II. András királyunk kiváltságlevele az Aranybulla és a Szent Korona együttes jelentőségéhez mérhető a szászok tudatában, mondja el a Tringli István történész a Mandinernek.
Nyitókép: Nagyszeben a 17. században (korabeli rézmetszet)
Idén 800 éve, 1224-ben adta ki a szakma által egyre pozitívabb megítélésű II. András királyunk az Andreanumot, amely kiváltságlevél az erdélyi szászok önrendelkezését, autonómiáját biztosította. Az eseményre emlékezve Tringli István történészprofesszort (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóintézet, Miskolci Egyetem BTK), a téma kiváló szakértőjét kérdeztük.
*
Mi „vette rá” a királyt a dokumentum kiadására? Milyen folyamat eredménye lett a szászok „fölemelése”?
Minden kiváltságlevél esetében elsősorban az oklevél elnyerői voltak a privilégium kezdeményezői, ezúttal a király „erdélyi német vendégei”. Ők járultak András király elé, hogy erősítse meg a nagyapja, II. Géza által adott szabadságokat, és ők terjesztették a király elé azokat pontokat, amelyek új kiváltságaikat foglalták írásba. Ezt a minden bizonnyal írásban benyújtott kérvényt aztán a kancellárián öntötték hivatalos és az aktuális politikai irányvonalat tükröző formába.
Az Andreanum tehát két akaratot tükrözött: a szászokét és a királyét,
és két elvárást teljesített: megerősítette a csak általánosságban emlegetett régi kiváltságokat, és újakat adott.
Kik voltak valójában a korabeli Magyarország német telepesei?
A régi magyar nyelv vendégeknek hívta azokat a telepeseket, akik egy meghatározott területen való lakásra kaptak engedélyt. A vendégek általában idegenek voltak, szinte minden esetben nyugatról jöttek, többségükben német, kisebb részt francia nyelvet beszéltek. Ez utóbbiakat hívták itthon olaszoknak vagy latinoknak.
A tatárjárás előtt érkezett, az ország határvidékén egy tömbben letelepített vendégeket, az erdélyieket és a szepességieket szászoknak nevezték, a tatárjárás után behívottakat már egyszerűen csak németeknek. Valójában mindkét csoport igen vegyes eredetű volt, de
a szászokat általában távolról, a Rajna vidékéről, az 1241 után jötteket közelebbről, a dél-német területekről toborozták.
A 19. századi német nyelvtudomány az erdélyi szászok őshazáját a mai Luxemburg területén kereste, sokáig ezt tanították az iskolákban is, pedig lassan egy évszázada tudjuk, hogy őshaza nem volt, hanem őshazák, és azok jóval nagyobb területet foglaltak el, mint a mai nagyhercegség. Az első betelepülőket hol németeknek, hol szászoknak, hol flandriaiaknak nevezték a források – attól függően, hol készült az oklevél. A nem túl nagy számú francia nyelvű telepes Erdélyben gyorsan németre cserélte ősei nyelvét.
Ezt is ajánljuk a témában
Gyenge kezű, kapkodó uralkodó vagy kalandos életű, sikeres király volt-e a valóságban II. András, az Aranybullát kiadós Árpád-házi királyunk? Szakértő történészt kérdeztünk!
Az erdélyi betelepülés több hullámban történt. A II. Géza alatt érkezetteknek, akik csak pár ezren lehettek, Fehér megyében hasítottak ki egy területet a későbbi Nagyszeben környékén. Ez volt, és hétszáz évig ez is maradt az erdélyi szászok központja. Ezt a részt kivették az erdélyi püspökség alól, és közvetlenül az esztergomi érsekség alá rendelték. Közben újabb telepesek érkeztek, akik benépesítették a későbbi hét szász szék területén fekvő királyi kézen fekvő földeket. Ezért viselte e vidék évszázadokon keresztül a Királyföld nevet.
Számukra készült az Andreanum.
Hogy jön a képbe a Német Lovagrend?
Amikor 1224 utolsó hónapjaiban pecsét került az Andreanumra, Dél-Erdély egy részét, a későbbi Brassó környékét, a Barcaságot még a Német Lovagrend birtokolta.
A rend feladata a havasok alkotta határon túl fekvő Kunország meghódítása lett volna, a lovagok azonban ezt nem a magyar király alattvalóiként akarták megvalósítani.
A szász történetírás főpróbának hívja a lovagrend másfél évtizedes barcasági uralmát, ezzel azt akarván kifejezni, hogy a lovagok itt olyasféle államalkotással próbálkoztak, amelyet később Poroszországban meg is valósítottak.
Néhány hónappal a szászok kiváltságlevelének kelte után András király kiűzte a lovagokat a Barcaságból. Indokoltnak látszik a feltevés, hogy összefüggést keressünk a két esemény között, és a király talán a szászokra is számított a lovagrenddel küszöbön álló leszámoláshoz.
A német lovagok és a német vendégek a legcsekélyebb nemzeti közösséget sem érezték egymás között,
ez csupán modern világunk visszavetítése lenne a középkorba. Valójában közvetlenül semmi sem utal arra, hogy az Andreanum kiadásában szerepet játszott volna a barcasági német lovagok kiűzése.
