Milyen személyes vagy családi indíttatás vitt a helytörténeti kutatás irányába?
Nagyvázsonyban, a Kinizsi-vár tövében nőttem fel, s ez meg is pecsételte a sorsomat. Sok időt töltöttem a Kinizsi-várban, rendszeres látogatója voltam a lovagi tornáknak, s megbabonázott a hely szelleme. Ezzel párhuzamosan, a nyaraim egy részét a szomszédos Vigántpetenden töltöttem. Ebből a faluból származik a családom apai ága. A família eleinte Eörsi, később Kandikó néven élt a Balaton-felvidéken, s az oszmánok elleni harcból is kivette a részét. A legenda szerint a 18. század elején újranépesülő Petend első lakói is a Kandikók voltak.
Míg Nagyvázsonyban a Kinizsi-vár és a pálos kolostor helyeinek szelleme fogott meg, addig Vigántpetenden ezt az évszázados családi kötődést éreztem meg. Ehhez hozzátett még az is, hogy sok időt töltöttem mind az apai, mind az anyai nagyszüleimmel, s beszélgetéseink előbb vagy utóbb mindig a történelemnél kötöttek ki. Ez a sok-sok dolog mind megalapozta bennem a történelem szeretetét, de az igazi lökést az adta, amikor Olaszországba kerültem. Nagyon szeretem Itáliát, de
én az a srác vagyok, aki még az olasz tengerpartról is a Bakonyba és Balaton-felvidékre vágyódik.
Bár a helytörténet kutatását már korábban elkezdtem, az igazi áttörést ez hozta. Amikor elmélyedtem Vázsony vagy Petend történetében, mindig otthon éreztem magam, még 1000 kilométer távolból is.