Keserű reggel!
Fekete-Győr András nem országgyűlési képviselő többé. Kár volt felkelni. Semmihez sincs kedvem…
Az ember ötven felé kezdi megszokni a veszteségeket. Nagyszülők, rokonok, közeli és távoli ismerősök vesznek búcsút az élettől. Egy kutya elvesztése azonban egészen más. Nem él annyit, mint egy ember, de nem is hörcsög, hogy néhány évente cseréljük. A kutya családtag, véd, őriz, szeret, bújik, fut veled, sértődötten ugat, nem hagy békén, helyet kér az életedben. Vince bácsi, az öreg sződi sírásó mondta volt, hogy „nekem kétszer örülnek egy nap, egyszer a feleségem, amikor reggel elmegyek dolgozni, egyszer meg a kutyám, amikor este hazaérek”. Valahogy így. Megéltünk együtt tizennégy évet, és most lélekben készülünk az elválásra.