Büszke Magyarország: Kaposvár

Kaposvárra már megérkezni is csodálatos. A 67-es út gyönyörű erdők mellett vezet be a városba, és az egész környéken átélhető a helyiek mondása: nem erdő van Somogyban, hanem Somogy van az erdőben. A vármegye székhelyén Ady melankolikus hangú, mégis rajongó verset írt a magyar kisvárosok őszi vasárnap délutánjaihoz; ha ma végigsétálunk a város káprázatos szépségű Fő utcáján, az eklektikus és szecessziós homlokzatokat váltó épületek olyan patinával ragyognak, mintha egy bajor városkában járnánk. Ami meglepőbb: kanyarodjunk bármerre a Kapos völgyében kialakult belvárosban, rendezettség és szépség köszön vissza, nem számítva a látképbe türemkedő, rettenetes panelházakat.

Van, amiben persze a dimbes-dombos tájra épült város sem különbözik a többi vidéki településtől: az utóbbi tizenöt évben olyan volumenű megújuláson esett át, mint a millennium óta soha. Felsorolni az ilyesmit lehetetlen, s érdekesebb a beruházások mélysége is. Hiszen nem csupán arról van szó, hogy egy sor látványos dolog történt: új nagypiaca van a városnak, rendkívüli igényességgel újították fel Rippl-Rónai József villáját és installálták újra a tárlatot, a Deseda partján kalanderdőt és látogatóközpontot építettek, a parkokat rendbe hozták. Szintúgy gyönyörűen rekonstruálták a Csiky Gergely Színházat és a városháza és a színház közé ékelődött Bárány fogadót, amely a város legrégebbi szállója – és amely nem a méla állatról, hanem a város egykori polgármesteréről nyerte a nevét, bár előbbi csülkét tartják az étlapon. Az ezeréves szentjakabi bencés apátságban először alapos régészeti munkálatokat végeztek egy évtizede, feltárva egyebek között egy honfoglalás előtti templomromot és egy többsoros sánc maradványait, majd pedig gyönyörű romkertet létesítettek, amely tavaly interaktív elemekkel, diákok számára készült felfedező útvonalakkal bővült.

Az utóbbi években számtalan olyan beruházás valósult meg, amely nincs szem előtt, de a városban élők számára nagy jelentősége van. A kórházat nem csupán kibővítették és modern gépparkkal látták el, de a Semmelweis Egyetemmel össze­fogva oktatókórházzá vált, bekapcsolódva az orvosképzés rendszerébe. A város gyermekvédelmi szolgálata korai fejlesztőközpontot nyitott, a családon belüli erőszak áldozatainak meg­segítése céljából krízis­ambulanciát létesített. És felépült Kaposváron Közép-Európa legnagyobb napelemparkja is.

A város gyarapodásának nekem különösen kedves példája, hogy megújították a levéltárat, és múzeummá alakították. Ezzel egyidejűleg egy másik épületet is rendbe hoztak, ahová a levéltár költözött, s ahol nem akármilyen leleteket őriznek: a mohácsi csata előtti időkből származó 140 ok­levél és egyéb kincsek mellett itt tekinthető meg az 1498. január 6-án keltezett, II. Ulászlótól kapott megyecímer-adományozó levél. Az ő utódaiknak épült újjá és modernizálódott a város. Kaposvár költőjének, Takáts Gyulának sorát – 

 – az épített és élhető környezet megújulása még átélhetőbbé teszi.

Hadd meséljem még el, hogy Kaposváron találkoztam egy magát kutyának képzelő varjúval is. A varjak köztudottan kifejezetten okosak – van olyan svéd város, ahol csikkszedésre használják őket: ha a madár bedob egy csikket az arra kijelölt automatába, az kidob neki egy jutalomfalatot –, ám kutyalelkű varjúval most hozott össze a sors először. Álldogált a gyönyörűen felújított zsinagóga oldalában, és szomorúan nézett rám, miközben almát eszegettem. Majd merészen közvetlenül a cipőm elé lépett, és fejét oldalra billentve egy szemmel pont úgy tekintett rám, mint a kutyánk, amikor jelzi, hogy vagy éhen hal azonmód, vagy adok neki is abból, amit eszem. Így hát ugyanazt tettem, amit otthon: odavetettem egy darabot az almából. A varjú csőrébe kapta, és visszavedlett madárrá: a zsákmánnyal felrepült a mellettünk álló ház egyik párkányára.

A kaposvári tájhoz szervesen társul a szennai falumúzeum és a bőszénfai szarvasfarm is. Egy kaposvári vizit, egybekötve a Zselic gyönyörű tájai­nak felfedezésével, nagyszerű családi program.

Nyitókép: Barakonyi Szabolcs