Két temetés

2025. március 20. 00:35

Elég rég voltam temetésen, de az utóbbi hetekben két egymást követő napon is részt vettem egy-egy búcsúztatáson.

2025. március 20. 00:35
Győrffy Ákos

Elég rég voltam temetésen, de az utóbbi hetekben két egymást követő napon is részt vettem egy-egy búcsúztatáson. Furcsán egymásra torlódott ez a két temetés. 

Az első napon egy régi kollégát temettünk, akivel együtt dolgoztam egy korábbi munkahelyemen. De nem is a temetés a jó szó erre, mert úgynevezett szórásos temetés volt ez, ami nem is temetés. A hamvakat egy szökőkút vízsugarai mossák be a talajba. Vagy hát nem is tudom, hogy bemossák-e. Mert nekem az volt az érzésem, miközben néztem, hogy a hamvak nem mosódnak be igazán a talajba, inkább csak szétszóródnak a felszínén. Volt az egész látványban valami abszurd, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Közepesen ízléstelen zene mellett beindul egy szökőkút, és porlasztja a hamut. Eszembe jutott Oravecz Imre egyik régi verse, amiben arról ír, hogy miután kihamuzza a cserépkályháját, gyakran belenyúl a vödörbe gyűjtött hamuba, hogy „tesztelje a leendő halmazállapotot”. Metsző hideg volt a temetőben, esett az eső, közvetlenül a fejünk felett ötpercenként zúgtak el a repülők. Az örök nyugalmat remélők valószínűleg nem számoltak azzal, hogy eljön az idő, amikor nem a rigókat és cinkéket hallgatják majd, hanem a fülsiketítően bőgő hajtóműveket.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!