A megható dokumentumfilm egy kétségbeesett kiáltás a teremtett világért és a következő nemzedékekért. A szegények kiáltása, akik gyakran a klímaváltozás legnagyobb elszenvedői, hiszen a legkevésbé tudnak ellene védekezni. Az Északi-sark jégsapkája negyven év alatt háromnegyed részében eltűnt, ami hatalmas változásokat okoz az éghajlatban. Az óceánok vize megemelkedik, melynek következtében az emberiség lakosságának tíz százaléka veszítheti majd el a városokat, falvakat, ahol addig élt. A műanyag-szennyezettség akkora a Földön, hogy minden ember hetente körülbelül öt gramm műanyagtörmeléket eszik és iszik meg.
„A Kárpát-medencében az utóbbi évtizedekben a madarak száma közel lefeleződött. Budapesten a hetvenes-nyolcvanas években gyakorlatilag szinte soha nem voltak olyan napok, amikor három napon át 27 Celsius fok fölött lett volna az átlaghőmérséklet. Jelenleg ott tartunk, hogy minden évben egy-két hónapnyi ilyen idő van. Egy-egy ilyen nagyobb hőhullám következtében a halálozási arány is harminc százalékkal megnőtt. Az idősebbek, betegebbek nem igazán tudnak védekezni, ellenállni” – hívta fel a figyelmet a film kapcsán Székely János püspök, a püspöki kar Caritas in Veritate Bizottságának elnöke. A püspök szerint az ipari forradalom óta a Föld légkörében levő szén-dioxidnak mennyisége óriási mértékben megnőtt. A kiotói- és párizsi megállapodások ellenére a szén-dioxid kibocsátás nem csökkent.
„Becslések szerint az országok GDP-jének körülbelül hét százaléka elég lenne ahhoz, hogy ezt a folyamatot lassanként megállítsuk és megfordítsuk. Ez a hét százalék egyébként sok ország esetében sokkal kisebb összeg, mint a rengeteg kár, amit a klímaváltozás okoz” – mondja Székely János, majd hozzáteszi:
a film hozzánk kiált és ökológiai megtérésre szólít.