Nagyszabású látomás

Nyitókép: Intercom

***

Kamaszkori nagy olvasmányélményeim egyike volt Frank Herbert A dűne című regénye. A dűne nem elsősorban sci-fi, bár a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség már kirajzott az univerzumba. Azonban mindez csak a kulissza, a lényege nem ebben áll, hanem sokkal inkább abban a lebilincselően szerteágazó mítoszépítésben, amihez hasonlóval talán csak J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című könyvében találkozhatunk. Jól emlékszem arra a szédületre, amelyben A dűne olvasása közben éltem. Azóta legalább harminc év telt el, olykor bevillantak nevek és mondatok a könyvből. És néhány éve balszerencsémre megnéztem a legendás rendező, David Lynch adaptációját, ami – nincs mit szépíteni rajta – borzalmasra sikeredett. Lynch nem bírt el az anyaggal, állítólag a producer is beleszólt mindenbe, végeredményként pedig egy kaotikus, alig nézhető film született, amely méltatlan a mester egyébként impozáns életművéhez.