Kiss Lajos szerint a mélység és a minőség forradalma rokon értelmű szavak. Az egész könyvnek van egy dinamikája, ami két, alapvetően ellentétes értelmű szó – konzervatív és forradalmi – kibékítésére épül.
Békés szerint a könyv összeilleszti a megőrzés és az újdonság elejét.
Németh László is erről beszélt a Kelet népe folyóiratban, ő a hagyományt és forradalmat az olló két szárának nevezte. A könyvben sok szerzőt idéz, főleg a húszas évek és a harmincas évek elejéről. Martin Heidegger, Carl Schmitt, Ernst Jünger írásai, de egyesek Tolkient is ide sorolják. Ők valamilyen módon az ősmúltat egy konstruktív jövőben akarták újrateremteni, akár politikailag, akár művészileg.
Tehát a konzervatív forradalom nem eretnekség, hanem mindig is jelen volt. Németh László, aki a 20. századi magyar gondolkodástörténet leginnovatívabb alakja volt, ismerte ezeket a szerzőket, főleg a német folyóiratokat olvasta, a könyvek megtalálják az olvasóikat, „véletlenek” nincsenek.
Békés Márton szerint amikor Németh a minőség forradalmáról, a minőség szocializmusáról, a harmadik útról beszélt, ugyanezt fogalmazta meg. A két világháború között a konzervatívok ellenforradalmat akartak, a baloldaliak pedig nem akartak semmit, ami konzervatív volt, így eredeti konzervatív forradalmi alkotását, amit 1935-ben adott ki, senki sem értette meg a maga korában. Manapság olvasva, a háború árnyékában, otthonosan érezhetjük magunkat.