Már azt is tudja, hogy a Fiumei úti sírkertben szeretne örökre megpihenni. Meg is válaszolta az okát. „A remek rendező, Horvai Pista temetésén négy színész vitte a koporsóját, köztük én is. Jöttek kíváncsi emberek. Sokan voltak Farkasréten, ahol egymásba épülnek a sírok. Mondom az egyik kíváncsinak: ne már, Bulla Elma sírján állsz! Jaj, bocsánat, válaszolta, aztán ráment Nádasdy Kálmán sírjára. Voltam Kerényi Imre temetésén a Fiumei úti sírkertben, nagy barátom volt. Ott van hely. Mondtam is a feleségemnek, engem oda kell temetni, ott nem fognak a síromon taposni.”
Azt is eldöntötte, a búcsúztatásán egy fiatalkori képe legyen kitéve:
az, amely egy apró oroszlán társaságában készült.
„Nem az öregkori képet kell kitenni. Azt kell kitenni, amikor az ember topon volt.”
Aztán egy történetet is elmesélt arról, hogy azt a bizonyos oroszlánt később nagy sörényű, felnőtt oroszlánként is meglátogatta, sőt, a színész Tordy Géza rémületére még a ketrecébe is bement: „Ha az állat kiskorában megérzi a szagodat, nem felejti el. Tordy Gézával vittük a gyerekeket az állatkertbe, mondom, bemegyek Leóhoz. Nagy hímoroszlán volt már akkor. Te hülye vagy, faljon csak fel, mondta. Fogadtunk egy karton Radebergerbe. Bementem és ráhajtottam a fejem a nagy Leóra.”