Denis Villeneuve 2021-ben már bizonyította, hogy képes filmre álmodni A dűne című korszakos sci-fi-regényt. Most megérkezett a mozikba a folytatás, és nem kellett csalódnunk: ez is emlékezetesre sikerült.
Nyitókép: Intercom
***
Kamaszkori nagy olvasmányélményeim egyike volt Frank Herbert A dűne című regénye. A dűne nem elsősorban sci-fi, bár a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség már kirajzott az univerzumba. Azonban mindez csak a kulissza, a lényege nem ebben áll, hanem sokkal inkább abban a lebilincselően szerteágazó mítoszépítésben, amihez hasonlóval talán csak J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című könyvében találkozhatunk. Jól emlékszem arra a szédületre, amelyben A dűne olvasása közben éltem. Azóta legalább harminc év telt el, olykor bevillantak nevek és mondatok a könyvből. És néhány éve balszerencsémre megnéztem a legendás rendező, David Lynch adaptációját, ami – nincs mit szépíteni rajta – borzalmasra sikeredett. Lynch nem bírt el az anyaggal, állítólag a producer is beleszólt mindenbe, végeredményként pedig egy kaotikus, alig nézhető film született, amely méltatlan a mester egyébként impozáns életművéhez.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Név szerint mindig más, mint név nélkül.
Az egység állítólagos tevékenységéről egy parlamenti vizsgálóbizottság tájékoztatást adott a védelmi minisztériumnak, de „nem történt semmi”.
