A polgári eszmények nagy írója kassai polgárból világpolgárrá vált: élt Olaszországban, Amerikában, de szíve a magyarságért, a magyar irodalomért dobogott emigrálása után is.
A klasszikus polgári rend, az emberhez méltó – munkán és műveltségen alapuló – európai életforma szerelmese és hitvallója, Márai Sándor 1900. április 11-én született Kassán, napra pontosan 125 éve, eredetileg márai Grosschmid Sándor Károly Henrik néven, szepességi szászok leszármazottjaként. Születésnapja egybeesik a költészet napjával, amit a magyar líra legnagyobbjának, József Attilának a születésnapján ünneplünk. Egy napon született hát a magyar irodalom két óriása, csak Márai öt évvel idősebb volt.
Márai azon ritka magyar írók egyike, akik külföldön is befutottak.
Könnyen olvasható, világértelmező, az emberélet titkain elmerengő, „hitvalló” regényei fölfoghatók nemes és mély gondolatok gyűjteményének is,
nemhiába olvashatunk annyi jól hangzó idézetet tőle a világhálón.
Ezúttal Márai hosszú, tartalmas életébe pillantunk bele egy rövid – és elkerülhetetlenül leegyszerűsítő – cikk erejéig, élete fő eseményeit és egypár érdekességet is fölvillantva.
Fiatalság, bolondság
Apja és nagybátyjai is jogtudósok voltak, így fiatalon magába szívta a magyar nagypolgárság értékeit, kultúráját. Mindvégig szülővárosa, Kassa maradt számára az „örök város”, amely után emigrációban is vágyódott. Kiváló neveltetést kapott.
Egyik testvére a három közül Radványi Géza néven világhírű filmrendezővé vált.
Írói ambícióit családja nem támogatta, ami sok keserűséget okozott neki. 18 évesen Pestre költözött, jogra járt, majd bölcsészkarra, bohém életet élt, Kosztolányi és Krúdy pártfogolták.
Talán meglepő, de támogatta a Tanácsköztársaságot,
amelynek bukása után Németországban tanult különböző városokban, végül nem fejezte be tanulmányait és újságírónak állt. Kassai polgárból ekkor vált világpolgárrá.
1923-ban elvette az izraelita vallású Matzner Ilonát (Lolát), aki Márai kérésére – féltek az antiszemitizmustól – átkeresztelkedett: hatvan évig tartott a házasságuk, jóban, rosszban, szó szerint. Ugyanebben az évben
Párizsba költöztek,
az író a Közel-Keletet is „lecsekkolta”, végül 1928-ban telepedtek le Budapesten: Máraiék ezután a Krisztinavárosban laktak, egyik szomszédjuk Kosztolányi Dezső volt.
Termékeny évek és a világháború
Márai Sándor az 1930-as években az ország egyik legnépszerűbb írójává vált. 1934-ben írta a nevezetes Egy polgár vallomásait, ami egyesek szerint „a polgárság kritikája és újraálmodása”. A harmincas Márai sikerei csúcsán állt: termékeny volt, találkozott Thomas Mannal, menő újságnál dolgozott, Londonban is járt, jól élt.
Aztán jött a tragédia: 1939-ben fia született, aki pár hét múlva vérzékenységben meghalt.
Márai hónapokig nem szólalt meg, nevét pedig ekkor magyarosította.
Hősünk a világháború alatt is termékeny maradt, a színházak hatalmas sikerrel játszották színműveit, regényeket írt, esszét írt, epigramma-gyűjteményét adták ki, még
egypár szerelmi viszony is becsúszott a házasság mellé
egy kevésbé színésznő, majd Tolnay Klári formájában. A világháború alatt született világhírű A gyertyák csonkig égnek című műve, e sorok írójának egyik kamaszkori kedvence. Érdekes, hogy a könyvet újraolvasva az egykor frissnek, újnak ható gondolatok mintha erejüket vesztették volna, talán épp azért, mert „csak” tűnődések, gondolatok – amiket az ember végiggondol úgy harminc éves koráig életről, halálról és már nehéz újat mondani neki –, bár szépen, igazul megfogalmazva.
A világháború után az ország helyzetét nem látta tragikusnak, ám
a nácik után és a kommunisták előtt érthetően rossz érzései voltak: ezek beigazolódtak.
Egyre nyilvánvalóbban úgy érezte, hogy szovjet uralom alatt nem létezhet valódi magyar irodalom.
Márai megfogadta, hogy amíg hazájában megszálló csapatok állomásoznak, és nem lesz demokratikus választás, addig egyik művének a kiadásához és előadásához sem járul hozzá. Döntéséhez mindvégig hű maradt.
