Dopeman minden körülmények között vállalhatóbb, mint Magyar Péter

Magyar Péter egy erkölcsi nulla.

Ekkor üvölt egy közepest, mert tud ennél kisebbet és nagyobbat is, de most megelégszik ezzel, ami szintén jó, mert kipréselődik a tüdőből az elhasznált levegő.
Nyulak ugrálnak
A fán mókusok zaja
Pattanó rügyek
Wedekind „gyerekdarabja” a polcon porosodik, Sztravinszkij hallgatásba burkolózik, talán a hűvös hajnalok miatt, a kertember inkább Lorenzo de’ Medici feleségére gondol titokban, de máris, alig néhány másodperc elteltével önfelment, mert a más feleségére gondolás (velencei, akár egy tükör, aranyfényű keretben) esetében nem lehet bűn, már csak a közöttük tátongó elvesztegetett évszázadok miatt sem, és azért sem, mert az a római nő, ki eredendően német, a csodálatos firenzei felesége, nem a megkívánás titokzatos tárgya, esztétikum csupán, tele jelekkel, esetleg allegória, a szépséges tavaszé, ami ébredezik éppen, hogy aztán majd a lelkiismeret-furdalás legcsekélyebb jele nélkül elrabolja a forróvérű nyár, az a fagylaltját nyalogató bonviván, de ez még odébb van.