Tocqueville és a 21. század

Fotó: Brain Bar

1988-ban, néhány évvel a kommunista Kína modernizációs fordulata előtt egy Vang Huning nevű ifjú kínai politológus féléves tanulmányútra érkezett az Egyesült Államokba. Nem értette, ezért a helyszínen akart megbizonyosodni róla: hogyan tudott egy ennyire fiatal ország ilyen sikeressé válni – sikeresebbé, mint az ő kétezer éves múltra visszatekintő hazája. Vang mélyrehatóan tanulmányozta a monumentális épületeket, az önkormányzati hivatalok működését, a katonai akadémiák világát, a helyi kisvállalkozásokat és a közösségi élet fontos színterének számító sporteseményeket – harminc nagyvárost és húsz egyetemet. Számos dolgot talált, amiért lelkesedni tudott – s egy sor másikat, amelyet nem tudott nem ordító ellentmondásnak látni. Olyan dolgokat, amelyek – mint azt feljegyezte magának – hosszú távon belülről szakíthatják szét az ország társadalmát.

A „kínai Tocqueville” hazatérése után, 1991-ben könyvet írt America Against America (Amerika Amerika ellen) címmel, amellyel számos elemző szerint meghatározó hatást gyakorolt hazája átalakulásának menetére. Az akadémiai pályát maga mögött hagyva szerzőnk tizennyolc éven át három elnök alatt szolgált a Kínai Kommunista Párt kutató-tervező részlegének vezetőjeként, ma pedig Hszi Csin-ping ideológiai és propagandafőnöke, és ott ül párt héttagú vezető testületében. A külföldi tudósítók Kína álomszövőjeként, a kínai netezők az állam tanítójaként emlegetik, híres könyvét pedig egykori árának háromezerszereséért lehet kapni.