A nápolyi Rózsadomb
1948-ban a család nagy döntést hozott, amin maga Márai éveken át töprengett. Elhagyták az országot, mégpedig Jánoskával, fogadott fiukkal együtt – őt még Leányfalun ismerték meg, a háború legborzalmasabb időszakában. Olaszországban, Nápoly elővárosában telepedtek le. Márai honvágyában arról írt, hogy a hely Rózsadombra hasonlít. Rózsadomb ide, vagy oda, Márainak kétségei támadtak új hazájával kapcsolatban:
úgy hitte, kitör a harmadik világháború,
ő pedig a szovjetek kezére kerül.
A New York-i lélektelenség
1952-ben New Yorkba költöztek. „Az én elmenetelemnek innen egyetlen igazi értelme van: ki kell lépnünk az emigráció státusából. Akármilyen angyaliak itt hozzám, az igazság mégis az, hogy rendőri felügyelet alatt éldegélő hontalan vagyok” – írta.
Aztán hamarosan:
„Mi az, amit nem bírok Amerikában? Nincs más válasz, csak ez: a lélektelenség. Új hazát nem lehet keresni. Csak pénzt lehet keresni,
s a pénz birtokában tartózkodási helyet”.
1956-ban Márai hatalmasat csalódott Németországban, Franciaországban és Angliában, amiért nem segítettek hazájának a szovjetek ellen. Az 1960-as, 1970-es években ezért nem költözött vissza Európába, holott nyilvánvaló volt, hogy hiányzott neki Magyarországon túl tágabb hazája is, az európai kultúra, amelyben még úgy-ahogy otthon érezte magát – Amerikában ez nem így volt.
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett
1967-ben újra Olaszországban kötöttek ki, ezúttal Salernóban. Márai itt a megalkuvásról, a megtérésről, az árulásról írt könyveket, verseskötetét adták ki, felolvasásokat küldött a német Deutsche Welle rádióba, kommentálta a világ eseményeit.
1980-ban visszaköltöztek az Egyesült Államokba, valamiért a lehető legmesszebbre sikerült, San Diegóba, Kalifornia legdélnyugatibb csücskébe. Elveszítette a húgát, mindkét öccsét, a felesége megvakult, majd 1986-ban meghalt: az író a csónakból az óceánba szórta a hamvait. Végül nevelt fia is megelőzte a túlvilágon.
Márai magára maradt sok ezer kilométerre szeretett Magyarországától.
Mostohaunokáit, három hölgyet magyarul nem tanították meg, nagyapjukat, Márai írásainak a „lelkét” nem érthették.
Már évekkel korábban vett egy kézifegyvert.
„Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje”
– írta Márai Sándor 1989. január 15-én. Február 21-én megtette. Hamvait az óceánba szórták a felesége mellé, ahogy kérte.
Így írt Márai a Füves könyvben:
„Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett”.
*
Felhasznált irodalom:
Képek és tények Márai Sándor életéről, Helikon Kiadó & Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2006
Márai naplói
Ami a Naplóból kimaradt 1953–1955
https://pim.hu/marai-sandor/emigracio-elott-es-utan
https://mult-kor.hu/az-emigracioban-sem-hagyta-hatra-magyarsagat-marai-sandor-20230221
https://muvelodes.net/enciklopedia/marai-az-emigrans-iro-akinek-a-szabadsag-lett-a-bortone
https://vasarnap.com/piheno/a-marai-hazaspar-hanyattatasai-az-emigracioban
https://minalunk.hu/budaors/marai-sandor-aki-mindvegig-magyar-es-kassai-polgar-maradt/
Nyitókép: Márai Sándor író, költő, újságíró egykori útlevele a Márai Emlékházban Kassán 2013. február 22-én. Ebben az évben a szlovákiai Kassa, valamint Franciaországban Marseille és körülötte a Provence régió tölti be Európa kulturális fővárosának szerepét. Készítette: Földi Imre. Tulajdonos: MTI/MTVA
A miniszterelnök nemrégien kijelölte, hogy Magyarország egyik legfőbb célja a háborúból való kimaradás, és számtalan történelmi példa bizonyítja, hogy ez nem lehetetlen.
Kaja Kallas nem tudta, hogy kik nyerték meg a második világháborút, miközben a papa, Siim Kallas vezető pozíciókat töltött be és a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja volt.
A feladat adott.
Gyarmati-Paor Zoltán történelmi krimije fölhasználja a modern tudományos eredményeket, és meglovagolja az Árpád-kor iránti érdeklődést egy filmszerű jelenetekkel tűzdelt mai történet formájában.
A lap felhívja az olvasó figyelmét arra, miszerint tartson velem, és küzdjön az 1000 éves Magyarország fennmaradásáért.
A Libri Talent első, sikerrel zárult évadát követően a jövőben még több irodalmi tehetség jut lehetőséghez, a pályázatokat szeptember végéig várják, idén meseírók is jelentkezhetnek.
A történteket Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sem hagyta szó nélkül, szerinte nem véletlen akció volt.
Magyar Péter már tavaly tavaszi első országjárásán sem lelkesedett egy új alkotmányért.
