„Magyarország a végig nem gondolt gondolatsorok hazája” – ezen szeretnének változtatni Demeter Szilárdék

Nyitókép: Demeter Szilárd (Földházi Árpád/Mandiner)

Passzív fogyasztásból aktív kultúrahordozás, a „nehéz magyarság” szabadsága, hídfunkció Kelet és Nyugat között, újragondolt intézményi szerepek és gazdasági-társadalmi-környezetvédelmi fenntarthatóság – ezek a főbb sarokpontjai az MNMKK-t vezető Demeter Szilárd által ismertetett stratégiának, amelyet napra pontosan 222 évvel a nemzeti könyvtár és múzeum alapítása után tártak a nyilvánosság elé.

„Magyarország a végig nem gondolt gondolatsoroknak a hazája. Az emberek a logikai következtetések fonalát csak addig a pontig vezetik le és követik, ameddig az ő felfogásuknak kedvez, és nem mennek tovább, különösen akkor nem, ha a továbbvezetett konzekvenciák már egészen más képet mutatnak” – idézte egyik kedvenc, Klebelsberg Kunótól vett gondolatát az MNMKK-elnök. 

Demeter Szilárd hozzátette, ő és az összes kollégája viszont éppen ennek ellenében kívánnak cselekedni, 

Ennek az esszenciáját tömöríti a Legelőből hazát címet kapott dokumentum; ez olyan intézményi víziót vázol fel, amely a passzív kultúrafogyasztásból (a televíziós vagy streamingcsatornák közötti szörfölés) az aktív kultúrafogyasztás (múzeum- és könyvtárlátogatások, azok programjain való részvétel stb.) felé igyekszik fordítani a magyar társadalmat.

„Nehéz magyarság” és átfogó bérrendezés

„Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikusabb módját, ami ezer év értékeiből szűrődik le: kultúrát” – jelölte ki e Szerb Antal-i gondolat jegyében a jövő irányait Demeter Szilárd, ami azt is jelenti, hogy „a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ nemcsak őrizni és bemutatni, de aktívan formálni is kívánja kulturális örökségünket”. 

A stratégia központi eleme a „nehéz magyarság” koncepciója, amely a kulturális örökség élő továbbvitelét és a kulturális sokszínűség megtartását célozza, miközben aktív párbeszédet kezdeményez az egyetemes értékekkel. Azaz – hangsúlyozta Demeter Szilárd – 

Az MNMKK, aminek több mint negyven tagintézményében hozzávetőlegesen 25 millió műtárgyat gondoz 1700 főállású munkatárs, több kulcsterületen is jelentős változtatásokat tervez. Ennek fontos eleme az átfogó humánerőforrás-fejlesztési program komplex gyakornoki és ösztöndíjrendszerrel, többszintű képzési programmal, valamint az új életpályamodell. 

Utóbbi a Petőfi Irodalmi Múzeumban már elindult egyfajta mintaként, de az egész ágazatban átfogó bérrendezésre van szükség. Hiszen „nem várható el, hogy a remek muzeológusok és egyéb szakemberek ennyire alacsony fizetésekért dolgozzanak évtizedeken át, a konyhapénzt számolgatva hó végén”, most az a helyzet, hogy „teljesen érthető módon a legjobbjaink mennek el”.

Az MNMKK-nak ehhez 2, 5 3 milliárd forint többletforrásra lenne szüksége kellene, de hogy ez beleférhet-e a jövő évi költségvetésbe, még nem lehet tudni. Ahogy az ingatlanfejlesztésekre kért 150-200 milliárd forintra sem érkezett még konkrét válasz, pedig ebből az összegből kezdenék meg végre például az Iparművészeti Múzeum felújítását, amire „engedélyes tervünk van". 

Mi lesz a Természettudományi Múzeum sorsa?

A közgyűjteményi központ addig is igyekszik a saját eszközei révén biztosítani ennek legalább egy részét. A gazdasági fenntarthatóság érdekében többcsatornás finanszírozási modellre váltanak. Ebben az eddigieknél nagyobb szerepet szánnak a múzeumshopoknak, egyedi kreatívipari termékeknek, de akár az egyes tagintézmények is szolgálhatnak majd exkluzív események, céges vacsorák helyszínéül, „mindig szigorúan szem előtt tartva és prioritásként kezelve az állományvédelmi szempontokat”.

Az állományvédelem amúgy is kiemelt figyelmet kap – beleértve például a restaurátorok számának kívánt növekedését –, akárcsak a digitalizáció, a régészet és az informatika. A digitalizáció területén például négyszeresére kívánják növelni az évente készülő digitális felvételek számát, és tervezik a mesterséges intelligencia széles körű alkalmazását is.

A stratégia külön foglalkozik olyan jelentős, „az önállóságukat a jövőben is megőrző” tagintézmények jövőképével, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a jelenlegi helyén maradó Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és az MNMKK-hoz frissen csatlakozott Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, valamint ugyancsak részletesen tárgyalja a vidéki tagintézmények regionális tudásközponti szerepét. 

A Természettudományi Múzeum Debrecenbe költözésével kapcsolatban Demeter Szilárd egyelőre semmi konkrétumról nem tudott beszámolni.

A természetrajzi ismeretet és tudást vissza kell hozni minden régióban, ahogyan annak idején a reáltudományi oktatás a középiskolákban is kézzel fogható eszköztárral  bírt; ennek a kultúráját szeretnénk újraéleszteni. Két vidéki láb, a zirci Bakonyi és a gyöngyösi Mátra Múzeum már ma is rendelkezésünkre áll ehhez, ezeket szeretnénk önértékű tudásközponttá fejleszteni, illetve hasonlóakat létrehozni az ország több pontján” – fogalmazott mindzezzel kapcsolatban az igazgató.

Nem véletlenül, hiszen a stratégia hangsúlyos elemét képezi a közép-európai tudásközponti pozíció kialakítása és a Kelet–Nyugat közötti kulturális hídszerep betöltése. Az MNMKK nemzetközi ambícióit jelzi, hogy 2030-ra a világ TOP 100 közgyűjteménye közé kíván kerülni.