Az aranykor megidézése
Az épületegyüttes koncepciója kapcsán Orbán Ráhel elmondta, hogy 2015-ben kezdtek el dolgozni a projekten. Az Autograph úgynevezett soft brand, amely lehetővé tette, hogy szabadon tervezzenek, annyi volt csak az elvárás, hogy olyan dizájnt találjanak ki a hotel számára, amire még nem volt példa, illetve a történetmesélés legyen a márka része.
A szálloda belső terei a 19. század első felének József nádor és Dorottya főhercegnő nevével fémjelzett aranykorát idézik meg úgy, hogy a szálloda vendégei egyszerre kapcsolódhatnak a történelmi múlthoz, és élvezhetik a jelen legkorszerűbb megoldásait.
Múlt és jelen kettősének izgalmas játéka jellemzi a hotelt minden vonatkozásában, a felújított épületegyüttestől a belső tereken át a gasztronómiai kínálatig.
Történelmi és modern, klasszikus és kortárs, hagyományos és innovatív egymásba fonódása teszi egyedülállóvá a Dorothea Hotel történetét. A vendégszobák és lakosztályok két különböző – kortárs (contemporary) és az örökségi (heritage) – dizájnkategóriába sorolhatók. Az épületben étterem, bár és wellnessközpont is található.
A szálloda belsőépítészeti elemei az említett aranykort idézik meg, miközben izgalas részletek, jelenkori utalások ragadják meg a vendégek figyelmét. Bár ezek a csavarok elsőre meglepőnek tűnhetnek,
valójában segítik a 21. század emberét abban, hogy a 19. század miliőjéhez kapcsolódhasson.
A szálloda egyedi dizájnkoncepciója kapcsán Orbán Ráhel elmondta, hogy egyértelmű volt, hogy fotográfiát szeretnének dekorációnak – utalva a fotóra mint közös önkifejezési nyelvre. Tombor Zoltánt 2020-ban kérték fel a feladatra, hogy a belső terek mellett a hotel 216 szobájába tervezze meg és készítse el a őket. A közös gondolkodás során a portréfotók mellett döntöttek, mivel azok nagyon jól tematizálhatók. Az eredeti elképzelés szerint maga Dorottya jelent volna meg a festményszerű portrékon.
Tombor Zoltán elmondta, hogy a koncepciója alapját valóban a különleges házaspár, az Osztrák–Magyar Monarchia öröksége, valamint Moholy-Nagy László és a Bauhaus adta. A fotósorozathoz képpárokban gondolkoztak. A művész a heritage szobákba és a nagy belső terekbe tervezett festményszerű hatás eléréséhez a németalföldi festők stílusához nyúlt vissza.
Szándékos hibák a képeken
A portrék mellé párban pedig egy-egy fotogramot helyeztek. A villanásnyi idő alatt készülő különleges művészi alkotást Moholy-Nagy László találta fel. A portréfotogram párokat úgy választották ki, hogy egyedi módon működjenek együtt, és közösen külön hatást fejtsenek ki. A vizualitásnak olyan nyelve és olyan emocionális tartalma van, amit csak lefotózni lehet: ez az a varázslat, amiért ezt a pályát választotta, mondta el a fotóművész annak kapcsán, hogy a képpárok között nemegyszer olyan játék van, amelyet csak a képek elkészülte után vettek észre.
A portréfotó alanyainak olyan karaktereket választottak, akik a kortárs szemlélő számára is szépek, de nem idegenek a németalföldi festői miliőben.
„A Dorothea Hotel brandjének attribútuma az irónia is”
– mondta Orbán Ráhel, ezért a fotóművész olyan szemtelen hibákat, meglepő csattanókat helyezett a festményszerű portrékra, amelyek „leugranak” a képről, mint a rágógumi, sörösdoboz, hangfalkábel, gumipapucs, gördeszka, sportcipő, karóra, napszemüveg, fejhallgató, modern tetoválás vagy testékszer.
A kreatív igazgató hozzátette, a szódásüveg mint magyar találmány visszatérő motívum a hotelben, mert a BDPST Group számára fontos, hogy azt a számos találmányt, amelyről világszerte nem tudják, hogy magyar, megmutassák és az eredetét is elmagyarázzák.
A contemporary szobákba készült portrék a divatfotókat jelenítik meg, ezekhez teljesen más karaktert választottak. Ezekben a szobákban is fotópárok vannak, és a koncepció szerint sok korabeli használati tárgyat gyűjtöttek, hogy olyan indusztriális elemeket tartalmazó szoborszerű dolgokat építsenek – Moholy-Nagy konstruktivizmusra visszautalva – , amelyek jól működnek együtt.
Bellák Gábor elmondta, hogy a reformkor festőinek – például Barabás Miklós vagy Benczúr Gyula – portréi díszítik a hotelszobák ajtajait, de nem egészben, hanem izgalmas részletekben vagy kivágásokban, amelyek nagyon jól működnek ebben a környezetben.
A teremtett mivoltunkra kellene összpontosítanunk
Kraszkó Zita moderátor a jövőre vonatkozó zárókérdésére válaszolva Tombor Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan mértékű vizuális zajban töltjük a mindennapjainkat, amely azzal fenyeget,
hogy arra a fotográfiára, amely elmélyedésre hív, nem lesznek már kíváncsiak az emberek, ezért el fog tűnni.
A 19. század végi ember egész életében annyi képpel találkozott, mint a ma embere egy nap alatt, ráadásul a képeken megjelenített információ nagyon gyorsan érvényét veszti, elég ha a rögtön elavuló divatcímlapokra gondolunk.
Orbán Ráhel a hotel tervezőjét, Piero Lissonit idézve elmondta, horizontálisan nagyon sok mindent élünk meg nap mint nap, de ha meg tudunk állni, vertikálisan elmélyülhetünk.