1795 és 1800 között külföldön járt tanulmányúton. Göttingenben
életre szóló barátságba került „a világ valaha élt legnagyobb matematikus zsenijével”, Gauss-szal.
Bolyai Farkas végül professzor lett a marosvásárhelyi református kollégiumban: matematikát, fizikát és kémiát oktatott, de életrajzírói finoman megemlítik, hogy a tanárokat akkoriban is gyatrán fizették, így a professzor technikai találmányokkal próbált pénzhez jutni, nem is sikertelenül: egy népszerűvé váló takarékos kályhatípust is alkotott. Mellette verseket, drámákat írt, Miltont és Schillert fordított. Pár tudománytörténész jogosan jegyzi meg, hogy
tehetségét egy kicsit szétforgácsolta.
Nála is híresebb fia, az egyetemes tudománytörténet egyik legnagyobb alakja, Bolyai János 1802-ben született, bonyolult viszonyukról Németh László a Két Bolyai című drámájában emlékezik meg. A Rubicon találóan így fogalmaz: „Bolyai Farkas