Magyar Oscar nem született, de díjat ért hazánk képzelt fiának az eljátszása – kiosztották az idei Oscar-díjakat!

Ismerik azt a viccet, amikor bemegy a zsidó prostituált, az interszexuális pápa és a transznemű drogbáró a kocsmába? Nem? Bármennyire is furcsa, az Oscar-díj idén majdnem egy ilyen viccé vált, ugyanis többek között ez a három film – sorrendben: Anora, Konklávé és Emilia Pérez – voltak a legesélyesebbek az aranyszobrocskára 2025-ben.

Végül nem lett „ennyire” polgárpukkasztó az idei Oscar-díjátadó: a „gonoszmosdató” Wicked a tíz jelöléséből mindössze kettőt tudott díjra váltani – a legjobb produkciós dizájn és a legjobb jelmez díját kapta meg –, míg a „transzméltató” Emilia Pérez a tizenhárom jelöléséből összesen kettőt nyert el: a legjobb eredeti dal és a legjobb női mellékszereplő díját. Ez sem igazán ideális, ugyanis Zoe Saldaña helyett sokkal jobban megérdemelte volna a legjobb női mellékszereplő díját Felicity Jones, aki Tóth Erzsébetet játszotta a Brutalistában. Már itt is érezhető volt, hogy „reagált” az Akadémia a legtöbbet jelölt filmek körül kialakult woke-botrányra.

Az összesen tíz díjra jelölt Brutalista nem kapott végül annyi elismerést, mint amennyi járna neki, valószínűleg a félreértett AI-használat miatt. A fiktív magyar építészről szóló film mindössze három díjat szerzett – de mindhármat megérdemelten. Adrien Brody hazavihette az aranyszobrocskát az Amerikába emigráló ám az „amerikai álomból” gyorsan kiábránduló Tóth László eljátszásáért, Lol Crawley a legjobb fényképezés díját nyerte el, Daniel Blumberg pedig a legjobb filmzene díját. 

Itt kanyarodnék rá az interszexuális pápa történetére, vagyis a Konklávéra. Sajnos a film bemutatása óta Ferenc pápa megbetegedett, így a konklávé – a pápaválasztás – procedúrája még fontosabbá vált, és még több embert érdekel, mi is történik ilyenkor a Vatikán falai között. Talán ezért is kifejezetten ártó a Konklávé üzenete, a film tanulsága: arról próbálja meggyőzni a nézőt, hogy bárki, bármilyen ember lehet pápa, csak épp győznie kell a konklávén. A film végére ugyanis így lesz pápa a méhhel és petefészekkel született Benitez érsekből, aki mindvégig titkolta állapotát, miközben „egyházpolitikai” okok miatt fokozatosan kihullottak körülötte a lehetséges jelöltek. „Szerencsére” ez a film csak a legjobb adaptált forgatókönyv díját nyerte el.

Egy film viszont nagyot tarolt az idei Oscaron – teljesen megérdemelten, és még csak botrány sem övezte: az Anora. A szeretetre vágyó, annak árnyékába is vetődő szexmunkás története hat jelölést kapott, és egy híján mindet díjra is váltotta. Ez a film kapta meg a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb női főszereplő, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb vágás díját is, ezzel elhappolva az utóbbit a magyar Jancsó Dávidtól – aki egyébként Jancsó Miklós fia.

És hát az a helyzet, hogy az Anora is megérdemelten nyert, nem csak a Brutalista. A kifordított Hamupipőke-történet egyrészt keserédes: a főszereplőnő – az alakításáért Oscar-díjat kapott Mikey Madison – rádöbben, hogy teljesen elrontotta az életét, és a villámgyorsan hajszolt szeretetet meg törődést nem az első jöttment orosz oligarchafiacska két szép, ám üres szava között kell keresnie. Bár már évek óta áruba bocsátotta a testét – és talán a lelkét is –, rájön, hogy többet ér annál, semhogy csupán eszközként szolgáljon egy elkényeztetett srácnak, aki a feleségül vételével akarna bemutatni a szüleinek.

Mindezt Sean Baker őszinte és teljesen valószerű forgatókönyve és rendezése, a főhőst játszó Mikey Madison hiteles alakítása, valamint a helyzet abszurditását jól bemutató vágás teszi igazán erőteljessé. Így született meg az a film, amely egyrészt a legtöbb díjat kapta idén, másrészt – és talán fontosabban – megmutatta, hogy bár az Akadémiánál olykor „mintha” elgurulna a gyógyszer, és a jelölések során hajlamosak az ultrawoke irányba elmenni (hiszen összesen 31 jelölést kapott valamilyen szempontból „woke” film!), a társadalom erőteljes kiakadása esetén még mindig képesek korrigálni. 

Ma különösen fontos, hogy az Anora az üzenetében is felvállalja, nem a szexuális önkizsákmányolás a jó megoldás a szeretetéhségre, hanem az, ha az ember egyszerűen értelmes, érző kapcsolatokat épít ki. Egy évtizeddel ezelőtt ez még magától értetődőnek tűnt, de sajnos most jól jön a megerősítés.

Nyitóképen az Anora stábja, pillanatokkal az után, hogy megkapták a legjobb filmnek járó szobrocskát
Fotó: Patrick T. Fallon / AFP