Újabb szezonális kötet a krimi nagyasszonyától, akinek számos hőse felbukkan az izgalmas novellákban, melyek képesek még ma is meglepetéseket okozni.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Agatha Christie-nek számos kötete megjelent már itthon, több kiadónál is, azonban a Helikon az utóbbi időben ráállt arra, hogy különböző tematikával állítson össze olyan válogatásokat, melyek akár egy adott évszakhoz kapcsolódóan hoznak el különböző történeteket az írónő stílusával ismerkedőknek, vagy éppen azoknak, akik csak valami könnyed olvasmányra vágynak.
Így most éppen a Baljós tavasz jelenhetett meg,
üde szín- és dizájnvilágú borítójával tökéletesen illeszkedve az időszakhoz, noha a megújulás és az élet helyett természetesen bűntényeket és azok elkövetőinek leleplezését állítva a középpontba.
Az Életemből idézett rövid bevezetőt követően előkerülő 12 történet számos ismert alakot tartalmaz, így a kötelező Miss Marple mellett természetesen Hercule Poirot is előkerül, és persze más hősök is részt vesznek a különböző bűntények megfejtésében. Mai szemmel más persze nem annyira cseles krimivel van dolgunk, hiszen Agatha Christie stílusa sokaknak modoros lehet, valamint ódivatú, de ezzel nincs is semmi baj, elvégre az írónő ott hagyta a bélyegét az irodalom egy jelentősebb szegletén,
történeteit pedig ilyen vagy olyan formában mind a mai napig fel-feldolgozzák.
Ráadásul ott a tény is, hogy miközben a modorosság már-már komoly szitokszónak számít (egy-egy kocsisorról jött kifejezésünk pedig jóformán kötőszónak), jólesik egy olyan, éles elméjű, idős hölgyről olvasni, aki a nyomozókat vagy a nyomozásban résztvevőket kedveském vagy kedveseim jelzővel illeti, még kora ellenére is udvariasan ad elő bármilyen sztorit, emellett pedig természetesen a bűntények sem mennek túl egy bizonyos határon.
Persze itt is gyilkosságok kerülnek reflektorfénybe, néhol irigységből, de azért leginkább kapzsiságból, itt késsel, ott pisztollyal, amott méreggel, viszont ezek az esetek soha nem tűnnek gyomoforgatónak, bemutatásuk még véletlenül sem szeretne az emberi lélek legsötétebb mélységeiben turkálni, az elkövetők pedig gyakran megbánják bűneiket és kellemetlenül érzik magukat a szembesítés során. A kötetet olvasva egy egészen más világ elevenedik meg előttünk, egy másik korszakból, természetesen egy teljesen más világból.
Pedig nem is olyan régen volt az a kor (kicsit kevesebb mint 100 éve jelent meg Agatha Christie első története), és nem is volt olyan messze az a világ. Így múlik el utóbbi dicsősége.
Hogy éppen egy tehetős férfit óhajtanak kisemmizni, vagy egy régi tragédia miatt állnak bosszún egy nőn, az mindegy is, mert a történetek vagy egy már megtörtént esetet adnak elő valamiféle hallgatóság előtt, vagy éppen a történésekbe tekinthetünk bele. Egyik kedvencem a Tosca, az opera, zártkörű előadásához köthető, és Puccini bizony nem is sejthette, hogy műve később milyen egyéb drámaként reinkarnálódhat egy írónő elméjében.
Bár a történeteket már olvashattuk az Európa és a Helikon kiadásában, így a kötet vásárlása a régi Agatha Christie-olvasók esetében csak akkor ajánlható, ha hiányos vagy már itt-itt sérült a gyűjtemény, de borítója (ami alapján ugye nem ítélünk) és jó ízléssel válogatott tartalma miatt azért a gyűjtők megtalálhatják benne számításaikat. Ahogy mindazok is, akik eddig nem sokat olvastak az írónőtől vagy éppen az adott korból, a modern irodalom mellett pedig szeretnek esetleg visszafelé is tekintgetni, megismerve a múlt legjobb és legérdekesebb szerzőit.
Krimiben ugyanis Agatha Christie ott van a legkedveltebbek között, aminek hála, érthető, hogy történetei újra és újra elérhetővé válnak, bár az utóbbi időben inkább a woke generálta botrányok miatt kerültek reflektorfénybe az újabb változatok.
Ezt is ajánljuk a témában
A haladó, woke, politikailag korrekt nyelvezet a világirodalomban is teret nyer. Visszamenőlegesen is. Innen már csak egy lépés, hogy Poirot-nak titkos viszonya legyen Japp főfelügyelővel, vagy Miss Marple-ból Mr. Marple legyen.
Agatha Christie-ről
Az 1890. szeptember 15-én, Torquay-ben (Anglia délnyugati, tengerparti része) született Agatha Christie, a család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Családjával egy időre Dél-Franciaországba költözött, ahol a zene ejtette rabul, többek között zongorázni is megtanult, emellett operaénekes szeretett volna lenni. Miután szülőhelyére visszatért, az első világháború alatt ápolónőként dolgozott, utána gyógyszerész lett, és így született első írói gondolata egy mérgezésről és egy detektívről, aki később Hercule Poirot néven került be a világirodalmi (kitalált) hírességek csarnokába. Végül, számos kezdeti nehézséget és visszautasítást követően 1926-ban indult meg a világhírnév felé, Az Ackroyd-gyilkossággal, amivel párhuzamosan véget ért a házassága. A második világháború alatt ismét ápolóként tevékenykedett, de második férjét is rendszeresen elkísérte annak útjaira, amik több esetben is írásait ihlették. Itthon az 1930-as évek óta folyamatosan jelennek meg kötetei, ez alól kivételt egyedül a Rákosi-korszak jelentett, és bár egy-egy írása újra és újra feltűnik, sok esetben ez újabb és jobb fordítást is eredményezett.
Az őszinte szembenézése alatt viszont a filmtörténelem legszerethetőbb időszakait idézi meg.
Pedig nem véletlenül hasonlítják a Szemtől szemben című klasszikushoz.
Amennyiben így van, sanyarú évünk lesz.
A krimiírás nagyasszonya hűtlen férjekbe botlott, de csillaga végleg fölragyogott rejtélyes eltűnését követően: fél Anglia őt kereste, pedig marketingkampány lehetett az egész – bosszúval megspékelve.
Összegyűjtöttük a szezon kihagyhatatlan köteteit: Jókai Mór elfeledett titkaitól a világhírű filmgyárosokig, Agatha Christie vérfagyasztó adventi rejtélyeitől a legújabb magyar űrhajósig. Karácsonyi könyvajánlónk!
Peter Thiel szerint a gazdasági és politikai feszültségek nyolcvan százaléka világszerte a lakhatással lehet összefüggésben. Ehhez képest a földtulajdonlás természetéről, a modern emberre és kultúrára gyakorolt hatásáról kevés szó esik – s ha nem figyelünk oda, a szocializmus újra népszerű lesz.
Kármán András is tett határozott politikai állításokat, amik innentől számonkérhetők rajta.
Hani nem szokványos teológiát és filozófiát művel, inkább a Máriához kapcsolódó szimbólumokból, nevekből, címekből és egyes liturgikus szövegekből indul ki. Könyvismertetőnk.
