A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„A sorsok, így vagy úgy, mindig betelnek.” Ez a sor A nap szerelmese című könyvből való, ami – a folytatásával, az Aranyecsettel együtt – kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. A nagyanyám nyomta a kezembe egy unatkozós nyári délutánon, talán ezért is lehet, hogy Dallos Sándor regényes Munkácsy-életrajza a fejemben örökre összekapcsolódott a nagyszüleim otthonát egyetlenegyként díszítő virágcsendélettel. Ami viszont már sokkal kevésbé tetszett: a Munkácsy-kép olcsó, nyomtatott reprója meglehetősen nyomasztónak tűnt a harmadik emeleti lakás nagyobbik szobájában; fogalmazzunk úgy, kissé kilógott a panelházi miliőből. Munkácsy Mihály, akinek a magyarok körében máig erős kultuszát az előbbi példa mindennél szemléletesebben bizonyítja, talán ezért sem tudott igazán soha közel kerülni a szívemhez, elismerve természetesen az összes, a magas szintű mesterségbeli tudáson bőven túlmutató zseniális képességét.
Dupla örökségvédelem Fejér megyében: a pusztulástól megmentett Meszleny-kastélyban lelt otthonra a Fischer Emil Múzeum, amely a múlt századforduló legjelentősebb magyar kerámiagyárosának és -gyárának állít emléket.
A közel másfél száz művet felvonultató életmű-kiállítás izgalmas játékra hívja a nézőt, „merj perspektívát váltani” mottóval.
Az új vezető az Országgyűlést egy új székről fogja irányítani.
Itthon is szeretnék növelni a világhírű, magyar-francia származású festőművész ismertségét.
A francia művész a sokszínűsget akarta ünnepelni.
El van átkozva a csapat a bírói döntésekkel.
Mindezt a legendás MacGyver-sorozat főcímzenéjére.
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
