Beethoven dallamairól és Brunszvik Teréz örökségéről, történelemről és kultúráról, az élet legkisebb és legnagyobb dolgairól szóló elmélkedések – ez Prieger Zsolt Kedves Teréz! című, a martonvásári hely szellemét kutató könyvének lényege.
Prieger Zsolt kortárs magyar reneszánszember: zenész, producer, újságíró, kultúraszervező, egyszerre vidéki és városi, egyszerre tradicionalista és ízig-vérig modern ember, aki harminc éve nem hagyja, hogy beskatulyázzák őt akár balról, akár jobbról. A legtöbben talán az Anima Sound System zenei kollektíva vezetőjeként ismerik őt, de sok más tevékenysége és arca van Priegernek, aki alkalmanként a Mandiner szerzőjeként – máskor pedig interjúalanyaként is – felbukkan.
Idén jelent meg új könyve, amely a szerzőjéhez hasonlóan
nehezen besorolható – mert nem is akar besorolható lenni.
A Kedves Teréz! elsőre helytörténeti, a hely szellemét, a genius locit faggató, firtató eltűnődések gyűjteményének tűnik. Másodjára sokkal többnek.
A hely: Martonvásár, ez a Budapesthez közeli, mégis abszolút vidéki és saját mikrovilággal rendelkező dunántúli kisváros. Sokaknak csak egy út menti település, miközben az M7-esen száguldoznak a Balaton, a tenger, vagy épp ellenkezőleg, a főváros felé; a helyieknek és a települést jobban ismerőknek viszont egy sajátos helytörténettel, lokális hagyományokkal rendelkező, önálló arculatú és büszke városka, ápolásra, gondozásra méltó kulturális örökséggel.
A címbeli Teréz nem más, mint Brunszvik Teréz (1775-1961) magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója, akinek munkássága Martonvásárhoz is kötődik. Feljegyzések szerint 1824-ben ő állította az első karácsonyfát Magyarországon, és éppen Martonvásáron. A Brunszvikok építették fel a martonvásári kastélyt is, ahol Beethoven, a nagy zeneszerző is tartózkodott 1800-ban, és amely 1870-es neogótikus átépítése óta, gyönyörű angolparkjával egyetemben a város és a tágabb környék fő látványossága.
Ez viszont csak egy száraz, rövid bédekker összefoglalója Martonvásár szellemének.
A lényeg az, ami ezen túl van, és ezt a lényeget próbálja felfejteni Prieger Zsolt a kötetében.
Brunszvik Teréznek címzett leveleiben ír, gondolkodik, tűnődik Martonvásárról, és persze sokkal többről. Már az első oldalakon előkerül Hamvas Béla és az Einstürzende Neubauten, Ezékiel próféta és Umberto Eco, Jézus Krisztus és Rúmi, a szúfi misztikus.
A Priegerre jellemző, teljesen szabadon szárnyaló gondolatfutamok, képzettársítások, emberi kultúránk történetében való véget nem érő kalandozások sora ez a kötet, és e gondolatfutamok mindig vissza-visszatérnek a tágas dunántúli égbolt alatti, dombok és síkság határán fekvő, romantikus kastély és parkja köré nőtt városkába, Martonvásárba.
A magasan szárnyaló elmélkedések néha leszállnak a leghétköznapibb szintre: kutyasétáltatásokról, meccsnézésekről, reggelikészítésről, egészségről és betegségről is szólnak a sorok – hiszen az élet nagyrészt erről szól, és csak a nyugalom pillanataiban tudjuk a tekintetünket a magasságba és a messzeségbe vetni. Van, akinek ritkán, másnak gyakran adatik meg – a szerzőnek az elfoglalt élete mellett is, kellő tudatossággal sikerül az utóbbi.
A levelek aztán újra és újra visszatérnek még egy témához: a hithez.
Bátran vagy megadóan, tamáskodva vagy bizonyságokkal, balról és jobbról, hétköznapi vagy épp magasan filozofikus tűnődésekkel elmélkedik a hit misztériumairól, különösen a kereszténységről és még különösebben a katolicizmusról. A kötetben nem az utolsó, de bizonyos értelemben mégis végső levél szól imígyen:
„Kedves Teréz,tegnap leveledben azt kérted, hogy imádkozzunk együtt; így, levélírás közben egészen közel éreztelek magamhoz, és közben hálás is voltam mindenért neked, és azt suttogom most itt, hogy hálás vagyok, amit adtál, és mindenért, amit elvettél, hálát adok neked, Istenem, és mindenért, amit megakadályoztál, minden örömért, amivel boldoggá tettél, minden szenvedésért, amivel formáltál, minden problémáért, amit rám ruháztál, minden gyengeségemért, amivel alázatra tanítottál, minden bocsánatért, amiből irgalmadat megismerhettem, minden emberért, akit tőlem elszakítottál, a halálom időpontjáért és módjáért, amit nekem választottál, a kiszáradt patakpartért, a kisösvényért, a mely a tordasi templom felé visz, a szűk útért, ami meg a tó felé, hogy kiszabadítod a sakálokat a csapdából, de mégse találkozunk velük kutyámmal a naplementében, hogy hazavezeted a gyerekeket a sötétben a parkból, meg a kalandot kereső ebeket, a hirtelen landoló madarakat, hogy friss kenyeret és szavakat viszel az éheseknek, hogy szigorúbb, sokkal szigorúbb leszel velem holnap, hogy megteremtetted a matematikát, amely annak bizonyítéka, hogy te vagy a tudomány és minden neked engedelmeskedik. Mindezért mind hálát adok neked, Istenem! Ámen.”
A Kedves Teréz! itt fordul át imádságos könyvbe,
miközben persze az egész kötet a nagybetűs lényegről szeretne szólni – és aztán így is tesz.
A könyv betekintést nyújt egy nyughatatlan alkotó mindig kereső és kérdező elméjébe – és inspirációul szolgálhat, hogy az olvasó is elkezdje megfogalmazni leveleit – saját választottjának. Ha egy kérdést is felteszünk, ha egy kérdésünket is meg tudjuk magunk válaszolni, már előrébb leszünk mi magunk és a világ is.
Prieger Zsolt: Kedves Teréz! Martonvásári levelek
Martonvásári Kulturális Egyesület (MKE)
Corvina Kiadó
2023
Ezt is ajánljuk a témában
„Ma a választásnak van tétje, hogy a rengeteg szemét alól kiguberálod-e a sok jót.” Zenealkotásról, életről, világról, az Anima Sound System korszakairól és új lemezéről kérdeztük a zenekar vezetőjét – és hetilapunk rendszeres szerzőjét –, Prieger Zsoltot.
Nyitófotó: Muray Gábor / Mandiner
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
