Márkus Lucáról, a Vígszínház színművészéről saját színházigazgatója, Rudolf Péter mondott köszöntőt, aki azonnal elárulta, ennek a díjazottnak a pályáját „az első deszkákon megtett méterek óta” követheti. Ezért állíthatja, hogy ő színésznőnek, mi több, nagy színésznőnek született – jelentette ki, vállalva akár azt az, hogy ezzel veszélyes mondatokat mond ki. Megállapította, hogy Márkus Luca néhány év alatt a Vígszínház meghatározó színésznője lett, s külön kiemelte a díjazott kiváló énekhangját, amit A nagy Gatsby és a Padlás előadásain lehet hallani, s azokat a kiváló alakításait, amelyeket elismerve a Vígszínház társulata Varsányi Irén- és Ruttkai Éva-emlékgyűrűvel tüntette ki őt. Megjegyezte, hogy miután az Ármány és szerelem című előadásban Márkus Luca édesapját alakítja, most joggal mondhatja neki: „hát lányom, nagyon örülök”.
Márkus Luca bemutatkozó kisfilmje gyerekkori képek felidézésével kezdődött, majd a balettosként megélt éveket mutatta be, de ezt követően a színművésznő köszönő beszéde is nagyon derűsre sikeredett. Márkus Luca felidézte ugyanis, hogy nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok egy hosszú próbája után Mészáros Máté kollégájával és barátjával beszélgetve fogadást kötöttek: Máté azt állította, hogy ő a következő öt évben valamilyen díjat fog kapni, ő maga viszont ez ellen a jóslat ellen fogadott. Most hát, mint mondta, innen erről a díjátadóról üzeni neki, hogy hamarosan elkészül az az ötfogásos vacsora, amit vesztesként neki kell összeütnie. De nagyon boldog, hogy veszített, s most ezt a díjat a kezében tarthatja – tette hozzá Márkus Luca.
Mészöly Annáról, a kategória ötödik díjazottjáról, a Miskolci Nemzeti Színház színművészéről ismét Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója mondott el egy laudációt, külön is emlékezve az első közös munkájukra, amelyben Dragomán György Kalucsni című drámájának előadásán dolgozott vele. Ebben a darabban volt egy szó, amit a színésznő akkor még nem ismert. Egy textíliát megfogva kellett arról megállapítania, hogy az nem más, mint kasmír – idézte fel Máté Gábor, rögtön azzal folytatva viszont az emlékezést, hogy Mészöly Anna már az első próbán úgy mondta ki ezt a számára korábban ismeretlen szót, hogy azzal máris bebizonyította: „tévedhetetlenül otthon van az olyan szerepekben, amelyek tagadhatatlanul egy letűnt kort idéznek”. Máté Gábor szerint szerencsés pillanat volt Mészöly Anna életében, hogy Miskolcra került, ahol Szomory Dezső, Mihail Bulgakov vagy éppen Henrik Ibsen darabjaival alkothatott maradandót. Örömmel említette meg azt is, hogy épp a laudációjának írása közben kapta a hírt, hogy a díjazott a Fekete pont című filmjével elnyerte a legjobb színészi alakítás díját a locarnói filmfesztiválon. Ekkor aztán megelégedetten nyugtázta, hogy így már ott lehet a köszöntője végén „valami különlegesség, valami világraszóló valami”, hogy most már megállapíthassa: nem ment rossz helyre ez a Junior Prima.
Bemutatkozó kisfilmjében Mészöly Anna elárulta, hogy ha „tizenpár éves korában” nem keveredik véletlenül egy színjátszó táborba, lehet, hogy ma már régész lenne, mert eredetileg ez a tudományterület vonzotta. Azon a nyáron, abban a színjátszó táborban – ahol Isis és Osiris történét adták elő – nagyon megfogta őt ez a színjátszó közösség. Az, hogy az emberek színművészként szabadabban megélhetik és kifejezhetik az érzelmeiket, mint otthon tehetnék. S azóta is ebben a varázslatban él – tette hozzá, azt is elárulva, hogy minden szerepére úgy készül, hogy megkeresi a karaktere és saját maga közötti közös pontokat, s máig ebből az élményből töltekezik fel munkája közben.