Amikor elkezdtem dolgozni a könyvön, mondtam egy valamikori egyetemi tanáromnak, hogy a régi magyar hiedelemvilágról szeretnék írni, mire ő rávágta, hogy olyan nincs. Ez igaz is meg nem is. Természetesen nincs egységes, saját mitológiánk, mint a görögöknek vagy skandináv népeknek, de a nyelv a mai napig őrzi a nyomait a hiedelmeinknek. Farkas tanár úr azért mondta ezt, mert nagyon sok a török átvétel még a népvándorlások korából, lásd például a boszorkány szavunkat. A szláv népektől pedig még több képzeletbeli lényt kölcsönöztünk. Ugyanakkor sok minden eredeztethető a finnugor együttélés idejéből is.
A kutatók dolga a rendszerezés, számomra ez kevésbé fontos. Azt gondolom, hogy amit a nyelvünk őriz, az a miénk, mindegy, honnan kaptuk.
A népek egymással vagy egymás mellett történő együttélésének talán a legszebb hozadéka a kultúrák egymásra hatása.