Krupincza Mia és Varga Mátyás írása
Igazán jó Edgar Allan Poe adaptáció valahogy még nem készült. Viszont, most, a költő kétszáztizenötödik születésnapján bemutatunk egy csokor olyan filmet, amelyek megpróbálták a lehetetlent: feldolgozni a műveit – vagy éppen az életét – annak a XIX. századi amerikai költőnek, akinek a műfajteremtő novelláinál csak a romantikus, vagy épp a gótikus versei a kedveltebbek.
Vincent Price Edgar Allan Poe ciklusa (1960-1964)
A leghíresebb Poe feldolgozások talán Roger Corman Poe filmjei, legfőképpen az a hat, amelyet a kor legendás színészével, Vincent Price-szal együtt csinált. A hat gótikus történet – Az Usher-ház bukása, A kút és az inga, Rémtörténetek, A holló, A kísértetkastély és a Ligeia sírboltja – nem más, mint egy profi rendező és egy hasonlóan profi színész kísérletezése azzal, hogy mi is lehet Poe. Egy vérfagyasztó gótikus horrort kérsz? Megkapod. Egy humoros párbajt két mágus között? Szintén megkapod.
A kísérletezés 1960-ban kezdődött. Roger Corman már befutott rendező volt, 25 filmmel a háta mögött – ne feledjük, Hollywood azon korszaka ez, amikor még nem szántak több évet vagy épp évtizedet egy-egy filmre, Corman például 5 év alatt „tudta le” az első 25 filmjét. A rendező mellett Price is már „húzónévnek” számított (például már elkészítette a Sárkányvár asszonyát (Dragonwyck) című filmet Joseph L. Mankiewiczzel, vagy épp a A viaszbabák házát (House of Wax) André de Tothtal, azaz Tóth Endrével, ami az első színesfilm volt 3D-ben. De hasonlóképpen „túl volt” már a Tízparancsolaton is, Cecil B. DeMille rendezésébe, Charlton Hestonnal.) Egy szó, mint száz,
mindkét művész már pályája teljében volt, amikor egymásra találtak.
Az első kettő film, az Usher ház bukása és a Kút és az inga még relatíve klasszikus feldolgozásnak mondható, Richard Matheson (Spielberg egyik első filmjének, a Párbajnak a forgatókönyvírója!) egy-két kisebb változtatástól eltekintve hűen adaptálta Poe műveit, amelyek szinte azonnal nagy sikerek lettek.
Az első két filmben Corman vett két novellát Poetól, s egészestés filmet készített belőlük, a Rémtörténetek esetében viszont csavart egyet: vett három novellát, s egy antológiafilmet gyártott (amely igazából bármilyen furcsának is tűnjön visszatekintve, nem volt szokatlan a korban, vegyük csak példának a másik híres Poe antológiát, a Különleges történeteket (Spirits of the Dead), amelyben egy szegmenst Fellini rendezett). A film már egy átmenet volt egy „rendes” adaptáció és egy átdolgozás között.
Corman rövidfilmhármasában megtalálható a Poe névjegyévé vált émelyítően eleven horror,
viszont már elkezdett kísérletezgetni a komédia és Poe párosításával, ami legfőképpen A fekete macska szegmensben mutatkozik – s ami a ciklus következő filmjében teljesedik ki.