Egész életét azzal töltötte, hogy Amerikát főzni tanította – íme Julia Child, aki feminizmus nélkül reformálta meg a nők helyzetét a konyhában

Nyitóképen: A konyhájában 1978-ban. Fotó: Wikipédia

A hobbijából lett a hivatása a főzés a csaknem két méter magasra nőtt és legendásan hangos Julia Childnak, akit a legtöbben Meryl Streep alakításában ismerhettek meg idehaza a 2009-es Julie és Julia – Két nő, egy recept című filmből – aki még nem látta a művet, feltétlenül pótolja. S hogy milyen út vezetett a világ egyik leghíresebb szakácsa cím kiérdemléséig?

Julia 1912-ben Kaliforniában született, és kiváltságos helyzetben nőtt fel: a polgári beállítottságú szülők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy lányuk a középiskolai évek alatt latin-, francia-, történelem- és matematika­tanulmányaival felkészüljön az egyetemre. A szokatlanul magasra nőtt lányt a sport is érdekelte, természetes választásnak bizonyult az iskola kosárlabdacsapatának kapitányi posztjára, emellett elnöke volt egy túraklubnak is. A történelem szak elvégzése után részt vett egy titkárnői tanfolyamon Massachusettsben, majd egy lakberendezési cégnél helyezkedett el New Yorkban. 1939-ig dolgozott ott, amikor is egy okirat összekeverése miatt elbocsátották.

1941 szeptemberében önkéntesnek jelentkezett az Amerikai Vöröskereszt pasadenai részlegénél, hogy részt vegyen a háborúra való felkészülésben; a gyorsírási szolgáltatások osztályának vezetésével bízták meg. A katonasághoz is csatlakozni akart: a Pearl Harbor-i japán támadás után szolgálatra jelentkezett a tengerészgyalogosoknál, magassága miatt azonban elutasították. 1942-ben Washington D. C.-be költözött, s végül a hírszerzésnél alkalmazták, ahol egyre fontosabb posztokba került. Először Ceylonban, majd Kínában teljesített szolgálatot. Ezekben az években ismerkedett meg az Egyesült Államok külszolgálatának dolgozó Paul Childdal, és Amerikába visszatérve összeházasodtak. 

Paul ébresztett rajongást feleségében az ételek és az italok iránt – na persze nemcsak ő, hanem Franciaország is. A házaspár 1948-ban érkezett Párizsba a férfi munkája miatt, ám egyből eldőlt, hogy Julia nem a diplomatafeleségek életét fogja élni. A nő ugyan nem beszélt franciául, és főzni sem tudott, a francia gasztronómia egyből lenyűgözte. A pár Rouenban költötte el első franciaországi vacsoráját, s a vajban párolt nyelvhal, az osztriga és a Loire menti fehérbor maradandó élménynek bizonyult Julia számára. „Arra a következtetésre jutottam, hogy én valójában nyilván francia vagyok, csak erről mindenki elfelejtett felvilágosítani. Imádtam az embereket, az ételeket, az ország fekvését, a civilizált légkört és a könnyed életritmust” – mesélte később első benyomásairól.

Hamarosan beiratkozott a híres Le Cordon Bleu főzőiskolába, kitűnő eredménnyel végezte el, majd csatlakozott a Le Cercle des Gourmettes-hez. 
E gasztronómiai klubban ismerte meg Simone Becket és Louisette Bertholle-t, 1961-ben velük együtt adta ki a Mastering the Art of French Cooking (a francia konyha művészetének elsajátítása) című könyvet. A kiadvány célja az volt, hogy a gyorsételen élő amerikaiak megismerjék a francia ízeket és konyhai technikákat, és kedvet ébresszen a főzéshez. A kötet beindította Child szakácskarrierjét. 

A házaspár az 1960-as években visszatért az Egyesült Államokba, és Massachusettsben telepedett le. Juliát nemsokára főzőműsor vezetésére kérték fel, amivel aztán megreformálta a nők főzéshez való hozzá­állását. „A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalán nem lehet kijavítani” – csak egy gondolat a Julia Child-féle optimista filozófiából. Ez újnak számított a hatvanas évek Amerikájában – a főzést a nők akkoriban nem éppen örömteli alkotótevékenységnek fogták fel. Leghíresebb útmutatása pedig az volt, hogy legyünk bátrak a konyhában.

A főzőműsort további sorozatok és könyvek követték. Mindezeken túl Child szervezeteket is alapított az étkezéskultúra és a főzéssel kapcsolatos tudatosság terjesztésére. Társalapítója volt 1981-ben az amerikai bor- és élelmiszer-intézetnek, 1995-ben pedig létrehozta a Julia Child Gasztronómiai és Konyhaművészeti Alapítványt. Munkásságáért többek között a Harvard Egyetem és a Brown Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. Paul végig támogatta felesége törekvéseit, Julia többször hangoztatta is: „Nem futottam volna be ilyen karriert, ha nincs Paul Child.”

Julia Child 2004. augusztus 13-án hunyt el, a kulináris művészet terjesztésének örökségét hagyva maga után. Konyháját, amelyet főzőprogramjai tettek híressé, a Smithsonian National Museum of American Historynak adományozták. Gyermekei nem születtek, egész életét azzal töltötte, hogy Amerikát, majd a világot főzni tanította, és ami a legfontosabb, hogy elhitette: a főzést nem valamilyen pokolba kívánt kötelességnek kell felfogni, hanem kreatív kísérletezésnek, aminek a végeredménye boldoggá teheti az embert.