Ákos zseniálisan tört borsot Magyar Péter orra alá
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
Minden fellépésnél újabb és újabb orgonához leülni és adaptálódni olyan, mintha állandóan első randira menne az ember; minden hangszer más, ki kell ismernünk egymást, mielőtt közösen alkotunk valamit – mondja Mali Katalin orgonaművész. A napokban kezdődő Budapesti nemzetközi orgonafesztivál és az Orgonák éjszakája apropóján beszélgettünk.
Nyitókép és képek: Földházi Árpád
Mali Katalin
1977-ben született Kiskunfélegyházán. A kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában orgona, angol nyelvű szolfézs–zeneelmélet és karvezetés szakon végzett, majd a Zeneakadémián szerzett orgonaművészi, -tanári és zeneelmélet-diplomát. 2002-től a Tihanyi Bencés Apátság orgonaművésze és az apátság kórusának orgonakísérője. Szintén ez évtől a veszprémi Csermák Antal Zeneiskola, 2009 óta pedig a Veszprémi Érsekség kántorképzőjének orgonatanára, valamint a tihanyi Illyés Gyula Általános és Zeneiskola zongora- és szolfézstanára. 1998 óta szólóorgonistaként is koncertezik.
Honnan jött az ötlet, hogy megnézze és kipróbálja az ország orgonáit?
Ez az országjárás a Filharmónia Magyarország felkérésére zajlott. A Filharmónia évek óta megrendezi az Orgonák éjszakáját, amely idén igazán különleges lesz. Ehhez a rendezvényhez kapcsolódott most egy pályázat a Petőfi kulturális programban, amelyre olyan ötezer fő alatti települések jelentkezhettek, amelyek szívesen megmutatják az orgonáikat. A beérkezett pályázatok hangszereit látogattam végig.