A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„A sorsok, így vagy úgy, mindig betelnek.” Ez a sor A nap szerelmese című könyvből való, ami – a folytatásával, az Aranyecsettel együtt – kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. A nagyanyám nyomta a kezembe egy unatkozós nyári délutánon, talán ezért is lehet, hogy Dallos Sándor regényes Munkácsy-életrajza a fejemben örökre összekapcsolódott a nagyszüleim otthonát egyetlenegyként díszítő virágcsendélettel. Ami viszont már sokkal kevésbé tetszett: a Munkácsy-kép olcsó, nyomtatott reprója meglehetősen nyomasztónak tűnt a harmadik emeleti lakás nagyobbik szobájában; fogalmazzunk úgy, kissé kilógott a panelházi miliőből. Munkácsy Mihály, akinek a magyarok körében máig erős kultuszát az előbbi példa mindennél szemléletesebben bizonyítja, talán ezért sem tudott igazán soha közel kerülni a szívemhez, elismerve természetesen az összes, a magas szintű mesterségbeli tudáson bőven túlmutató zseniális képességét.
Kárpáti Tamás a keresztény tradícióval párbeszédben álló, metafizikus képei egyediek a kortárs magyar képzőművészetben. Szentendrei otthonának kertjében, majd a műtermében beszélgettünk vele.
Frontok jöttek és mentek, hol esett az eső, hol nem, a tenger leginkább a szürke és a zöld közötti árnyalatokat váltogatta. Ma viszont kék, valódi azúrkék, amilyennek lennie kell. Győrffy Ákos írása.
A hivatalos kommunikáció szerint a világviszonylatban is páratlan gyűjtemény történelmi, technika- és kultúrtörténeti szempontból is felbecsülhetetlen.
A millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum: a száz éve elhunyt Herzog Fülöp Ferenc alkotta meg Schickedanz Alberttel a nemzet leglátványosabb terét.
A mai európai vezetőknek érdemes volna reálisan értékelni az EU-ba törekvő Ukrajna katonai és gazdasági potenciálját, valamint az Egyesült Államok nélküli erejét. L. Simon László írása.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
masikhozzaszolo
2025. január 24. 20:58
Most néztem meg. És nekem, mivel már a híres képeket többször láttam, ez a zöld kép, A Colpach-i park tetszett nekem is legjobban. Nyilván ha megkérdezik, ez ki fetette, bizisten nem tudtam volna, hogy ez Munkácsy. De egy csomó kép is ismeretlen volt számomra, a két család a konyhában a Cukorlopó, stb. Nem cikiz, én gépész vagyok, nem bölcsész, vagy műtörténész. De ha jön velem szembe egy Éjjeli őrjárat, félrehúzódok.