A kreatív igazgató hozzátette, a szódásüveg mint magyar találmány visszatérő motívum a hotelben, mert a BDPST Group számára fontos, hogy azt a számos találmányt, amelyről világszerte nem tudják, hogy magyar, megmutassák és az eredetét is elmagyarázzák.
A contemporary szobákba készült portrék a divatfotókat jelenítik meg, ezekhez teljesen más karaktert választottak. Ezekben a szobákban is fotópárok vannak, és a koncepció szerint sok korabeli használati tárgyat gyűjtöttek, hogy olyan indusztriális elemeket tartalmazó szoborszerű dolgokat építsenek – Moholy-Nagy konstruktivizmusra visszautalva – , amelyek jól működnek együtt.
Bellák Gábor elmondta, hogy a reformkor festőinek – például Barabás Miklós vagy Benczúr Gyula – portréi díszítik a hotelszobák ajtajait, de nem egészben, hanem izgalmas részletekben vagy kivágásokban, amelyek nagyon jól működnek ebben a környezetben.
A teremtett mivoltunkra kellene összpontosítanunk
Kraszkó Zita moderátor a jövőre vonatkozó zárókérdésére válaszolva Tombor Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan mértékű vizuális zajban töltjük a mindennapjainkat, amely azzal fenyeget,
hogy arra a fotográfiára, amely elmélyedésre hív, nem lesznek már kíváncsiak az emberek, ezért el fog tűnni.
A 19. század végi ember egész életében annyi képpel találkozott, mint a ma embere egy nap alatt, ráadásul a képeken megjelenített információ nagyon gyorsan érvényét veszti, elég ha a rögtön elavuló divatcímlapokra gondolunk.
Orbán Ráhel a hotel tervezőjét, Piero Lissonit idézve elmondta, horizontálisan nagyon sok mindent élünk meg nap mint nap, de ha meg tudunk állni, vertikálisan elmélyülhetünk.