Fontos könyv jelent meg egy határon túli magyar közösség kiirtásának történetéről.
Fotó: Ungvári zsinagóga, 1943, Fortepan.
Kosztyó Gyula: A holokauszt Kárpátalján. A zsidóság kifosztása és vagyonának sorsa 1944-ben. Bp., Erőszakkutató Intézet, 2024. 286 oldalon.
„Rend, fegyelem, gyorsaság, munka! Keresztény és feltétlenül jobboldali politika” – ezt nyilatkozta elégedetten Vincze András ny. altábornagy, kárpátaljai hadműveleti kormánybiztos egy helyi lapnak 1944 nyarán. Noha el lehet gondolkozni azon, hogy mit jelent a „jobboldali” ebben a szövegkörnyezetben – Bajcsy-Zsilinszky Endre ekkoriban például a Gestapo fogságát élvezte –, a többi szava bizony arra vonatkozott, hogy ekkor gördültek ki az utolsó deportálóvagonok az Északkeleti Hadműveleti Terület vasútállomásairól Auschwitz irányába.
Szavai hűen foglalják össze a rideg valóságot a korabeli kollaboráns magyar közigazgatásról, mely minden lomhasága és elavultsága ellenére ezt a feladatot igenis képes volt kiemelkedő tempóban és precizitással ellátni.
A kárpátaljai zsidóságot mindössze körülbelül félszáz nap alatt sikerült a többségi társadalomtól látványosan is elkülöníteni, gettósítani, majd deportálni, hogy az auschwitzi gázkamrákban nagy részüket a nácik meggyilkolhassák. Ennek a folyamatnak járt utána hiteles, helyi levéltári dokumentumok alapján Kosztyó Gyula kárpátaljai történész, napjainkban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei levéltár levéltárosa és az Erőszakkutató Intézet munkatársa.
Kosztyó nem elégedett meg a szakirodalom és a naplók, emlékezések összegzésével.
Éveken át végzett, szívós levéltári kutatásokon keresztül a beregszászi levéltár hetvenkét fondját tekintte át,
nem beszélve más levéltárak anyagáról, az ún. DEGOB-jegyzőkönyvekről (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság), és a napi sajtóról. A könyv áttekinti Magyarország német megszállásának politikai és társadalmi hatásait. Az események kronologikus leírása mellett hangsúlyosan mutatja be az átvonuló német és magyar katonai alakulatok erőszakos tevékenységét – sarcolás, túszszedés, fosztogatás –, valamint az új, németbarát helyi politikai-hatalmi elit szerepvállalását a zsidó lakosság összegyűjtésében. A gettósítás eseménytörténete mellett kiemelten foglalkozik a zsidókkal szemben alkalmazott erőszak és megszégyenítés módszereivel. Végül részletesen tárgyalja a zsidó vagyon begyűjtésével és újraosztásával kapcsolatos intézkedéseket, ez voltaképpen a kötet igen jelentős részét teszi ki.
Kárpátalja zsidóságának 1944-es tragédiája bizonyos értelemben nem sokban különbözött a Magyarország más területein élő izraelita lakosság sorsától.
Az itt élő zsidók jogfosztása és kirablása a német megszállás után váltott magasabb fokozatra, és minden korábbinál nagyobb méreteket öltve vált totálissá. A német megszállás után antiszemita propaganda lepte el a helyi sajtót. Néhány nap alatt a felvonuló német csapatok erőszakoskodásai, a zsidókkal szembeni megalázó intézkedések mindennapossá váltak. A német megszállást a közigazgatási apparátusban végrehajtott személycserék követték, melyek eredményeként új, radikális antiszemitákból álló politikai elit jutott vezető pozícióba. Ennek részeként Kárpátalján is azok kerültek többségbe a közigazgatásban, akik feltétel nélkül kiszolgálták a németeket, és készségesen végrehajtották a zsidóellenes intézkedéseket. Az embermentésre is akadtak példák, noha a jelek szerint kevés.
A kárpátaljai zsidók vesztesége összességében hatalmas volt.
A gettósítást, a deportálást és a haláltáborokat csak kevesen élték túl, az itt élő zsidóság mindössze 10-15%-a, ami a korabeli Magyarországot tekintve az egyik legmagasabb halálozási arány volt. A zsidók deportálása tovább növelte a hatósági orvosi szolgálat leterheltségét a tífuszjárványok idején, a zsidó gyógyszerészek és kereskedők eltűnése növelte az ellátási gondokat, az adóbevételek visszaestek, tehát a deportálás teljesen ellentétes hatást ért el, mint amit a kormánypropaganda szajkózott. Arról nem is beszélve, milyen elképesztő vérveszteséget okozott ez a magyarságnak, hozzájárulva a magyar szó napjainkban hatványozottan tapasztalható eltűnéséhez a régióban.
Kosztyó Gyula könyve egy önsorsrontó, sötét időszak krónikája,
egy ősi, magyar nyelvű zsidó közösség tragédiájának szakmai, objektív, de közben húsba markoló leírása. A holokauszt-kutatóknak fel van adva a lecke, hiszen a mércét ennél alább most már nem lehet tenni. A történelemkedvelő olvasónak pedig fel kell készülnie, ugyanis komoly figyelmet igénylő, de cserébe – a szó minden értelmében – felejthetetlen olvasmányélménnyel fog gazdagodni.
Kutatások bizonyítják, másképp dolgozza fel az agy a nyomtatott és a digitális szövegeket. Az utóbbi időben ismét felértékelődött az olvasás és főleg a könyvolvasás szerepe.
A szinkron hiánya okozza mentális problémáinkat, a túlevést vagy éppen baráti kapcsolataink megritkulását is – állítja új könyvében az evolúciós pszichológia magyar professzora.
A magyar történelem egy fontos darabjával is meglepte a miniszterelnök a katolikus egyházfőt.
Nem ez az első mű, amely a Tisza vezér karrierjét taglalja.
Ki is ez a már megjelenésében is karakteres, titokzatos, az olvasót híresen hosszú mondataival megbabonázó szerző? Kísérletet teszünk a válaszadásra. Győrffy Ákos írása.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
Újabb teltházas Mandiner Klubest, bátor kérdésekkel és őszinte válaszokkal.
Az amerikai elnök szerint Magyarország azért működik jól, mert Orbán Viktor szigorú migrációs politikát folytatott – szerinte „nulla bevándorlót engedett be”.
