„Nekünk írták a dalt” – így adta át Baán László a Magyar Zene Háza poptörténeti tárlatát

Baán László beszéde a Magyar Zene Háza „Nekünk írták a dalt” tárlatának csütörtöki megnyitóján

Tisztelt Miniszter úr, tisztelt Művész hölgyek és urak, Államtitkár asszonyok és urak, tisztelt kollégák, barátaink, Hölgyeim és Uraim!

A ma önök elé táruló – felelősen állíthatom, rendkívül intelligens, látványos és tartalmas – kiállítással teljessé válik az első születésnapját ünneplő Magyar Zene Háza programkínálata. Ez alatt az egy év alatt az intézmény Budapest legnépszerűbb kulturális helyszínei közé került, sok százezren jöttek el megcsodálni akárcsak magát az elragadóan különleges épületet, de mindig tele a világszerte egyedülállóan sokrétű, interaktív állandó kiállítás tere is, s gyakorlatilag telt házas valamennyi program, a Hangdómtól és a Kreatív Hangtértől kezdve a múzeum- és zenepedagógiai foglalkozásokon át a legkülönbözőbb előadásokig.

A Liget Budapest projekt ezen ékköve nemcsak a hazai közönséget bűvöli el,

Hadd emeljek ki ezek közül csak kettőt: a világ legjelentősebb ingatlanszakmai rendezvényén, a cannes-i MIPIM-en, ahol szerte a világból mintegy háromezer kiállító mutat be több ezernyi projektet, egy éve sincs, hogy a Magyar Zene Háza nyerte el a zsűri fődíját, akárcsak néhány hónapja – 65 ország közel kétezer pályázója közül – az amerikai alapítású, rangos nemzetközi építészeti díj, az Architecture Masterprize díjátadóján. Ez utóbbin a zsűri elnöke úgy értékelte, hogy a Magyar Zene Házánál talán egyetlen kortárs épület sem példázza jobban Friedrich Schlegel közismert metaforáját, miszerint „az építészet megfagyott zene”.

S mindegyik méltatás kiemeli, hogy az épület kiemelkedő építészeti kvalitása megbonthatatlan összhangban van azzal a tartalommal, amit az intézmény szolgál: ez pedig az egész világon egyedülálló komplexitású és minőségű bevezetés a zene birodalmába, kiállításokkal, koncertekkel, interaktív terekkel, oktatási programokkal.

S ezt a nagyszerű kínálatot teszi teljessé az időszaki kiállítótér megnyitása, mindjárt egy kiemelkedően izgalmas és sokrétű tárlattal. A „Nekünk írták a dalt” már témájában is szimbolikus érvényű választás. Még tán csak az épület alapozásánál tartottak a munkálatok, amikor eldöntöttük, hogy a majdani első időszaki tárlat a magyar pop- és rockzenének és zenei undergroundjának az '50-es évek végétől a rendszerváltozásig terjedő történetét és szerteágazó társadalmi kontextusát mutassa be – s már akkor, immár öt éve neki is láttunk a kiállítás szakmai előkészítésének majd megvalósításának.

s egyben tisztelgés az időszak ikonikus alkotói, előadói előtt, akik közül sajnos már nem egy legendától végső búcsút kellett vennünk, de hál’ istennek még ma is sokan itt vannak közöttünk és élvezik az egymást követő generációk elismerését és szeretetét. Nagy öröm számukra, hogy közülük számosan eljöttek a mai megnyitóra – e helyről is tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindannyiukat!

Ez az öt év munkáját összegző invenciózus és nagyszabású tárlat, amely az eddigi legátfogóbb bemutatása a címében jelzett témának, minden bizonnyal nem jöhetett volna létre az azt létrehozó nagyszerű szakmai csapat nélkül, hadd fejezzem ki a legnagyobb elismerésemet mindannyiuk irányába,

Horn Márton intézményigazgató úr a kurátori teendők mellett a megvalósítás vezetője és mindenese is volt. Kedves Marci, emlékszem a sok-sok évvel ezelőtti pillanatra, mikor beálltál a Liget projekt akkor még kicsiny csapatába, látva, sejtve, hogy milyen nagyszerű jövőt hozó munkának lehetünk a részesei. Hogy a Zene Háza azt a varázslatos élményt tudja nyújtani az embereknek, amit ez a mai kiállítás teljessé tesz, abban a te sok éves, elkötelezett munkádnak oroszlánrésze van, amit mindannyiunk nevében őszintén köszönök!

Tisztelt Miniszter úr, tisztelt Művészek, Hölgyeim és Uraim! A mai ünnepi pillanatban érdemes egy pillanatra arra is visszagondolnunk, hogy igencsak küzdelmes évek előzték meg a Magyar Zene Háza egy évvel ezelőtti megnyitását és az azt követő időszak fentebbi szavaimmal megidézett, felemelő hazai és nemzetközi sikertörténetét. Mára egyértelműen kiderült, hogy

A politikai haszonlesésből összeeszkábált, sötétzöldre mázolt és sok évig harsányan hirdetett vádak a Városliget úgymond lebetonozásáról, tönkretételéről mára, mikor az idelátogatók immár a park mindenoldalú megújításának valóságával találkozhatnak, teljesen hiteltelenné váltak, s a semmibe tűntek.

De nem árt időnként belegondolnunk, hogy mit vesztett volna az ország, ha sikerülnek a terveik, s mindaz a csoda, ami a megújult Városligetben eddig létrejött, beleértve a Magyar Zene Házát, s a mai kiállítást is, egyszerűen nem létezne. De a múlt nehézségeit csak annyira kell megidéznünk, ameddig erőt merítünk belőle az előttünk álló nemes feladatokhoz – s azokból egy kiemelten fontos még a Ligetben is vár ránk: hogy megvalósítsuk az egész megújítás zárókövét, a Városligetben immár több mint száz éves múltra visszatekintő kulturális intézményháló világhírnevének kulcsát jelentő Új Nemzeti Galériát, s ezzel sok évtizedre biztosítsuk, hogy Magyarország fővárosában legyen Európa legkomplexebb és egyik legvonzóbb kulturális negyede,

Ne hagyjuk elveszni ezt a lehetőséget! Küzdelmes volt eddig az út, s az lesz ezután is, de majd 180 éve már papírra vetette a költő: „Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Nyitófotó: Földházi Árpád / Mandiner