George Lucas és Steven Spielberg nőcsábász régészprofesszora a napokban ünnepel több születésnapot, emiatt érdemes újranézni a klasszikus epizódokat.
Nyitókép: Getty Images/Murray Close
Gyerekkoromból sok filmes emlékem maradt, hiszen édesanyám és megboldogult nagyszüleim sok mozifilmre elvittek már az előző rendszerben is (a kötelező iskolás vetítéseket hagyjuk!), egyik legemlékezetesebb pillanatom azonban Indiana Jones-hoz köthető. Esélyesen a Corvinba ültünk be a nyolcvanas évek közepén, az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatóira, a filmvégi finálénál pedig jóanyám eltakarta a szemem, hogy ne lássam a némileg horrorba hajló jelenetet.
Persze azóta már számtalan alkalommal megnéztem az egész mozifilmet, pont mint a folytatásokat, és azt gondolom,
talán nincs is ember, aki ne tudná elfütyörészni a széria jellegzetes zenei főtémáját,
vagy ne tudna legalább egy olyan jelenetet említeni, ami valamiért az emlékezetébe égett. Nos, ilyenből a napokban születésnapos folytatásokban is bőven akad.
Külön a történettel felesleges komolyabban foglalkozni, hiszen jószerivel mindenki ismeri a filmeket. Az Indiana Jones és a végzet templomában (1984) Indy Kínában kezdi a bandázást, de miután az Obi Wan Clubban nem jól alakulnak az események, kisfiú segédje, Picúr, valamint egy táncos- és énekesnő, Willie társaságában sietve hagyja el az országot, hogy végül Indiába tegyen kitérőt.
Ott pedig egy szekta jóvoltából megismeri az ősi gonoszt.
Az 1989-es Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban hősünk édesapja, aztán a Szent Grál után kutatva jut el Velencébe, majd Berlinbe, hogy végül isteni szerencsével a kegytárgy közelébe kerülhessen, amelyre egyébként a náci Németország vezére is nagy erőkkel pályázik. Ez az epizód egyébként a komor német kitekintés (Reichstag és egyebek) és a halálesetek ellenére is sokkal viccesebb és könnyedebb, mint amilyen az 1984-es film, aminek persze megvan az oka.
Mert az valami elképesztő egyébként, ahogy az Indiana Jones és a végzet temploma
a laza kaland-vígjátékból kőkemény horrorfilmbe vált, nem kímélve nőt, férfit vagy gyereket,
az elevenen kitépett szív dobogásával pedig valahol azt az állapotot közvetítve, amin mindkét alkotó átment. Hiszen ma már jól tudjuk, hogy a sokkal sötétebb stílus és a számos borzongató pillanat annak a lelki állapotnak tudható be, ami George Lucason és Steven Spielbergen is eluralkodott akkoriban, köszönhetően annak, hogy mindketten túl voltak egy kapcsolaton.
Spielberg azóta is ezt a részt kedveli a legkevésbé, noha ezzel a forgatással is nyert, méghozzá nem is keveset. Az énekesnőt, Willie Scottot alakító Kate Capshaw azóta is a felesége, így talán jó döntésnek bizonyult a talán a Poltergeistnél is hátborzongatóbb film elkészítése, amiből még az 1985-ös, az Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa is vett át elemeket. Ettől függetlenül a moziban ugyanolyan jól teljesített, mint társai:
28 millió dolláros költségvetésével csak Amerikában és Kanadában több mint 25 milliót hozott a nyitó hétvégén,
összes bevételét tekintve pedig egyáltalán nem panaszkodhat a 333 millió dollárjával.
Amellett pedig, hogy mindkét mozifilm nagyszerűen hozza az Indiana Jones-hangulatot, Harrison Ford pedig láthatóan nagy élvezettel parádézik a szerepben, mindkét születésnaposunk tobzódik a kikacsintásokban, jópofa easter eggekben, avagy az apró, szándékosan elrejtett, sok esetben mulatságos tartalmakban. Ilyen a már említett klub a végzet templomában, de az is az alkotópáros jópofa humorát bizonyítja, ahogy Julian Glover színrelép az utolsó kereszteslovagban. A háttérben nem véletlenül szól zongorán a birodalom zenéje a Star Warsból, elvégre a színész Veers tábornokként játszott fontos szerepet a sorozatban.
Az utolsó kereszteslovagban egyébként az elveszett frigyláda is feltűnik. Sőt, Spielberg eredetileg James Bondot akart forgatni az első Indiana Jones helyett, és Hawaii-on George Lucasnak panaszkodott arról, hogy ez nem jött össze neki. Lucas végül így beszélte rá Bond helyett Indiana Jones-ra, a harmadik epizódban pedig ugye Sean Connery játszotta Indy apját, amivel valahol a rendező álma is valóra vált.
Ezek mellett már csak apróság, hogy a filmek szereplőihez négylábúak biztosították a nevet: Lucas kutyájának Indiana, Spielbergének pedig Willie volt a neve, míg Picúr az írók kutyája után kapta a nevét.
És még van egy csomó érdekesség, ilyen például az, hogy Steven Spielberg az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag munkálatai miatt nem tudta elvállalni a Segítség, felnőttem! és az Esőember rendezését, vagy az, hogy Ford annyira sok kaszkadőrmutatványt csinált meg maga, hogy Vic Armstrong, a hivatalos és hivatásos kaszkadőr szinte már könyörgött neki, hogy dolgozhasson. Érdekes módon a végzet templomához egyébként Indiában nem is vettek fel anyagot, mert azt az indiai kormány nem engedélyezte, így Srí Lankára kellett utazni a forgatáshoz.
Ezek persze csak apróságok és érdekességek, és ahogyan mindig, ezúttal is a film, avagy ebben az esetben mindkét film a lényeg. Az 1984. május 23-án debütált Indiana Jones és a végzet temploma, valamint az 1989. május 24-én bemutatott Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag a mai napig szórakoztató. Persze az eredeti formájában nem biztos, hogy bármelyik elkészülhetne ma is, hiszen Jones gond nélkül behúz egy nőnek, gyereket dolgoztat, meglehetősen soviniszta, de akkoriban ettől még senki sem dőlt a kardjába, ha nem bántó módon volt előadva, ma viszont már bármit képesek simán átírni és eltörölni. Mindkettő remek film, ma is ugyanúgy élvezhetők, a legnagyobb különbség pedig talán az, hogy míg a végzet temploma arra összpontosít, hogy a teljes sötétséget mutassa meg, addig az utolsó kereszteslovag nem fél a hit kérdéskörével foglalkozva
erős kontrasztot mutatni, azt is központi témájának állítva, ahogy a gonosz és a jó küzdelme zajlik.
Emiatt pedig talán ma is legalább annyira izgalmas és aktuális, ha nem izgalmasabb, mint elkészültének idejében.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Az elemző az Indexnek nyilatkozott.
Ki volt ez a vértanú, Szent Luca, akit egyesek félnek, míg mások dicsőítenek? Ennek jártunk utána!
