Nyitókép: Vertigo Media
„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk” – mondta egykor Kodály Zoltán. És valóban, a zenei ízlésünk ma is mindent elárul rólunk, sőt a műfaji tobzódás miatt ma talán még többet is, mint korábban. Az egyes stílusokért, együttesekért, előadókért való rajongás ugyanúgy szétválaszthatja emberek tömegeit egymástól, mint a futballklubokkal, pláne pártokkal vagy világnézetekkel való szimpatizálás. Vagy éppen össze is kötheti őket. Az Akkord című új dokumentumfilm ez utóbbira hoz számtalan példát, a magyar népzenét, népdalt mint mindenek origóját a középpontba állítva. Egész pontosan azt a már viszonylag sokat kutatott, sok oldalról körbejárt kérdést, hogy őseink sok generáción át csiszolt zenei öröksége milyen hatást gyakorolt és gyakorol a jelenben is a magyar könnyűzenére. Az alkotók „kivételes zenei utazásra” csábító ígérete azonban csak félig-meddig teljesül, a végeredményre inkább a sokat markol, keveset fog megállapítás lehetne igaz. De ez nem is feltétlenül a készítők hibája. Valószínűleg sokkal inkább a pénzhiányból fakad, így is óriási elismerés illeti ezt a maroknyi csapatot, amely immár az ötödik – és egyben befejező – részét készítette el önerőből a kultúránk különböző területeit (videókorszak, szinkron, képregény, tetováláskultúra), azok úttörőit és legjellemzőbb képviselőit feltérképező sorozatnak. Jellemző képviselőkből pedig ezúttal sincs hiány; a klasszikus beszélő fejes dokuban egymás után szólalnak meg a régi nagyok, a középgeneráció tagjai és a fiatalok – mások mellett Presser Gábor, Csík János, Ferenczi György, Pál István Szalonna, Kiss Tibi, Lovasi András, Paár Julianna, Agócs Márton és Дeva (Takács Dorina) is szóhoz jut.