Szinte reménytelen feladatra vállalkoztak a Műcsarnok szakemberei, amikor úgy döntöttek, számba veszik a magyar animáció 111 éves történetét. A végeredmény azonban nagyvonalú és pazar lett: a Vízió, gesztus, kísérlet tárlatra érdemes minimum egy egész délutánt rászánni.
Az animáció sokak fejében a mai napig egyenlő a kifejezetten gyerekeknek szánt vagy családi mesefilmekkel, pedig a műfaj jóval több ennél. Nemcsak azért, mert a rajzban mint az egyik legrégebbi művészetben gyökerezik, hanem azért is, mert a kezdetektől fogva természetes rokona a képző- és zeneművészetnek, esetenként akár a színház- vagy táncművészetnek is. Születése – leegyszerűsítve: a képek megmozdulása – óta kacskaringós utat járt be, az viszont bizton elmondható, hogy az e területtel kísérletező magyar alkotók szinte mindvégig ott voltak és vannak ma is a világ élvonalában.
Őket sorakoztatja fel most a Műcsarnok új kiállítása, amelyen azonban senki ne keresse a Vukot, a Szaffit vagy A kockásfülű nyulat. A fókusz ugyanis kifejezetten a szerzői filmeseken van, akiknek egy része az egyetemes animációtörténet fontos szereplője is, a hazai közönség mégis alig ismeri őket – a határterületeken ügyködőkről nem beszélve. A mostani seregszemle ráadásul kifejezetten a Magyarországon készült munkákra hagyatkozik, három teljesen eltérő megközelítést alkalmazva a Műcsarnok három egymásba nyíló, óriás központi terében. M Tóth Éva kurátor ötlete, hogy a címben foglalt három fogalom – vízió, gesztus, kísérlet – köré építse az egyes etapokat, pedig remekül működik, a végére érve a sokszínűség és a kordivatok érzékelése mellett mégis valami egységfélét, sőt időtlenséget érzünk.
Csáki László: Darazsak, ludak, körtefa. Fotó: LUDWIG MÚZEUM – Kortárs Művészeti Múzeum
Charlie Peters 2023-as dokumentumfilmjének hatására országos vizsgálatot rendelt el Keir Starmer brit miniszterelnök, miután évtizedekig védtelenek voltak a szisztematikus nemi erőszak áldozatai, főként kiskorú fehér lányok. A GB News riporterével a sokáig lappangó jelenség okairól beszélgettünk.
A kutatóűrhajósunk elárulta, miként telnek mindennapjai az Űrállomás fedélzetén, de arról is beszélt, milyen kísérleteket hajt majd végre a következő napokban.
Egy raktárban, feltekerve porosodott Barcsay Jenő monumentális szénrajza, ami nem csak a mérete és a kiemelkedő művészeti értéke miatt kuriózum, egy tragikus családi történetet is magába zár. A hét robusztus nőalakot ábrázoló, restaurált alkotás július 16-ától a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Jenő-életmű-kiállításán látható.