A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„A sorsok, így vagy úgy, mindig betelnek.” Ez a sor A nap szerelmese című könyvből való, ami – a folytatásával, az Aranyecsettel együtt – kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. A nagyanyám nyomta a kezembe egy unatkozós nyári délutánon, talán ezért is lehet, hogy Dallos Sándor regényes Munkácsy-életrajza a fejemben örökre összekapcsolódott a nagyszüleim otthonát egyetlenegyként díszítő virágcsendélettel. Ami viszont már sokkal kevésbé tetszett: a Munkácsy-kép olcsó, nyomtatott reprója meglehetősen nyomasztónak tűnt a harmadik emeleti lakás nagyobbik szobájában; fogalmazzunk úgy, kissé kilógott a panelházi miliőből. Munkácsy Mihály, akinek a magyarok körében máig erős kultuszát az előbbi példa mindennél szemléletesebben bizonyítja, talán ezért sem tudott igazán soha közel kerülni a szívemhez, elismerve természetesen az összes, a magas szintű mesterségbeli tudáson bőven túlmutató zseniális képességét.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A Városliget fejlesztéséhez mérhető.
„Nem az volt számára a legnagyobb feladat, hogy szépen megfessen egy képet, hanem az, hogyan rontsa el.” A nemzetközi művészvilágban évtizedek óta magasan jegyzett Sándorfi István életművéből látható izgalmas keresztmetszet a Kálmán Makláry Fine Arts galériában.
A másik megalapozatlan sztereotípia, hogy a műalkotás a múzeumban elveszíti „eredeti kontextusát”. Vagyis nem ott van, ahová eredetileg szánták.
Augusztusi visszatérése óta csupán egy NB I-es bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Ferencvárosban a Frankfurt kölcsönjátékosa. Lisztes Krisztián most újabb kényszerpihenőre szorul.
Szenzációs kiállítás mutatja be a Nemzeti Múzeumban, hogy Attila alakja milyen helyet foglal el a történelemben, miért vált ilyen jelentőségű alakká, és egyes korszakokban milyen célt szolgált.
A ZTE emberhátrányban tudott egyenlíteni, és egy pontot elhozni Paksról.
Az oroszok által üzemeltetett létesítménynél meghalt biztonsági őr iráni állampolgár volt.
Úgy tűnik, néhány országban irigylik a magyar különadókat, amelyek a rezsicsökkentést is biztosítják. A Tisza Pártnál viszont továbbra is ellenzik a különadókat.
