Egyértelmű fejlődés van, ha lehet így mondani. 1991-ben előbb felavatták a Mészáros utcában található, egykor a Grosschmid család tulajdonában lévő ház falán a Márai-emléktáblát, amit 1998-ban a földszinten megnyílt Márai-emlékszoba követett. Húsz évvel később, a magyar állam segítségével ezt sikerült aztán egyedülálló kiállítássá bővíteni, amely 2019 óta látogatható, és sok kapcsolódó rendezvény helyszíne is.
Most, a 125. évfordulót én is ott töltöm, a nap folyamán lesz többek között szoborátadás és a kiállítás háziasszonya, Ötvös Anna beszél Márai húgának, Grosschmid Katónak az 1918 és 1922 között írt naplójáról, ami kisebb szenzációként egy árverésen bukkant elő 2018-ban. Befejezésül Élet, bor, humor címmel tarjuk meg estünket Hirtling Istvánnal és Tárkány-Kovács Bálinttal a Márai Stúdiószínpadon. Ebből is látható, hogy Kassán rengeteg mindent megtesznek azért, hogy ne csak látszólagos emlékápolás folyjon. Az is örvendetes tény, hogy az utóbbi években több mint tíz Márai-mű jelent meg szlovák fordításban. Összesen egyébként 35 nyelvre fordították le, a lengyeleknél kifejezetten sikeres szerzőnek számít manapság.
És mi hogyan állunk ezen a téren? A teljes hagyatékot, beleértve a Lola-naplókat is, a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi, az ön kezelésében. Előbukkanhatnak még eddig ismeretlen írások ebből a hatalmas anyagból?
Olyanok, amelyeket legalább mi, kutatók ne ismernénk, biztosan nem. Amivel foglalkozni lehetne, az a kiadások újragondolása, bővítése. Nagyon jó lenne például, ha Márai Szabad Európa Rádióban felolvasott beszédei megjelenhetnének, hiszen ez csak félig történt meg, az 1956 és 1967 közötti időszak termését nyomtatásban még soha nem olvashattuk. Ugyanez vonatkozik a már többször szóba került cikkek jó részére. Ezzel két legyet üthetnénk egy csapásra: kicsit visszahoznánk Márait a köztudatba,
és talán az olvasótábora is bővülne, ha nem mindig ugyanazt az öt regényét látnánk a könyvesboltok polcain.
Nyilván előbbiek megjelentetésében van kereskedelmi rizikó, de a jövőre nézve érdemes lenne megfontolni ezek publikálást is.
Ez, a jövőbeni olvasótábor bővítése is a célja az április 11-én kezdődő Márai-emlékévnek is? Ennek részeként harangozták be többek között a tervek szerint novemberben nyíló állandó Márai-kiállítást a budai Virág Benedek-házban.
Reménykedhetünk e tekintetben, de hogy mi lesz az eredmény, az megjósolhatatlan. Szeretnénk, ha a „Márai-hívők” is kapnának valami pluszt, és lennének új hívők is. Az említett kiállítás szeretne méltó módon emléket állítani az írónak, számos újdonsággal és érdekességgel szolgálva a látogatóknak. Kulcskérdés a fiatalok megszólítása, akiket a mai, felgyorsult világban nagyobb eséllyel lehet Márai közelébe csalogatni, ha a személyét minél több oldalról és minél érdekesebben meg tudjuk mutatni. Ugyanolyan népszerű valószínűleg nem lesz már, mint a rendszerváltás utáni időszakban, de ha a méltó helyét elfoglalhatja az irodalomtörténetben és az olvasók körében, annál szebb ajándéka nem is lehetne ennek az emlékévnek.