Elárasztották a boltokat az alternatív tejfajták – de tényleg jobbak, mint az igazi?

Nyitókép: Shutterstock 

Sokat változtak az élelmiszertrendek az utóbbi években: a növekvő környezettudatosság, az egészségi állapottal kapcsolatos aggodalmak és az állatok jóllétének felértékelődése sok fogyasztót arra késztetett, hogy alternatív megoldásokat keressen. Így jött létre a tejalternatívák piaca is: sokan növényi italokra cserélik a tehéntejet például laktózintolerancia miatt, vagy mert vegán étrendre tértek át, esetleg csak az ízük miatt. Az alternatívtej-eladások éves összértéke 2023-ban elérte a 3,2 milliárd dollárt az Egyesült Államokban, ami 11,1 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, az európai piacon pedig 18 százalékkal nőtt az értékesítés.

Az alternatív tej nem új találmány, a történelem során többnyire olyan területeken fogyasztották, ahol nem volt könnyű tehén-, kecske- vagy juhtejhez hozzájutni. Kínában már évszázadok óta isznak szójából készült italokat; Mexikóban és Spanyolországban igen népszerű az horchata, amelyet az előbbi országban rizsből, az utóbbiban pedig földimandulából, más néven tigrisdióból nyernek. Az ókori Egyiptomban is fogyasztottak magokból készült italokat, például a fáraók sírjában tigrisdiót tartalmazó edényeket találtak. Az ókori perzsa és arab írók gyakran megemlítik a tigrisdió levének emésztést elősegítő, vizelethajtó és fertőtlenítő hatását, akkoriban gyógyitalként használták és energiát adó készítménynek tartották.

Manapság ezek az italok gabonafélékből, leg­inkább rizsből és zabból, a hüvelyesek közül szójából, valamint olajos magvakból, mandulából, dió­ból és mogyoróból készült finomított termékek, amelyeket egyébként helytelenül nevezünk tejnek. A növényi italok jelentősen különböznek a tehén- vagy más állati tejtől, ezért a félreértés elkerülése végett szükséges volt szabályozni az elnevezéseket. A növényből készült alternatívákat növényi alapú italként kell megjelölni és forgalmazni, hiszen tejnek csak az újszülöttek, ivadékok táplálására az anyaállat emlőjében keletkező folyadékot nevezzük. Érdekesség, hogy a kókusztej még a vonatkozó rendelet hatályba lépése előtt forgalomba került, így az még árusítható tej néven. A választék ma már óriási: egy tanulmány szerint Olaszországban napjainkban 330-féle tejalternatíva kapható. A népszerű és ismert alapanyagok mellett előfordulnak kevésbé elterjedt összetevőkből, így például kölesből, cirokból, tönkölyből, burgonyából, borsóból, quinoából, kenderből készülő termékek is.

A növényi tejet úgy nyerik ki, hogy az alapanyagot megőrlik, pürévé redukálják, majd bő vízzel puhítják, végül leszűrik. A növényi ital, ahogy a neve is sugallja, tisztán növényi, ezért vegán. (Az Egyesült Államokban a méhek jelentős részét mandulaültetvények beporzására használják, ami miatt egyesek szerint a mandulaital nem tekinthető vegán terméknek.) Az alternatív tejek gyártásához szükséges környezeti hatásról nem lehet biztosat állítani, vannak azonban adatok, amelyek alapján kevesebb erőforrást igényelnek, mint a tehéntej – utóbbi előállításának jelentős környezeti költsége van a károsanyag-kibocsátás, a víz- és a talajhasználat tekintetében.

A növényi italok fogyasztására ma sok reklám ösztönöz, mondván, ezek a termékek az állati tej egészségesebb verziói. Mindenesetre nem következik egyenesen, hogy ha egy termék növényi alapú, akkor egészséges is. Általánosságban elmondható, hogy a gabonafélékből és hüvelyesekből készült italok megfelelő választást jelenthetnek a tehéntej helyett, azonban a bennük található ásványi anyagok, vitaminok és antioxidánsok mennyisége különbözik, ahogyan az állaguk is. A tehéntej sűrűbb, hiszen a benne lévő zsírcseppek krémes jelleget adnak neki, a növényi alapú italok kevesebb zsírt tartalmaznak, ami vizesebbé, hígabbá teszi őket. Fontos különbség, hogy a tehéntej gazdag fehérjében, káliumban, kalciumban, B2-vitaminban, B12-vitaminban, cinkben és jódban, utóbbiakat a helyettesítő italokhoz többnyire az elkészítés során adják hozzá. Egyes gyártók ráadásul extra cukrokat vagy ízesítőket is adnak a tejalternatívákhoz, ezért ezek fogyasztása nem vagy csak körültekintéssel ajánlott. Ami biztos: célszerű tanulmányozni az összetevőket és a táplálkozási mutatókat, vegyük figyelembe az alapanyag-százalékokat, a cukor-, édesítőszer- és adalékanyag-tartalmat, valamint az allergéneket. Érdemes az úgynevezett jó zsírok és növényi rostok jelenlétére, illetve a vitaminokra is figyelni.

A következő cikkemben részletesen bemutatom az alternatív tejek legismertebb típusait és felhasználási szokásait. Addig is sok gasztronómiai élményt kívánok az olvasóknak, és fogyasszanak minőségi termékeket!