Kevés jelenség formálta olyan mélységben a Homo sapiens világát, mint az épület, amit gyárnak nevezünk. Az utóbbi évtizedekben a szolgáltatások felemelkedésével a gyártást sokan lesajnálták, ám a geopolitikai viharok következményeként most visszatér a kormányzás középpontjába.
A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója
Néhány hónappal ezelőtt a New York-i Wall Street egyik kávézójában ültem egy rendkívül sikeres gazdasági elemzővel, aki magyarként emelkedett a pénzvilág legnagyobb vállalatainak megbecsült szakértői közé. Beszélgetésünk egy pontján mobilja képernyőjén üzenet jelent meg, feladója a Fehér Ház volt. Az elnök kabinetjéből keresték: a rövid levél arról szólt, hogy az Egyesült Államok kormánya szerint ideje felülvizsgálni, hogy a világ első számú gazdasági hatalma immár három évtizede nem rendelkezik központi iparpolitikával. Ebben kérik a segítségét. Sürgősen.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
És ez csak a jéghegy csúcsa, ha a tiszás EP-képviselő anyagi javairól van szó.
A Libri könyvajánlója a Mandiner hetilapban.
Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.
Ez nemcsak egy oktatási együttműködés, hanem világos üzenet.
Múlt, jelen és jövő között képez hidat Csóti György.
„A Meta már most is elképesztően előre sorolta Magyar Pétert, mesterségesen felpörgetve az oldalát. A Tisza-vezér azonban többet akar: azt is el szeretné érni, hogy a vele egyet nem értőket »letekerje« a szolgáltató” – mondta egy forrás a Magyar Nemzetnek.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Szörnyű hírek érkeztek Moszkvából.
