Kevés szépíró merít a magyar őstörténet ködébe nyúló mítoszokból, hitvilágból, magából a titokzatos korból – Ön az egyik. Miért indult ebbe az irányba, pontosabban ebbe az irányba is? Miért éppen őseink hiedelemvilága?
Nem vagyok ihletett szerző, pontosabban az vagyok, de az érdeklődés nem érzelmi alapú, hanem olvasmányélményekből táplálkozik és általában mindig egy másik kutatómunka hozadéka. Az ég madarai című bestiáriumon dolgoztam, vagyis mitológiai madarak után kutattam, amikor belefutottam a táltosbagolyba. Rájöttem, hogy sok mindent nem tudok a táltosságról, ezért kíváncsiságból utánaolvastam.
Kiderült, hogy
a táltos, legrégebbi értelmezésében, mai nyelven fogalmazva, egy egyedülálló szuperhős, akinek legfontosabb attribútuma, hogy kikezdhetetlenül jó, és ezzel a jósággal képes megküzdeni a rosszal,
segíteni másokon. Ez nagyon megragadott és úgy gondoltam kiváló regénytéma lehet, ahogy a magyar hiedelemvilág is, már ha van ilyen.
Ezt hogy érti?
Amikor elkezdtem dolgozni a könyvön, mondtam egy valamikori egyetemi tanáromnak, hogy a régi magyar hiedelemvilágról szeretnék írni, mire ő rávágta, hogy olyan nincs. Ez igaz is meg nem is. Természetesen nincs egységes, saját mitológiánk, mint a görögöknek vagy skandináv népeknek, de a nyelv a mai napig őrzi a nyomait a hiedelmeinknek. Farkas tanár úr azért mondta ezt, mert nagyon sok a török átvétel még a népvándorlások korából, lásd például a boszorkány szavunkat. A szláv népektől pedig még több képzeletbeli lényt kölcsönöztünk. Ugyanakkor sok minden eredeztethető a finnugor együttélés idejéből is.
A kutatók dolga a rendszerezés, számomra ez kevésbé fontos. Azt gondolom, hogy amit a nyelvünk őriz, az a miénk, mindegy, honnan kaptuk.
A népek egymással vagy egymás mellett történő együttélésének talán a legszebb hozadéka a kultúrák egymásra hatása.
Hogy pontosan mi és honnan van, nem olyan érdekes, egy átvétel úgyis önálló éltre kel a nyelvben.
Pontosan mire gondol, mit őriz a nyelvünk a régi korokból?
Rengeteg mindent, csak nem vagyunk feltétlenül tisztában ezekkel. Amikor például azt mondom, hogy „lóvá tették”, azalatt azt értjük, hogy becsapták. Ennek az eredete azonban, hogy a boszorkány lóvá változtatta az egyszeri embert és azzal repült a boszorkányszombatra.