Sétaköltészet és szép remények – húsz éve léptünk be az unióba

Nyitókép: Georg Winter képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem promenadológiaprofesszora és tanítványai (Fotó: Nyíri Julianna /MKE)

***

Idén május 1-jén lesz húsz éve, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, ennek apropójából a hét közepén elstartolt a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) különleges, kéthetes nemzetközi eseménysorozata.  A szakmai és közönségprogramok közül kiemelkedik a május 3-áig bárki által látogatható Let Your Star Shine című kiállítás, amely az elmúlt évtizedekben Erasmus- programokban részt vett hallgatók és már világszerte elismert képzőművészek munkáiból válogat az MKE Andrássy úti főépületének Barcsay-termében.

A nagyszabású eseményt egy rendhagyó vagy első látásra-hallásra még inkább, meghökkentő performance keretében vezették fel: az MKE vendégprofesszora, Georg Winter és térdvédős-kesztyűs tanítványai szó szerint négykézláb vonultak be a VI. kerületi Hunyadi térre, hogy ott, a földhöz a lehető legközelebb billentsék ki magukat a megszokott perspektívákból.  Bár a látványról először valamiért a Monty Python-féle hülye járások és azok minisztériuma jutott eszembe, a szimpatikusan jó kedélyű, Németországból érkezett képzőművész-tanár rövid ismertetője hamar árnyalta a képet. Ebből ugyanis rögtön kiderült, hogy nem öncélú akcióról van szó, hanem egy új, érdekes tudományág bemutatásáról: a promenadológia vagy magyarul sétatudomány speciális, választható tantárgyként idén először került be az a Képző hivatalos tantervébe.  Pedig a dolog nem új keletű,

Az ötletgazda a bázeli szociológus-esztéta  Lucius Burckhardt volt, aki a szintén egyetemi tanárként dolgozó feleségével közösen hozta létre a németül Spaziergangswissenschaftnak nevezett, az urbanisztika, az építészet, a művészet és az önmegismerés, -fejlesztés határterületein mozgó tant. 

„A sétatudomány keretében végzett tevékenység lényege, hogy képesek legyünk új perspektívából felfedezni azokat a minket körülvevő érdekességeket, szépségeket, amelyek mellett adott esetben mindennap elmegyünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, akár a legegyszerűbb tapasztalatok is  – mint például most, egy aprócska téren való négykézláb átmasírozás –  új távlatokat nyithatnak a szemléletünkben, térérzékelésünkben, gondolkodásunkban, arról nem is beszélve, hány emberrel elegyedhetünk szóba közben. Így lehetőségünk nyílik rá, hogy adjunk egy új esélyt a környezetünknek, azaz jobban megszeressük és megértsük. Ha ez megtörténik, akkor eggyel felelősebbé is válhatunk iránta, és ily módon talán jobban, kreatívabb módokon leszünk képesek megküzdeni a jövő nagy kihívásaival, például a klímaváltozással – magyarázza Georg Winter a látott alapozó gyakorlat lényegét. Kiemelve, hogy az egész ráadásul nagyon élő, interaktív dolog is, nem olyan, mint mondjuk egy múzeumban nézegetni tárgyakat;

A tanár úrral egyébként remekül el lehet beszélgetni magyarul is. És nem csak azért, mert a nyolcvanas évek végén egy évet itt, a budapesti, akkor még Képzőművészeti Főiskolán töltött. Hanem mert a magyarnyelv-tudást még korábbról, otthonról hozta; édesanyja Kaposvárról kitelepített sváb lány volt, aki végül Saarbrückenben, Winter szülővárosában talált otthonra. Hogy most újra huzamosabb ideig itt lehet, azt pedig egy régóta tartó együttműködésnek köszönheti: a Ludwig Alapítvány aacheni központja minden esztendőben kifizeti egy olyan oktató költségeit, aki valami új, izgalmas dologgal tud előállni az MKE magyar és egyre nagyobb számú külföldi hallgatója számára.

Ezt már dr. Dóczi Gergely, az egyetem kancellárja mondja el, hozzátéve, hogy a képzés ilyen jellegű tágítása ugyanúgy fokozza az itt tanuló diákok versenyképességét,

Hogy a két évtizede tartó EU-tagságunk hogyan változtatta meg a mindennapi működésünket, a gondolkodásmódunk, az érzelmeinket, és mindezek hogyan hatottak és hatnak folyamatosan a kortárs képzőművészekre, az alkotásaikra és a befogadókra, illetve hogy mik a jövővel kapcsolatos várakozások a képzőművészet és a képzőművészeti köz- és felsőoktatás terén, április 30-án egy nagyszabású konferencián is
igyekszenek majd körbejárni.