A magyar konzervatív gondolat elutasítja a nyugati liberális kapitalizmust és a diktatúrákat is. Milyen értékeket találunk, ha mélyfúrást végzünk a hagyományban?
Bemutatták Békés Márton történész, a Kommentár főszerkesztőjének új könyvét, melynek címe: Konzervatív forradalom. A beszélgetésen a szerző mellett részt vett Czopf Áron, a Kommentár folyóirat állandó munkatársa, Kiss Lajos András filozófus, a beszélgetés moderátora pedig Horváth Szilárd, az M5 Kommentár Klub című kultúrpolitikai magazinműsorának házigazdája volt.
A kötetet először Csejtei Dezső filozófus méltatta, a konzervatív forradalom „első fecskéjének” nevezve a könyvet. A laudáció szerint idehaza jelentek már meg cikkek, tanulmányok a konzervatív forradalomról, de ez az első monográfia hazai szerzőtől a témában, és ezért különösen értékes.
Horváth felvetette, hogy
a kétezres évek elején elementáris erővel jelentkezett a konzervatív gondolkodás Magyarországon.
Békés Márton a Weimari Köztársaság idején létrejött konzervatív forradalmat idézte fel, amelyet még fiatal kutatóként kutatott, ez már akkor is érdekelte. Czopf szerint a konzervatív forradalom összefügg a különös hazai úttal, ami egy kényszer hatására jött létre. Az első világháború mindenek atyja volt, és a konzervatív forradalommal kapcsolatban nem tudunk olyan vonást említeni, ami nem állna összefüggésben a háború tapasztalataival. A polgárság radikalizálódott, és Közép-Európa nem tudta követni a nyugati parlamentáris demokrácia útját.
Kiss Lajos szerint a mélység és a minőség forradalma rokon értelmű szavak. Az egész könyvnek van egy dinamikája, ami két, alapvetően ellentétes értelmű szó – konzervatív és forradalmi – kibékítésére épül.
Békés szerint a könyv összeilleszti a megőrzés és az újdonság elejét.
Németh László is erről beszélt a Kelet népe folyóiratban, ő a hagyományt és forradalmat az olló két szárának nevezte. A könyvben sok szerzőt idéz, főleg a húszas évek és a harmincas évek elejéről. Martin Heidegger, Carl Schmitt, Ernst Jünger írásai, de egyesek Tolkient is ide sorolják. Ők valamilyen módon az ősmúltat egy konstruktív jövőben akarták újrateremteni, akár politikailag, akár művészileg.
Tehát a konzervatív forradalom nem eretnekség, hanem mindig is jelen volt. Németh László, aki a 20. századi magyar gondolkodástörténet leginnovatívabb alakja volt, ismerte ezeket a szerzőket, főleg a német folyóiratokat olvasta, a könyvek megtalálják az olvasóikat, „véletlenek” nincsenek.
Békés Márton szerint amikor Németh a minőség forradalmáról, a minőség szocializmusáról, a harmadik útról beszélt, ugyanezt fogalmazta meg. A két világháború között a konzervatívok ellenforradalmat akartak, a baloldaliak pedig nem akartak semmit, ami konzervatív volt, így eredeti konzervatív forradalmi alkotását, amit 1935-ben adott ki, senki sem értette meg a maga korában. Manapság olvasva, a háború árnyékában, otthonosan érezhetjük magunkat.
Németh szerint a nyugati népek „halálra futották” magukat, a diktatórikus út – német, olasz, orosz – idehaza lehetetlen, ezért a saját hagyományaink mélyére kell fúrnunk,
fel kell hoznunk az értékeket és közép-európai összefogást kell hirdetnünk. Békés szerint ennél forradalmibb konzervatív gondolkodást elképzelni is nehéz.
Czopf Áron Marxot idézte, aki szerint Hermész már elavult, mert a „mai” – akkori – távközlési eszközeink sokkal jobbak. A konzervatív forradalom idején a színpadra lépett egy új alak, ami megmutatta, hogy azért még van mítosz. Stefan Zweig nem véletlenül nevezte a békeidőket a „biztonság aranykorának”.
A világháború elsöpört mindent, megtört minden hagyományt, és kényszerítette az embereket, hogy a folytonosság helyett a visszatérésben gondolkodjanak. Közelebb érezték magukhoz az eredetet, mint a 19. századot. Különösen a német konzervatív forradalom szempontjából volt ez cezúra, mert csak egy győztes nemzet tudja összeegyeztetni a nacionalizmust és a kapitalizmust.
Czopf szerint
a konzervatív forradalom fő képviselői szakítanak a nyugati, liberális, demokrata és kapitalista társadalomszervezéssel.
Vannak, akik a francia forradalom eszméivel állítják szembe az előbbit, de a háborús vereség végképp egy tragikus szemléletű nemzetté tette a németeket, újra akarták fogalmazni a nemzetüket. A háborúból a győztesek keveset tanulnak, a vesztesek rá vannak kényszerítve, hogy újragondolják helyzetüket a világban.
Kiss utalt rá, hogy Németh László merített a francia, olasz, angol szerzőktől. Az orosz emigránsok is a háborúból indultak ki, de voltak hasonlóságok és különbségek.
A német konzervatívok sem akartak visszamenni a császárság korába, de igazából a nácizmust sem akarták.
Az orosz emigránsok nem fogadták el a bolsevik rendszert, de a nyugati liberalizmust sem akarták, és a cári rendszert sem, helyette valami mást kerestek, fogalmakat kreáltak. Valami demokráciát, de mégsem liberális demokráciát, ahol a tömeg is szóhoz jut, de nem a „massza”.
Békés Márton azzal zárta felszólalását, hogy
a háború kérdése ma is itt van.
Magyarország több háborút vesztett a huszadik században, most viszont szerinte az alaptörvényünk a józan ész által diktált elvekhez tér vissza, ami a nemzet, munka, család. A konzervatív forradalom is ezekhez tér vissza, ilyen értelemben az „ellenforradalom” a nemzetközi csoportosulások, az USA nagykövetségének kliensei, a forradalmárok pedig a konzervatív értékekhez visszatérő erők. Békés Márton végül megígérte, hogy még sok ilyen könyv fog születni.
Fotó: Kommentár Facebook-oldal
Tanúvallomások bizonyítják, hogy a kilencvenes évek első felében, a szarajevói ostrom idején jómódú nyugatiak ártatlan civilekre lődöztek a várost körülvevő dombkaréjról.
A modernitás emberképe pedig ellentétes a kereszténységével. A progresszív kereszténységnek annyi. Nincs scrutoni harmadik út, vagy az őrült, vagy a messiás. De mit tehetnek a keresztények, és mit gondol a politikai kereszténységről? Carl R. Trueman angol keresztény eszmetörténészt faggattuk az Axioma Központ konferenciája után. Interjúnk.
Amiről ezen a világon sokan tudnak, az nagy valószínűséggel pusztulásra van ítélve. Annak vége. Győrffy Ákos írása.
A Gutenberg-galaxisnak nincs vége, sőt éppen a tiktokozó tizen- és huszonévesek adhatnak neki új lendületet. A Z generáció olvasási és kultúrafogyasztási szokásairól Kiss-Kozma Georginát, az MCC Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettesét, a Szociológia Műhely kutatótanárát kérdeztük.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.
