Kína és a Nyugat látszólag nem különösebben akarja megérteni egymást, ez azonban nem igaz mindenkire. Kiváló példa erre egy kínai tudós 35 évvel ezelőtt íródott útinaplója Amerikáról és kanadai kollégájának feljegyzései a mai Kína működéséről. Dupla könyvrecenzió.
Fotó: Brain Bar
1988-ban, néhány évvel a kommunista Kína modernizációs fordulata előtt egy Vang Huning nevű ifjú kínai politológus féléves tanulmányútra érkezett az Egyesült Államokba. Nem értette, ezért a helyszínen akart megbizonyosodni róla: hogyan tudott egy ennyire fiatal ország ilyen sikeressé válni – sikeresebbé, mint az ő kétezer éves múltra visszatekintő hazája. Vang mélyrehatóan tanulmányozta a monumentális épületeket, az önkormányzati hivatalok működését, a katonai akadémiák világát, a helyi kisvállalkozásokat és a közösségi élet fontos színterének számító sporteseményeket – harminc nagyvárost és húsz egyetemet. Számos dolgot talált, amiért lelkesedni tudott – s egy sor másikat, amelyet nem tudott nem ordító ellentmondásnak látni. Olyan dolgokat, amelyek – mint azt feljegyezte magának – hosszú távon belülről szakíthatják szét az ország társadalmát.
A „kínai Tocqueville” hazatérése után, 1991-ben könyvet írt America Against America (Amerika Amerika ellen) címmel, amellyel számos elemző szerint meghatározó hatást gyakorolt hazája átalakulásának menetére. Az akadémiai pályát maga mögött hagyva szerzőnk tizennyolc éven át három elnök alatt szolgált a Kínai Kommunista Párt kutató-tervező részlegének vezetőjeként, ma pedig Hszi Csin-ping ideológiai és propagandafőnöke, és ott ül párt héttagú vezető testületében. A külföldi tudósítók Kína álomszövőjeként, a kínai netezők az állam tanítójaként emlegetik, híres könyvét pedig egykori árának háromezerszereséért lehet kapni.
A Tisza Párt elnöke az autójában ülve várta, hogy bemenjen a gyerekotthonba. Magyar nem mert kiszállni az autóból, csak az utolsó pillanatban, testőre kíséretében.
Eközben a kormány „nagyotmondás helyett” sikeresen kezelte a koronavírus-járványt és a háború következtében kialakult energiaválságot is – mutatott rá Suppan Gergely.
Filozófusok fektették le egy új irány alapelveit.
A kitoloncolandók száma elérheti a 15 millió főt.
Legyen világos: az amerikai fegyverek bevetésének engedélyezése mélységi orosz területek ellen világháborús kockázatot jelent.
„Aki Joe Biden döntését támogatja, a harmadik világháború kitörését támogatja” címmel tett közzé videót a szlovák kormányfő.
Elemzést adott ki az Alapjogokért Központ.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
