghatározó volt az életében. Olyan fontos volt számára, mint a levegővétel. Manapság mindezt könnyen tarthatnánk egyfajta sznobizmusnak, értelmiségi gőgnek, színháznak, de Márai esetében szó sem volt ilyesmiről. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy egy hosszú életen át azon gondolkodott, hogy mit jelent a műveltség, és miféle tünemény ennek a műveltségnek a klasszikus hordozója, a mára emlékké vált európai polgár.
Immár a huszonnegyedik Márai-estjüket mutatták be Mészáros Tiborral. Hirtling István színművész ilyenkor nem csupán felolvas, hanem teljes személyiségével, sajátjaként adja át közönségének a ma már klasszikusnak tekintett szerző különféle műfajú írásait.
„A polgár és a polgári rend az emberi együttélés egyik legértékesebb, leghasznosabb, magasrendű terméke, mindaddig, amíg alkotó és hősies. A papucsos polgár, aki rádiót hallgat, szidja az adókat és a prolikat, nem eszménye senkinek.” Százhuszonöt éve született Márai Sándor – egy igazi polgári karakter.
Lenne mit tanulnunk tőle gerincről, tartásról. erkölcsről, elvekről, ahogyan lenne még bőven felfedeznivaló a korántsem hibátlan életművében is. Az évforduló és a ma kezdődő Márai-emlékév apropóján Mészáros Tibor irodalomtörténészt, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Márai-hagyaték kezelőjét kérdeztük.
A polgári eszmények nagy írója kassai polgárból világpolgárrá vált: élt Olaszországban, Amerikában, de szíve a magyarságért, a magyar irodalomért dobogott emigrálása után is.
Az április 11-i évfordulón versvillamosra szállhatunk Budapesten, Orfűn verspark nyílik, bemutatják a Reménytelenül című játékfilmet és Márai Sándorról is sokfelé megemlékeznek.
A Szentatya három éven át küzdött az orosz-ukrán háború lezárásáért, amit végül már nem élhetett meg.
Az FTC elnöke bizakodó, szerinte visszavágnak.
Talán soha ilyen jól nem fickándozhatott a szörnyű diktatúra alatt Gulyás Balázs, mint most, Magyar Péter blökijeként. Lentulai Krisztián írása.
