Bemutatták Békés Márton történész, a Kommentár főszerkesztőjének új könyvét, melynek címe: Konzervatív forradalom. A beszélgetésen a szerző mellett részt vett Czopf Áron, a Kommentár folyóirat állandó munkatársa, Kiss Lajos András filozófus, a beszélgetés moderátora pedig Horváth Szilárd, az M5 Kommentár Klub című kultúrpolitikai magazinműsorának házigazdája volt.
A kötetet először Csejtei Dezső filozófus méltatta, a konzervatív forradalom „első fecskéjének” nevezve a könyvet. A laudáció szerint idehaza jelentek már meg cikkek, tanulmányok a konzervatív forradalomról, de ez az első monográfia hazai szerzőtől a témában, és ezért különösen értékes.
Horváth felvetette, hogy
a kétezres évek elején elementáris erővel jelentkezett a konzervatív gondolkodás Magyarországon.
Békés Márton a Weimari Köztársaság idején létrejött konzervatív forradalmat idézte fel, amelyet még fiatal kutatóként kutatott, ez már akkor is érdekelte. Czopf szerint a konzervatív forradalom összefügg a különös hazai úttal, ami egy kényszer hatására jött létre. Az első világháború mindenek atyja volt, és a konzervatív forradalommal kapcsolatban nem tudunk olyan vonást említeni, ami nem állna összefüggésben a háború tapasztalataival. A polgárság radikalizálódott, és Közép-Európa nem tudta követni a nyugati parlamentáris demokrácia útját.
Kiss Lajos szerint a mélység és a minőség forradalma rokon értelmű szavak. Az egész könyvnek van egy dinamikája, ami két, alapvetően ellentétes értelmű szó – konzervatív és forradalmi – kibékítésére épül.
Békés szerint a könyv összeilleszti a megőrzés és az újdonság elejét.
Németh László is erről beszélt a Kelet népe folyóiratban, ő a hagyományt és forradalmat az olló két szárának nevezte. A könyvben sok szerzőt idéz, főleg a húszas évek és a harmincas évek elejéről. Martin Heidegger, Carl Schmitt, Ernst Jünger írásai, de egyesek Tolkient is ide sorolják. Ők valamilyen módon az ősmúltat egy konstruktív jövőben akarták újrateremteni, akár politikailag, akár művészileg.
Tehát a konzervatív forradalom nem eretnekség, hanem mindig is jelen volt. Németh László, aki a 20. századi magyar gondolkodástörténet leginnovatívabb alakja volt, ismerte ezeket a szerzőket, főleg a német folyóiratokat olvasta, a könyvek megtalálják az olvasóikat, „véletlenek” nincsenek.