Martin György – a táncházmozgalomban mindenki ismeri ezt a nevet. Hiszen nélküle nem lenne táncházmozgalom – vagy legalábbis nem az lenne, ami. Ugyanez igaz a magyar néptánckutatásra. Az volt ő a néptáncnak, mint Bartók és Kodály a népzenének. Az 1983-ban 51 évesen elhunyt „Tinka” 33 éven át gyűjtötte a néptáncokat Kárpát-medence-szerte. Többek között Kalotaszegen is megfordult, a magyar tudat számára mitikusnak számító Erdély egyik mitikus tájegységén, sőt grandiózus monográfiát írt a magyarvistai Mátyás István „Mundruc” táncáról, akivel barátságba is keveredett, és Kelet-Közép Európa legkiválóbb paraszttáncosának tartotta.
Kalotaszeg a középkorban hatalmas területet foglalt magába, mára nagyjából a Bánffyhunyad és Kolozsvár közt elterülő ovális területet értik alatta harcmin-ötven faluval, 17 ezer magyar lakossal. Érdekes mód a román néprajz nem tart számon Kalotaszeg nevű tájegységet, habár vannak román falvak Kalotaszegen. Altájai a legarchaikusabb Felszeg; az Alszeg az Almás-patak vízgyűjtő területe; s a Mérát is magába foglaló Nádas-mente a Cifra Kalotaszeg; a huszadik század közepe óta külön altájegységként tartják számon a Kapus-patak vidékét; s végül vita van a Kolozsvár körül fekvő átmeneti vidékről.
Az elképesztő mennyiségű Martin-féle gyűjtés kalotaszegi „szekciójából” válogatott most az Erdőfű zenekar. A nyitány Mundruc fütyörészése. A lemezen hallható magyar és román kalotaszegi egyaránt, ahogy több falu is felkerült a lemezre (Magyarvista, Méra, Bogártelke, Magyarnádas vagy a nemesi Szucság). A második tétel egy öreges legényes, amit a Piros az ostorom nyele, nem sárga kezdetű hajnali követ. Van a lemezen keserves, csárdás és szapora, halotti mars, szucsági lassú és szapora, részlet egy bogártelki karácsonyi bálról, nádasmenti román pár (azaz táncrend) és több archív felvétel is. Szerepel a lemezen a mérai Árus- és a bogártelki Czilika-zenészdinasztia muzsikája is, ahogy a legendás, bánffyhunyadi Varga Ferenc „Csipás” és zenekara polgári, magyar és román zenéje is. Csipás és zenekarának játéka a cédéfüzet szerint „a régies kalotaszegi vonószene egyik csúcsteljesítményének tekinthető”.