A Néprajzi Múzeumban nyílt időszaki kiállítás új szemszögből mutatja be „legzseniálisabb s legmagyarabb tudósunkat”.
Herman Ottót egész gyerekkoromban amolyan meseszerű alaknak gondoltam. Aminek nyilván volt köze a különféle tan- és egyéb könyvekben látható fotóihoz – robusztus, sörényes fej óriási szakállal –, de gyanítom, az is szerepet játszott benne, hogy a lakásunkhoz közeli Herman Ottó-lakótelepen
sok csodálatos dolog volt a fagyit is áruló garázskocsmától a környék egyetlen, a folyton kitörő lécei miatt finoman szólva is balesetveszélyes hajóhintájáig. Azt csak sokkal később tudtam meg, hogy a szepességi német családból származó Herman Ottó nem csupán az én képzeletemben magasodott fel, a valóságban sem volt éppen érdektelen figura; nem véletlenül emlegetjük az utolsó magyar polihisztorként.
Róma új migrációs programja óriási felháborodást váltott ki: a befogadó családoknak nem jár egyetlen cent sem, miközben egy NGO 400 ezer eurót kap a „koordinációért”.
A Tisza Párt fővárosi frakciójából hárman is részt vesznek az előválasztáson.
Egon, vegye tudomásul, ha ez van, mi nem nézzük akkor, mi levesszük a tévéről a hangot, mi levesszük a tévét is falról, Egon, mi a kádba így vágjuk bele a készüléket és lesprickoljuk Isana Sensitive krémtusfürdővel!
A zaj, a zene és a csend: mindennapjaink kísérői – mégis ritkán tudatosítjuk, milyen mélyen formálnak bennünket.
Két férfit letartóztattak.
Az emberkép alapvető megváltozása nélkül az emberiség bármilyen jövőképéről beszélni „nem egyéb, mint szentimentális, tünékeny álmodozás.” Kocsi Lajos írása.
Bárány gólja döntött, nem állt vissza a tabella élére a Fradi.
Lezárult egy korszak.
