A New York-i lélektelenség
1952-ben New Yorkba költöztek. „Az én elmenetelemnek innen egyetlen igazi értelme van: ki kell lépnünk az emigráció státusából. Akármilyen angyaliak itt hozzám, az igazság mégis az, hogy rendőri felügyelet alatt éldegélő hontalan vagyok” – írta.
Aztán hamarosan:
„Mi az, amit nem bírok Amerikában? Nincs más válasz, csak ez: a lélektelenség. Új hazát nem lehet keresni. Csak pénzt lehet keresni,
s a pénz birtokában tartózkodási helyet”.
1956-ban Márai hatalmasat csalódott Németországban, Franciaországban és Angliában, amiért nem segítettek hazájának a szovjetek ellen. Az 1960-as, 1970-es években ezért nem költözött vissza Európába, holott nyilvánvaló volt, hogy hiányzott neki Magyarországon túl tágabb hazája is, az európai kultúra, amelyben még úgy-ahogy otthon érezte magát – Amerikában ez nem így volt.
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett
1967-ben újra Olaszországban kötöttek ki, ezúttal Salernóban. Márai itt a megalkuvásról, a megtérésről, az árulásról írt könyveket, verseskötetét adták ki, felolvasásokat küldött a német Deutsche Welle rádióba, kommentálta a világ eseményeit.
1980-ban visszaköltöztek az Egyesült Államokba, valamiért a lehető legmesszebbre sikerült, San Diegóba, Kalifornia legdélnyugatibb csücskébe. Elveszítette a húgát, mindkét öccsét, a felesége megvakult, majd 1986-ban meghalt: az író a csónakból az óceánba szórta a hamvait. Végül nevelt fia is megelőzte a túlvilágon.
Márai magára maradt sok ezer kilométerre szeretett Magyarországától.
Mostohaunokáit, három hölgyet magyarul nem tanították meg, nagyapjukat, Márai írásainak a „lelkét” nem érthették.
Már évekkel korábban vett egy kézifegyvert.
„Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje”
– írta Márai Sándor 1989. január 15-én. Február 21-én megtette. Hamvait az óceánba szórták a felesége mellé, ahogy kérte.
Így írt Márai a Füves könyvben:
„Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett”.
*
Felhasznált irodalom:
Képek és tények Márai Sándor életéről, Helikon Kiadó & Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2006
Márai naplói
Ami a Naplóból kimaradt 1953–1955
https://pim.hu/marai-sandor/emigracio-elott-es-utan
https://mult-kor.hu/az-emigracioban-sem-hagyta-hatra-magyarsagat-marai-sandor-20230221
https://muvelodes.net/enciklopedia/marai-az-emigrans-iro-akinek-a-szabadsag-lett-a-bortone
https://vasarnap.com/piheno/a-marai-hazaspar-hanyattatasai-az-emigracioban
https://minalunk.hu/budaors/marai-sandor-aki-mindvegig-magyar-es-kassai-polgar-maradt/
Nyitókép: Márai Sándor író, költő, újságíró egykori útlevele a Márai Emlékházban Kassán 2013. február 22-én. Ebben az évben a szlovákiai Kassa, valamint Franciaországban Marseille és körülötte a Provence régió tölti be Európa kulturális fővárosának szerepét. Készítette: Földi Imre. Tulajdonos: MTI/MTVA