Mi adja az Andreanum kivételes jelentőségét a korszakra és általánosabban nézve az egész magyar történelemre nézve?
A szászok Magyarországra települése annak a több mint három és fél évszázadig tartó folyamatnak a része, amelynek során németek települtek előbb a német-római birodalmi, majd annak határain túli keleti területekre. Közép-Európából százával, Magyarországról tucatjával ismerünk számukra kiállított városi vagy falusi kiváltságleveleket, azonban
az Andreanum foglalta írásba a legnagyobb kiterjedésű privilegizált terület jogát.
E kiváltságokat később a barcasági és a Beszterce-vidéki szászok is megszerezték, majd Mátyás király korában ez lett az alapja a később Szász Nemzeti Egyetemnek nevezett, és egy II. József-kori megszakítással egészen 1876-ig fennállott szász autonóm területnek.
A szász önállóság tudatában olyasféle helyet foglalt el, mint a magyaroknál az Aranybulla és a Szent Korona együttvéve.
Milyen fontos kiváltságokat kaptak a magyarországi szászok? Valóban kivételezett helyzetbe kerültek?
A később kialakult hét szász szék lakóit egyetlen jogi személynek nyilvánították, területüket kivették a megyésispánok alól, és csak a közülük való szebeni ispán igazgatása alá rendelték őket. Rajta és a királyon kívül más nem is ítélkezhetett felettük. Megszabták adójuk nagyságát, de még az ezüstpénz árfolyamát és az adószedőknek fizetendő ellátást is.
Honvédő háború eseten ötszáz, külső háborúba száz katonát tartoztak kiállítani,
a hadjáratra induló és rajtuk keresztül vonuló király ellátásáról háromszor, az erdélyi vajdáéról pedig kétszer kellett gondoskodniuk.
Papjaikat szabadon választhatták, akik maguk szedhették be az egyháznak járó tizedet. A románok és a besenyők erdőit és vizeit velük való közös használatra kapták meg, ezek mind a közösség használatába kerültek.
A király megígérte, hogy területükből semmit sem adományoz el.
Kereskedőik vámmentesen közlekedhettek az országban, vásárjaik után sem tartoztak vámot fizetni a királynak.
Maradtak kérdőjelek az Andreanum értelmezését illetően?
Ma már csak egyetlen rendelkezés értelmezése bizonytalan:
nem tudjuk, hogyan kell érteni, hogy a szász terület keleti határa a székelyföldi Barót,
sőt, bizonyos-e egyáltalán, hogy a mai Barótról van itt szó. Az oklevél eredetije nem maradt ránk, legrégibb példánya I. Károly király 1317-es átírásából származik. Arra való hivatkozással, hogy hiányzik az oklevélből az a rész, ahol a hivatalban levő országos méltóságokat szokták felsorolni, tartották már hamisnak is. Szövegezése, például az ország főembereire használt jobbágy szó, azonban kétségtelenné teszi hitelességét. Ezt olvashatjuk ugyanis a két évvel korábban kelt Aranybullában is.
Végleg a múlté II. András rossz hírneve? A szászok jó szívvel emlékeznek rá?
Az Andreanum elnevezés András király latin névalakjából, az Andreasból származott, és a latin nyelvű András-féle privilégium szóösszetétel rövidítésével keletkezett.
A király emlékét tehát a hagyományos szász történeti gondolkodás nagyon is megőrizte.
II. András rossz hírnevét a 19. század eleji romantikus magyar történetírás teremtette meg, és hagyományozta tovább az utódokra vagy két évszázadon keresztül – ma már tudjuk, teljesen alaptanul. A szászok részben épp az Andreanumnak köszönhetően őrizték meg különállásukat, ezt az erdélyi magyar nemesség is elfogadta.
Az oszmánokra a szászok egy percig sem tekintettek felszabadítóként.
Az Erdélyt ért oszmán hadjáratok elsőként a dél-erdélyi szász területeket pusztították. A ma is álló szász erődtemplomokat épp ellenük emelték.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Amíg mi, magyarok kényszeresen méricskéljük az országunkat a külföldhöz, sok külföldi úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Rajcsányi Gellért írása.
Októberben érkezik a kommunizmus által eltörölni szándékozott polgári irodalom egyik nagyjának kiadatlan első világháborús írásait bemutató könyv.
Szenzációsan házasodott többször is, kitartott a Habsburgok mellett, mégsem feküdt le idegen érdekeknek. Nagy kortársának, Bethlen Gábornak méltó ellenfele, Pázmány Péternek méltó bajtársa volt.
A haladás eredeti koncepciója a szabadságról szólt, a mai változat a mások feletti hatalomgyakorlásról. A liberálisoknak, szociáldemokratáknak, konzervatívoknak ideje visszatérniük a gyökerekhez – írja Ben Cobley.
Itt van a Tempó. Íme a TOP5 legrosszabb magyar uralkodó.
Ismét felelevenítették a szabadrúgásgólját.
Nagy rendőrségi művelet indult kedden este Bécs Leopoldstadt nevű kerületében.
