Hogy jutottunk idáig? – Pillanatképek az európai migrációs válságról

Minden történetnek van egy kezdete. Mégis, gyakran vita tárgyát képezi, hogy hol is van valójában ez a pont. Ha az európai migrációs válságra és a menekültválságra gondolunk, sokan egyértelműen 2015-höz kötik az eseményeket, és ez vált a legfőbb hivatkozási ponttá. E kép azonban csalóka, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az illegális és irreguláris migránsok számában már 2014-től kezdve jelentős növekedést láthattunk, főleg a közép-mediterrán útvonalon. Erre az ellentmondásra kiválóan világít rá a Migrációkutató Intézet legújabb kiadványa, a Sodrásban – Pillanatképek az európai migrációs válságról című tanulmánykötet, melyet Marsai Viktor és Pénzváltó Nikolett szerkesztettek, s mely most jelent meg az MCC Press gondozásában.

Ekkor süllyedt ugyanis el Lampedusa partjainál egy illegális bevándorlókkal teli, sokszorosan túlterhelt, alig 20 méteres halászcsónak, amelynek katasztrófájában legalább 360 ember vesztette életét. Szomorú nyitánya volt ez a folyamatnak, melyet mind a mai napig megfigyelhetünk a Földközi-tengeren vagy éppen az Ádeni-öbölben. Az itt ismertetett kötet szerzői egyetértenek abban, hogy ekkor került bele igazán az európai szintű diskurzusba a migrációs válság tematikája. Ekkor indult el, olasz zászló alatt, az első olyan tengeri művelet, a Mare Nostrum, amely az irreguláris migráció kezelését tűzte ki célul. (7-9. oldalak).

Tóth Klaudia írása arra mutat rá, hogy 2021-ben már a Covid előtti időket idézte az európai migráció, már ha a számokat nézzük. Mint a szerző utal rá, a Frontex 2022. január 11-én publikált előzetes adatai szerint 2021-ben 196 034 határsértést regisztráltak ez EU külső határainál, ez 38 százalékos növekedés 2019-hez képest, s 57 százalékos 2020-hoz képest. Ebből is világos, hogy a szabadság maggondolatán nyugvó EU egyre távolabb kerül az alapítók által elképzelt vízióktól. (11-25.). Janik Szabolcs, Pénzváltó Nikolett és Vargha Márk tanulmánya kiemeli, hogy a Századvég 2022-es felmérése szerint a magyarok többsége szkeptikus, illetve összességében elutasító a tömeges bevándorlást és annak állítólagos előnyeit illetően. Az illegális bevándorlást továbbá a többség kifejezetten veszélyesnek tartja, főleg biztonsági szempontból. (53-77.).

Janik Szabolcs bemutatja, hogy

A négy ország markáns profilt alakított ki ebben a fontos kérdésben, s az eredmény ismert: az akkor még meghatározó együttműködés során minden korábbinál nagyobb politikai súlyra tettek szert az uniós döntéshozatalban. A krízis nyomán kitapinthatóvá vált egy jelentős kulturális törésvonal a nyugati és keleti tagállamok között, amelynek középpontjában a nemzeti szuverenitás és a biztonság eltérő felfogása állt. (79-104). Vargha Márk a mediterrán EU-tagállamok helyzetéről írt a jelenlegi migrációs válságban. A szerző szerint a Covid csak időlegesen enyhítette a mediterrán országokra nehezedő terheket. A mediterrán EU-tagállamok mindegyike próbálja jogilag elismert vagy el nem ismert eszközökkel felvenni a harcot az irreguláris bevándorlással szemben, különféle szervezetekből különböző erősségű bírálatokat kiváltva. Fél évtized elteltével sem látszik olyan összeurópai megoldás, amely a tagországok mindegyikének elfogadható kompromisszumot jelentene. (105-143.)

Pénzváltó Nikolett Törökország helyzetéről írt a migrációs válságban. 

 2011-ben közel 4 millió regisztrált menekült tartózkodott az ország területén, többségükben szíriai állampolgárok. A török állampolgárok nem örülnek a menekültek jelenlétének, a török politikai vezetés pedig továbbra is a befogadás ideiglenes jellegét hangsúlyozza. Ami a jövőt illeti, Ankara nem kívánja egyedül viselni a terheket, s egyfajta ütközőállamként funkcionálni az EU számára az illegális migrációval szemben, így várható a számla benyújtása Brüsszel felé. (169-193.).

Sayfo Omar a szíriai menekültválságot mutatja be. Mint írja, 2011 után Szíria lakosságának majdnem fele hagyta el otthonát, 2015-ig 6,5 millióan az országon belül, 5,6 millióan pedig az országon kívül kerestek menedéket. A 2015-ös hullámmal 600 ezer szír érkezett Németországba, százezer pedig Svédországba. 

A menekültek eközben a legnagyobb terhet a környező államoknak jelentik. (195-214.). Kovács Blanka és Novák-Varró Virág az afganisztáni népességmozgásokról írt Irán és Pakisztán esetében. A szerzők kifejtik, hogy Pakisztánnak nincsen koherens migrációs szakpolitikája és ez nehezíti a menekülteknek adott támogatást. Eközben Irán számára nem csupán a nagymértékű bevándorlás, de a tömeges kivándorlás is súlyos probléma. (215-250.).

Marsai Viktor és Tóth Klaudia az afrikai migrációs folyamatok kapcsán kifejtik, hogy 

hogy mennyire sikerül mederben tartani az onnan érkező bevándorlást. Ennek kapcsán különösen fontos lesz, hogy válaszokat találjunk Észak-Afrika és a Száhel kihívásira. (251-289.). Dobó Géza és szerzőtársai az ukrajnai menekültek és helyzetük témáját dolgozták fel. A hosszú és alapos tanulmány szerint az ukrán menekülthullám jelentős kihívás elé állította ez EU tagállamait. Az ukrajnai menekültek legnagyobb része Lengyelországban, Németországban és Csehországban talált ideiglenes védelmet, ám a tagállami gyakorlatok eltérnek. Az egyes részmegoldások között azonosíthatunk megfontolásra érdemes gyakorlatokat. Magyarországon kevesebben igényeltek ideiglenes védelmi státuszt, ám így is nagy kihívást jelentett elhelyezésük. Hazánk széles körű támogatást ad az itt maradók számára. (325-375.). S végül jelen sorok írója az európai antiszemitizmus új hullámáról és a migráció összefüggéseiről írt tanulmányt a kötetbe. (291-323.).

A Sodrásban c. könyv végig ügyel az olvasmányos stílus mellett a támadhatatlan szakmai érvelésre és a pontos hivatkozásokra, az egyes fejezeteket összegzés és jól szerkesztett bibliográfia zárja. Világos, hogy ismét fontos mű született a Migrációkutató Intézet könyvsorozatában, és a kérdéses kötetet érdemes elolvasnia a szakmai és laikus érdeklődőknek egyaránt.

Sodrásban. Pillanatképek az európai migrációs válságról. Szerk. Marsai Viktor és Pénzváltó Nikolett. Bp., MCC Press, 2023. 375 oldalon.

(A szerző a Migrációkutató Intézet korábbi kutatója, az ismertetett kötetben tanulmánnyal szerepel)

***

Fotó: Unsplash