Nádas Péter az utóbbi időben szokta mondogatni interjúkban, hogy most már csak vékonyka könyveket tervez írni, nagyregényekhez nincs ereje. Amit megértek, mert az Emlékiratok könyve és a Párhuzamos történetek megírására nagyjából harminc éve ment rá. És valóban, az utóbbi egy-két évben tényleg (korábbi önmagához képest) karcsú köteteket jelentet meg. Ilyen volt a Szépírás mint hivatás című esszékötete 2023-ban, és ilyen a nemrég megjelent, Helyszínelés című könyve is. A cím önmagáért beszél, a rendőrségi zsargon használata nem véletlen. A könyv címadó írása egy elég drámai helyszínelést mesél el. Ez az írás eredetileg szamizdatban jelent meg, a rendszerváltás után aztán megjelent folyóiratban is. De így, a szerző saját fotóival soha. Mert e kötet egyik különlegessége az, hogy Nádas fotói is szerepelnek benne, nem csupán illusztrációs szándékkal, hanem a szövegekkel egyenértékű módon. A szöveg és a képek itt áthatják egymást, együtt adnak ki valamiféle egészet, ami több, mint a szó és a kép összege. A Helyszínelés írásainak zöme megjelent már Nádas korábbi köteteiben, egyedül a Tegnap című esszé újdonság, az eddig csak németül volt olvasható. Ez a könyv a diktatúra könyve, minden írása a Rákosi-, majd az azt követő Kádár-rendszer levegőjéről mesél. Az 1968-as prágai bevonulásról, az ÁVH-ról, a téeszesítés rettenetes következményeiről. Nádas ifjú éveiben újságíróként dolgozott, akkoriban készült riportjaiból is olvasható itt két emlékezetes darab. A címadó írás – amint említettem – tényleg drámai. Mi történik, ha az ember véletlenül egy olyan budai villába keveredik a hetvenes években, amelyben az ÁVH embereket kínzott? Egy Szász Béla nevű újságíró emlékiratából ismer rá Nádas a helyszínre, ahol az ÁVH többek között Szászból próbált kicsikarni Rajk Lászlóra nézve terhelő vallomást. Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai. Nádas szenvtelenül tárja fel ezeket a bugyrokat, emlékszik, rekonstruál és emlékeztet.
Ma már tudjuk: nemcsak autonóm személyek, hanem mikroorganizmusok egyegy közössége is vagyunk. Ökológiai csomópontok, amelyeknek a valóságérzékelése radikálisan különbözik a bolygó minden más teremtményéétől – abban is, hogy a többieké számunkra megtanulható. Világképet építő könyvek, nem (csak) természettudósoknak.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Összesen 9600 esetben térítették vissza a jegyár felét.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 59 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Krupp Skya
2024. november 04. 19:03
gekkKrupp Skya
2024. november 04. 13:15
Ruszkik haza? Amikor már mentek? A bátor beás tudta már akkor is, hogy kell hülyíteni a fidkányokat.
Ti hova mentek seggek?
"Mi történik, ha az ember véletlenül egy olyan budai villába keveredik a hetvenes években, amelyben az ÁVH embereket kínzott? "
Semmi.
Írástudó ír, ebből él.
p3d0fideszstates-2
2024. november 03. 23:41 • Szerkesztve
Úgy ugattok, hogy miattatok vannak titkosítva az ügynökakták :D komcsi bohóc gecik
Nyilvánosságra hát az ügynökaktákkal! Vagy ez is már olyan kerülendő téma, mint a "ruszkik haza!"?
Ezt adták ki neked az ÁVH-nál? Érdekes ez a zubbony, csizma és tisztacsere.