„Megfogta a kezem és azt mondta: kisfiam, hogy lehetne minél előbb elmenni?” Tíz éve hunyt el a sármos színészlegenda.
Nyitókép: Sztankay Istvánt 78 éves korában hunyt el. Fotó: MTI/Beliczay László.
Tíz éve halt meg Sztankay István, akit az 1969-ben bemutatott Bors című tévésorozat tett országosan ismertté, később pedig számtalan színházi és tévés szerepe tette legendává. A sármos színész a szocialista érában is kiteljesedhetett, pedig
sokáig a főiskolára sem vették fel azért, mert az édesapja görögkatolikus lelkész volt. Így esett meg, hogy egy ideig a budapesti metróépítkezésen dolgozott csillésként.
Sztankay István fia, Sztankay Ádám színésznek készült, színházrendező szakon járt főiskolára, ám végül közismert újságíró lett, ő többek között a köztévén futó népszerű műsor, a Hogy volt?! egyik házigazdája Radványi Dorottya mellett.
Ádám szerint az édesapja kifejezetten utálta a kommunista rendszert: „Apám utálta a komcsikat, mint a poklot, ám a rendszer engedte létezni, alkotni, mert szüksége volt rá, pedig tudták, hogy a színészek közül a többség nem szereti őket. Érdekes, apám legjobb barátja mégis a színész Madaras Józsi volt, a vidéki parasztfiú, aki elhitte a kommunizmust. Madaras egy esetben még Kádár Jánosra is rárúgta az ajtót, hogy távolítsák el Aczél elvtársat. Apám és Madaras teljesen mást gondoltak a világról, mégis, vagy éppen ezért lettek barátok” – mondja Sztankay Ádám, aki egy történetet is elmesélt, amely jól mutatja, az édesapjával és a többi színésznagysággal az érdekei miatt elnézőbb volt a rendszer.
„Apám a Vasasba járt teniszezni, ahová Berecz János, az egyik főelvtárs is.
Egy alkalommal iszogattak a büfében, apám Berecz felé fordult és így szólt: Jancsikám, amit csináltok, az egy kész elmebaj! Mondta mindezt olyan sármmal, hogy Berecz csak ennyit válaszolt: Jaj de jópofa vagy Pistám!
Mást hosszú évekre lecsuktak volna egy ilyen mondatért.”
Sztankay Ádám tiltakozik, mikor arra tereljük a szót, hogy a híres apa templomtoronyként magasodhatott felette.
Gyerekként megszoktam, hogy az én apámat ennyire szeretik, azt, hogy ha kiléptünk az utcára, áhítattal bámulták rá az emberek.
Én nem őt, hanem a házunkban lakó Kiss Csabát, a távirati iroda washingtoni tudósítóját néztem áhítattal.”
Ádám beleszületett a színészetbe, ám végül nem lett színművész. Azt is megmondta, hogy miért. „Botfülű voltam és vagyok a mai napig. Szívem van, fülem nincs a zenéhez. Színházrendezői szakra jártam, még Vámos László vett fel, de ő elfáradt, elhagyta a főiskolát. Jött egy új fickó, a nevét inkább nem mondom, én hallgattam és úgy éreztem, a nappalinkban sokkal többet tanultam a színházról, mint amit ez az ember tud. Úgy döntöttem, nincs öt évem erre, de aztán megtaláltam magam az újságírásban.”
Az édesapja 2014. szeptember 12-én, tíz éve hunyt el 78 éves korában. Számítani lehetett rá, hogy idővel bekövetkezik a tragédia. A halála előtt hét évvel derült ki, hogy Alzheimer-kórban szenved. „Amikor kiderült, hogy Alzheimer-kóros, attól félt, hogy eljön a pillanat, amikor elfelejti a szöveget.
Miután meghalt, találtunk egy borítékot, amelyre rá volt írva: az agy. Kivágott cikkek voltak benne a demenciáról. Már öt évvel a betegség felismerése előtt elkezdte gyűjteni ezeket az írásokat, tehát ő már akkor érezhette, hogy baj van.
Aztán persze mikor beütött a betegség, átment tagadásba és később már nem akart maradni. A halála előtt pár héttel már nagyon rosszul volt. Egyik nap bementem hozzá a kórházba, megfogta a kezem és azt mondta: kisfiam, hogy lehetne minél előbb elmenni?”
A korszakos színész tíz éve hunyt el, az emberek pedig gyorsan felejtenek. Ádámnak erről személyes tapasztalata is van: „Legutóbb egy fodrásznál került szóba, hogy tévézek és színházi családban nőttem fel apám miatt. Miért, ki volt az apja? – kérdezte a fodrász. Mikor elmondtam, láthatóan nagyon töprengett, majd azt kérdezte: nem ő játszott a Szomszédokban? Speciel nem. Én pont ezért csinálom a tévében a Sztankay moziját, a Hogy volt?!-ot, és apám generációja miatt írok nagy színészek életéről az Origón. Hogy ne felejtsék el őket! Mert kivételes művészek és nagyszerű emberek voltak!”
Ezt is ajánljuk a témában
A tánc az élete. Semmi túlzás nincs a mondatban. Spala Korinna balettozott, néptáncolt, és a kortárs táncra is rátalált az évek során. De aztán gondolt egy merészet, és ma már neves jógaoktatóként dolgozik a színészlegenda, Sztankay István menye. Egy különleges karrier, lépésről lépésre.
A marxista Gulyás Marciéknek 416 milliót adományozott 37 ezer ember.
Tivadar ne búsulj, jön Lőrinc, meglátod, hibátlanul helyettesíti a Fidesz-KDNP pártcsalád távozó üdvöskéjét, a Dömötört.
A marxista Gulyás Marciék, akik 416 millió forintot kaptak közel 37 ezer felajánlótól.
Nemcsak jogellenes, hanem józan ész-ellenes is volt a kormány árstop őrülete.
Több százezer besúgó tevékenykedett a múlt században a keleti szomszédunkban.
A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet elnöke Horváth József nyugállományú vezérőrnagy, biztonságpolitikai szakértő lett.
Magyar Péter ugyan gyorsan kapcsolt az árvízi védekezés kapcsán, de a „kapcsolása” téves volt.
Az egyik alkalmazott pánikrohamot kapott.
