Hudec-kód – A magyar, aki felépítette Sanghajt, itthon mégis alig tudunk róla

Nyitókép: Hudec László sanghaji irodájában 1934 körül (Wikipédia)

A magyar anya és szlovák apa gyermekeként 1893-ban, Besztercebányán született Hudec (Hugyecz) Lászlónak volt kitől örökölni a tehetségét és a lendületét, hiszen apja, Hugyecz György szintén elismert építész, sikeres építési vállalkozó volt; nem mellesleg a millenniumi földalatti alagútjának egyik tervezője. Az ő nyomdokaiba lépve iratkozott be 1910-ben a Műegyetemre, ahol mások mellett Schulek Frigyes és Nagy Virgil tanítványa volt. Utóbbi tanársegédjévé is fogadta volna, ha nem tör ki a Nagy Háború; a 21 éves fiatalembert a tervezőasztal helyett előbb a keleti front, aztán a szibériai fogolytábor várta. 

Innen került kalandregénybe illő fordulatok révén Sanghajba. Egy lábtörés, illetve a rosszul összefort csontok miatti sántaság következtében hadirokkantnak minősített Hudec bár 1918-ban felszállt a Magyarország felé tartó vöröskeresztes vonatra, haza már nem érkezett. A polgárháború miatt a Bajkál-tó környékén hetekig vesztegelni kényszerülő szerelvényről – tartva az újabb fogságba kerüléstől – több társával együtt leugrott, és több hónapos utazást követően, amelyben egy lopott, kézzel hajtható vasúti hajtány is nagy szerepet kapott, Sanghajban kötött ki. 

Az akkoriban a nyugati és a keleti kultúra izgalmas metszéspontjául szolgáló metropolisz hamar befogadta a szegény, sántító, de igen tehetséges és kellemes természetű fiatalembert, akinek a karrierje villámgyorsan ívelt felfelé. Először egy amerikai építésziroda munkatársa lett, nem sokkal később pedig – már a nemzetközi környezetben jobban „eladható” Hudec  néven – saját tervezőirodát nyitott.

Hogy el tudott indulni, előkelő származású felesége, Gisela Mayer kapcsolatai is kellettek hozzá, 

egyrészt az apja mellett eltöltött „inasévek”, másrészt a műegyetemi a különböző korok építészetét alaposan körbejáró oktatás. Ennek köszönhető, hogy bármilyen megrendelést teljesíteni tudott a légkondicionált kórháztól a magánvillán, szállodán, múzeumon és iskolán át a templotervezésig, stílusok tekintetében a Tudor-kortól az art decóig.

A Sanghajban töltött huszonkilenc éve alatt száz, az ő nevéhez köthető épületet született, ebből hatvan ma is áll, nagyjából felük műemléki védelem alatt. Közülük a legismertebb a város örök szimbólumának számító, 1983-ig Ázsia legmagasabb épületeként számontartott 22 emeletes Park Hotel, a magánházak közül a pedig Bauhaus-art deco elemeket vegyítő úgynevezett Zöld ház és a Psziché kertjének hívott villa, amely jelenleg a Sanghaji Írószövetség székhelye. 

Hudec sikerei csúcsán sem feledkezett meg a magyarságáról, többfe tisztségben szervezte a helyi magyar közösséget, 1942-ben magyar konzul lett, Sanghaj japán megszállása alatt pedig saját biztonságát is kockára téve bújtatta, hamis papírokkal segítette a magyar közösség zsidó tagjait. A kommunista hatalomátvételt követően néhány bőrönddel menekülnie kellett, feleségével először Svájcban, végül Berkeley-en találtak új otthonra. Ekkor már leginkább a régészet és a vállasfilozófia érdekelte; XII Pius pápa hívására Rómában részt vett Szent Péter sírjának feltárásában is. 

A 65 évesen meghalt Hudec Lászlót azonban nemhogy nem felejtették el Kínában, személyét, építészeti örökségét olyannyira becsben tartják, hogy például 2008 óta Sanghajban a Hudec „márkanévhez” kapcsolódva számos kiállítás, konferencia, könyv, film, sőt városismereti séta született, nevét, szellemiségét műemlék- és örökségvédelmi program, egyetemi és nemzetközi együttműködések őrzik. 

Október 1-jén pedig, angolul Inside Out, kínaiul a Hudec-kód címmel minden eddiginél nagyszabásúbb tárlat nyílik a tiszteletére az egykor általa tervezett és az építészeti irodájának is helyett adó Christian Literature Society Building nevű épületben. A kiállítás Hudec életét járja be Közép-Európától, Kelet-Ázsián át Észak-Amerikáig, több szerepben is bemutatva őt a tehetséges építésztől a bátor katonán, magányos kivándorlón és buzgó hívőn át a lelkes régészetrajongóig. 

A fontos momentumokat és helyszíneket illusztráló dokumentumok, személyes tárgyak közül többel most találkozhat először a sanghaji közönség, akárcsak a vázlataival, építészeti portfólióalbumaival és – igazi kuriózumként  –  az újonnan felújított 16 mm-es filmjeivel, melyeket maga Hudec forgatott utazásairól, családjáról és sanghaji életéről. A száznapos kiállításhoz városi sétákat, kerékpáros eseményeket, előadásokat és workshopokat is rendeltek.

Mindez egyben a Kína és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 75. évfordulójára szervezett programsorozatba is szervesen illeszkedik, hiszen „Hudec László személyisége és öröksége hidat képez a kínai–magyar  kulturális kapcsolatokban”. 

Ezt már Csejdy Virág, a budapesti Hudec Kulturális Alapítvány vezetője, a kiállítás magyarországi kurátora és nem utolsósorban Hudec-leszármazott mondja; az alapítvány szoros együttműködése nélkül a Hudec-kód nem jöhetett volna létre ilyen mélységben és minőségben.

„Számunkra ez a kiállítás egy újabb mérföldkő a Hudec-hagyaték  bemutatásának történetében, mert nagybátyám személyiségének és történetének olyan  részleteit tudjuk a sanghaji közönség elé tárni, amit eddig nem láthattak, ismerhettek. Laci bácsi, ahogy a családban hívjuk, sikerének és páratlan építészeti teljesítmények alapja alkalmazkodóképessége, üzleti érzéke, az újra való nyitotsága voltak. 

Ennek köszönhetjük, azt a több száz levelet, fotót és rajzot, valamint két  portfolióalbumát, melyekből számos darab a kiállításon is szerepelni fog eredeti vagy reprint formában.” 

A kínai kurátor, Hu Yihan úgy véli, a hasonló tárlatok segíthetnek abban, hogy Hudec László sanghaji története, tettei, szellemi-építészeti öröksége még sokáig fenmmaradjon, nemcsak Kínában, de szerte az egész világon is. Ő ugyanis már a 20. század első felében bebizonyította, hogy nem léteznek akadályok a távoli országok civilizációjának megértésében; ebben csak a téves előítéletek korlátozhatnak bennünket.