Kásler Miklós, aki jelenleg a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnöke és főigazgatója, kutatócsoportot hozott létre az Árpád-ház genetikai vizsgálatára. Erdő Péter Esztergom-Budapest érsekének írásos hozzájárulásával 2014-ben felnyitották a budavári Mátyás-templomban lévő, 19. századi szarkofágokat, hogy Béla és Anna időközben odatemetett csontjaiból mintát lehessen venni.
A steril körülmények között végzett műveletet fotódokumentáció és CT-felvételek sora kísérte.
A vizsgálatokba bevonták a Göttingeni Egyetem e téren jártas kutatóit.
Az első publikáció 2018-ban jelent meg Olasz Judit első szerzőségével. A tanulmány a Budapesten és Göttingenben elvégzett mérések, a kooperáció sikeréről tanúskodik. Kiderült, hogy III. Béla Y-kromoszómája az R1a haplocsoportba tartozik, ami elterjedt Dél-Ázsiától Dél-Szibérián át Közép-Európáig: erre épült a Nagy Péter Lajos első szerzőségével 2020-ban jegyzett elemzés.
Egy még szélesebb körű nemzetközi szerzőgárda az Árpád-ház filogenetikai eredetét tárta fel:
az Árpádok legközelebbi rokonai a baskírok,
de az elterjedés gyakori a Kaukázus északi előterében is. Megtisztelő, hogy e hallatlanul izgalmas munka „történészi alvállalkozója” lehetek 2015 óta.
Kásler professzor maga is tollat ragadott, s a Hoppál Mihály néprajztudós professzor 80. születésnapjára szerkesztett tiszteleti kötet számára, ami tavaly jelent meg, elkészítette a királycsontok genetikai vizsgálatának kutatástörténetét.
Úgy tudom, friss, nagy jelentőségű fejlemények is vannak. Milyen új információkkal gazdagodtunk?
Röviden: új arcot kapott a királyi házaspár. Noha Árpás Károly és Skultéty Gyula már elkészítette Béla és Anna arcmását, s mindketten kiváló alkotást hoztak létre, de
a harmadik fejrekonstrukciót az indokolta, hogy a királyi pár koponyáiról készült CT-felvételek révén az eddigieknél pontosabb megelevenítés vált lehetővé.
Fontos megjegyezni, hogy az arcokat nem az eredeti koponyákra, hanem azok rég elkészített másolatára építik fel újra: ezt most egy hölgy, Gábor Emese képzőművész, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívumának munkatársa végezte el.
A korai magyar történelem forrásszegénységét, továbbá a Szűz Mária Bazilika és a benne lévő
sírhelyek romlását ismerve némi kárpótlásként foghatjuk fel,
hogy a sors kegyelméből egy olyan Árpád-házi király – és mellette első feleségének, gyermekei édesanyjának – emberi arca elevenedhetik meg újra, aki megérdemelten kapta 13. századi leszármazottaitól a „Nagy” melléknevet.