Várnám az amcsi háborús pátoszt, erre allahu akbar kiáltással egy fickó levágja egy nő fejét – Maga a pokol filmkritika

Nyitókép: Fórum Hungary

Személyes vallomással kezdem soraimat: féltem, tartottam ettől a filmtől, mint a tűztől, mert el nem tudtam képzelni, hogy 113 percen, avagy közel két teljes órán keresztül mit képes nyújtani egy háborús film, amelyben az ellenséges vonalak mögött rekedt amerikai katonát Russell Crowe instruálja a támaszpont békés nyugalmát jelentő teremből, ahol éppen tartózkodik. Úgy tűnt, hogy 

amin amúgy a megszokottnál is jóval kevesebben jelentek meg, vagyis nem voltam egyedül az intuíciómmal.

Újra a porondon

Más kérdés, hogy az új-zélandi−ausztrál színészben még mindig bíztam. No, nem A pápa ördögűzőjéből ismert, kicsit ripacs Russell Crowe-ban, akinél Amorth atya többet érdemelt volna, hanem fiatalabb énjében. Abban, aki a Romper Stomperrel berobbant a rétegfilmek, a kopaszok és metalheadek világába, majd olyan hollywoodi blockbusterekig hajtotta magát, mint a Gladiátor, melynek Maximusaként a mai napig nagyszerű és könnyen felidézhető szerepet biztosított az utókornak.

Tehát az alapfelállás az, hogy Kinney (Liam Hemsworth) igazi zöldfülűként kerül egy éles bevetésen a Delta osztagosok mellé, hogy egy ügynököt szabadítsanak ki fogságából, valahol mélyen az ellenséges területen, a Fülöp-szigeteken. Kinney némi gyomorrontásnak köszönhetően késte le a gépét, így került a profikhoz, akiket a drónnal és a bázison lévő drónpilótával (a Kaszás, avagy Crowe), közösen segít, hiszen együtt nemcsak könnyebben felfedezhetik a területet, de a drón által hordozott rakétákkal légi támogatást is biztosíthatnak a csapatnak. 

Kinney és osztaga előtt pedig igen gyorsan a túlélés marad az egyetlen igazán fontos cél.

A Kaszás, aki itt életet ment

Az első meglepetés az, hogy William Eubank rendezése sokkal lassabban és izgalmasabban építkezik, mint azt a trailer alapján bárki gondolna, a szépen ívelő sztorit pedig nemcsak kiugró pillanatokkal, de komoly feszültség mellett adja elő. Persze a direktornak a suspense-ért nem kell a szomszédba mennie, hiszen az Árokkal már 2020 egyik legjobb és legmeglepőbb horrorfilmjét is ő szállította a moziba. A Maga a pokol bemutatja a szereplőket, a helyszínt, majd a bevetés egy kellemetlen szituációjában nemcsak belehajítja őket a pokolba, de végig is űzi a főszereplőt annak minden bugyrán, hogy már a befejezés stílusa se legyen biztosra mondható. Persze azért itt is van némi pátosz, megkapjuk, ami jár, és az utolsó negyedben kicsit leül a hangulat, 

És akkor ott a megvalósítás másik fontos eleme, Crowe és Hemsworth párosa. Szeretem azokat a filmeket, amik minimális térre korlátozódnak, két karakter párbeszéde által terelve a cselekményt, a Maga a pokol pedig kicsit ilyen. Bár mások is szerepet kapnak, az egyik fő helyszín pedig meglehetősen nyílt terep, de a koncepció alapjait olyanoktól sikerült kölcsönözni, mint A fülke vagy az Élve eltemetve, ami azért nem kis eredmény.

Klasszikus akciófilm

Még egy fontos elem. A Maga a pokol a klasszikus akciófilmeket juttatja az ember eszébe, azok minden pozitív jellemzőjével együtt. Egyszerre ugrik be az embernek az 1985-ös Kommandóból Arnold Schwarzenegger, ahogy a hatalmas fatörzset lazán a vállára hajítva sétál, valamint Bruce Willis, ahogy John McLane-ként a szellőzőben kúszik. Persze, ezek csak ilyen képzetek, hangulati hatások, amikkel az agy tréfálja meg a nézőt, de azért azt mindenképpen valahol sikersztoriként élem meg, ha valamennyire sikerült megidézni a nyolcvanas és kilencvenes évek akciófilmjeit, háborús jeleneteit, háborús hőseit, ráadásul emellé még feszültséget is csempésztek.

Külön kiemelném azt is, hogy az utóbbi tíz évre jellemző idióta viccelődések, drogos dialógusok is hiányoznak, amik teljesen életidegenek, ehelyett vannak normális párbeszédek, emberi pillanatok, és ami kevés poénkodás akad, az pedig tényleg humoros, 

Mindent összevetve tehát egy egészen korrekt, mindenképpen fogyasztható, sőt meglepően érdekfeszítő és hangulatos filmet sikerült összehozni az alap témából, amit ugyan pár kisebb baki ront, valamint a végére veszít kicsit a lendületéből is, de az igazság az, hogy ennél csak és kizárólag rosszabbra számítottam. Vagy valami unalmas végeredményt vártam, vagy olyan blődséget, mint az év elején A méhész volt. Na, annál sokkal igényesebb a végeredmény.