Így reagálnak bármire, ha konzervatív vagy – mikor már a tény is uszítás

(Nyitókép: Konstantinos Tsakalidis/Bloomberg/Getty Images)

A napokban jártam a legújabb ördőgűzős film, az Ördögűzés sajtóvetítésén, ahol szomorúan konstatáltam, hogy Russell Crowe már nem a régi. Ez azonban még nem is lenne a világvége, egy jó rendező csodákat tud tenni egy kiégett színésszel is. Joshua John Miller azonban nem jó rendező. Sőt, ha őszinték vagyunk, márpedig miért ne lennénk azok, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a tehetség mellett elvekben is hiányt szenved. 

Mert hiszen mi a rendkívül frappáns címmel ellátott Ördögűzés lényege? Ha a sztorit nézzük, akkor semmi. Gyenge lábakon áll, úgynevezett plot hole-ból pedig több van benne, mint átgondolt cselekményszálból. De legalább tele lehetett tömni mindennel, ami a modern woke-mozgalom lényege.

Gender és bőrszín kérdésekben pofa be!

Megjegyzem, nem személyeskedtem a rendező kapcsán, sőt, semmit nem írtam róla a filmkritikámban, ami nem a munkájával kapcsolatos. Továbbmegyek: a cikk lényege az volt, hogy a film maga nem jó. Azért, mert nem áll össze, nem működik, de a történetvezetésen túl még az emberi kapcsolatok bemutatásában sem remekel, miközben láthatóan azokra szeretne építkezni. Már a horror mellett, ami szintén életképtelen a másfél órás műben. Szinte lábjegyzetként tettem hozzá, hogy de legalább van benne minden, amivel a kvótának meg lehet felelni, sőt az agy is programozható.

Mert ugye egy filmben mi jelentősége van olyasminek, hogy a főszereplő férfit papok molesztálták gyermekkorában, ezért elvből elveti a vallást? Mi jelentősége annak, hogy a természet és az utódnemzés szempontjából megkerülhetetlen férfi-nő kapcsolat helyett azonos neműek találnak egymásra? Van-e bármi jelentősége annak, ha a női szereplők egyre kevésbé nőiesek, sőt sokszor érezhető megkülönböztetést tapasztalhatunk a fehér és színes bőrű karakterek között? Gondolok itt olyanra, hogy a fehér férfi karakternek, ha szerepel egyáltalán, morális szempontok alapján minimum megkérdőjelezhető a viselkedése. 

A fehér lány semmitmondó, míg az afroamerikai szép. A fehér rossz, más jó. Van jelentősége? Alapesetben nincs. De ha egyre több filmből és videójátékból ez ömlik, akkor azért már van. Pláne, hogy bár fantasyként hangzik, 

A kollektív bűntudat fantasztikus intenzítással készíti jelenleg az emberiség, de minimum az európai ember koporsóját. De most nem ez a témánk.

Hanem az, hogy mindezek mellett az Ördögűzés filmkritikájában, mint már említettem, csak lábjegyzetként tértem ki az ilyen jellegű tartalmakra, amikkel szemben még csak támadó hangnemet sem vettem fel. Van benne felesleges leszbikus szál? Van. A fehér lány a rút kiskacsa, fiús kinézettel, míg az afroamerikai lány kifejezetten szép? Igen. Komoly frusztrációt okoz a főszereplő Russell Crowe-ban az, hogy gyerekként papok molesztálták? Igen. 

Sőt, inkább azt az üzenetet tartottam fontosnak átadni, hogy ne Istentől, hanem az ördögtől féljünk. Mégis megérkezett a szokásos reakció: ez, kérem, uszítás! Mert a tény ma már uszítás. A vélemény pedig tilos.

Minden meleg gyilkos

Tehát az LMBTQ-tartalmat, az egyházellenes gondolatok jelenlétét, vagy éppen a WLM teljes hiányát már tényként sem lehet leírni, hiszen az uszítás és propaganda. De akkor mit lehet leírni? Csak azt, amit az LMBTQ-lobbi elfogad és jóváhagy. Ellentétes véleményt megfogalmazni felér az öngyilkossággal, mert mára már a „náci vagy” ütőkártya is értékét vesztette, a helyét pedig átvette a teljes ellehetetlenítés és a karaktergyilkosság. Igen, a jobboldali szélsőség is veszélyes, a náci és fasiszta ideológiával küzdeni kell és muszáj felhívni rá a figyelmet. De 

hiszen sokan már a megmentő szerepében akarnak tetszelegni, bármi áron, bármivel szemben és bármilyen eszközzel. Mert így akarnak jó emberré válni, miközben mind tudjuk jól, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.

Ezzel együtt a kettős mérce minden eddiginél szélsőségesebbé vált. Nem írhatom le, hogy sok és felesleges az LMBTQ-tartalom. Nem írhatom, hogy ez önmagában semmit nem ad egy történethez, maximum izzadságszagot. Nem írhatom le, ha valami egyházellenes vagy vallásellenes. Ez mind uszítás, mind propaganda. De azt gond nélkül le lehet írni, hogy a vallás babona. A jobboldali hülye. A pap pedofil. 

Ha egy komplett táblázatunk lenne a szakma és pedofília kapcsolódásáról, esélyesen sok meglepetés érne minket. Mert szinte biztos vagyok benne, hogy legalább annyi tanár, orvos, eladó vagy éppen katona pedofil élt a történelem során, mint pap, sőt több is. És erre lehet azzal jönni, hogy de a pap Isten földi helytartója. Ami így is van, de attól még ember. Az emberi hibák pedig nem Isten, de nem is egy komplett szervezet hibái.

Magyarul az a kijelentés, hogy a papok pedofilok, nem tény. De még csak nem is találgatás, hanem szimpla ferdítés, amit uszítástól a hitelrontásig bárminek lehetne nevezni. Sokan mégis előszeretettel kapják elő dzsókerként. Én meg nem írhatom le a tényt, hogy valamiben felesleges egy elem. Akkor mondok valamit. Vagyis neveket sorolok.

Melegek. Sorozatgyilkosok. Pedofilok. Általánosítsunk? Ha leírom, hogy minden meleg sorozatgyilkos, az uszítás. Mert jól tudom, hogy nem minden meleg az, ahogy nem is mind pedofil, hiába van köztük több is. A listát nézve leírhatnám azt is, hogy a melegek többsége deviáns. És ez is uszítás lenne. Mert egyedül az tény, hogy ezek a melegek deviánsak. Egyedül az tény, ami hozzájuk köthető. És éppen úgy az a tény, hogy mi szerepel az Ördögűzésben.

A stigmatizálás veszélyes fegyver

Több szempontból is. Egyfelől azért, mert ha éveken át azt kapják az arcukba azok, akiknek valami trend nem tetszik, hogy nácik és fasiszták, akkor idővel még úgy is radikalizálódhatnak, ha amúgy kicsit sem azok. Másfelől meg – mindkét oldalon – nagyon visszássá tud válni, amikor valamiért felháborodik valaki, mégis ugyanazt csinálja, csak fordított esetben, még nagyobb vehemenciával. Pedofilozni a papokat, sokszor már en bloc a jobboldalt nagyon undorító dolog. Kollektíven elítélni a fehér férfiakat úgyszintén. Nem beszélve arról,

Mert van az az őrület, amire nem muszáj automatikusan tapsolni. Van, aki előtt nem muszáj automatikusan letérdelni. Van, amit nem muszáj automatikusan elfogadni.

De ez még nem uszítás, hanem vélemény.

Ami elvileg szabad. Szabad?