A Néprajzi Múzeumban nyílt időszaki kiállítás új szemszögből mutatja be „legzseniálisabb s legmagyarabb tudósunkat”.
Herman Ottót egész gyerekkoromban amolyan meseszerű alaknak gondoltam. Aminek nyilván volt köze a különféle tan- és egyéb könyvekben látható fotóihoz – robusztus, sörényes fej óriási szakállal –, de gyanítom, az is szerepet játszott benne, hogy a lakásunkhoz közeli Herman Ottó-lakótelepen
sok csodálatos dolog volt a fagyit is áruló garázskocsmától a környék egyetlen, a folyton kitörő lécei miatt finoman szólva is balesetveszélyes hajóhintájáig. Azt csak sokkal később tudtam meg, hogy a szepességi német családból származó Herman Ottó nem csupán az én képzeletemben magasodott fel, a valóságban sem volt éppen érdektelen figura; nem véletlenül emlegetjük az utolsó magyar polihisztorként.
Feladatunk, hogy újra felfedezzük létezésünk alapélményét: az örökkévalóság hatókörében élünk, és az élet teljességének távlatai nem pusztán földi, egzisztenciális jelentőségűek, hanem azokat felülmúlóak. Kocsi Lajos írása.
Szeretném bátorítani, hogy legyen még legalább 38 újabb hazugsága a hátralévő hónapokban is.
Arról meg majd az ÖT-ön kell lassan írni valamit, hogy miként sikerül a szakértőiségre hivatkozva tényeket és elveket is állandóan kettényesni.
31 évesen, két gyerek apjaként mártírrá vált, ami sokkal rosszabb az ellenzői számára, mintha még száz évig beszélgethetett volna diákokkal.
A kisfilm alaposan megosztotta a szurkolókat.
Vajon olvasott-e Kölcseytől a kistérségi messiás?
Donald Trump hozta tető alá a békét.
„Messze még a vége.”
