Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Időközi választást tartanak vasárnap az I. kerületben. A Mystery Gang együttes énekes-gitárosa a Fidesz-KDNP jelöltjét, Fazekas Csillát támogatja, mert vele „olyan képviselete lehet a bel-budai polgároknak, amilyen már régóta érik és amilyet megérdemelnek a kerületiek”.
Időközi választás lesz e hét vasárnap szűkebb pátriájában, az I. kerületben. Ezúttal is egy, az inkább a Tisztelt Házat választó ellenzéki politikus, Gelencsér Ferenc lemondása miatt. Mit gondol erről a jelenségről?
Nagyon örülök annak, hogy Fazekas Csilla személyében, akit én teljes meggyőződéssel támogatok, lehetőség nyílik változtatásra a kerületben. Ennek a nagy történelmi, művészeti múltú kerületnek olyan méltó képviselője kell, hogy legyen, aki előrébb tartja a kerületi és lokális történéseket, mint beülni a parlamentbe, országos szinten politizálni.
Mások is indulnak a választáson, így a független Horváth Gergely is. Miért nem mögé áll be?
Fazekas Csillával már régóta egy közösségbe tartozunk a kerületben; régóta ismerem és látom a hozzáállását, rátermettségét, talpraesettségét. Meg sem fordult a fejemben, hogy valaki mást támogassak. Személyében látok lehetőséget, hogy olyan képviselete legyen a bel-budai polgároknak, amilyen már régóta érik és amilyet megérdemelnek a kerületiek.
Mint lokálpatrióta, mit tapasztalt az elmúlt három évben? Miként értékelné a baloldal teljesítményét, V. Naszályi Márta párbeszédes polgármester városvezetését?
Régi, budai családból származom, felmenőim Hunyadi Mátyás királytól kapták meg a mai Naphegy és Tabán környékét, amely bármilyen furcsa is, de azokban az időkben még csak egy külön álló falu volt, Logod néven. Én a kerületben arra szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, illetve azt várom a kormánypárti jelölttől, hogy a kerület nagy, történelmi múltjának megfelelő beruházások, építkezések, változások mind-mind azt szolgálják, hogy be tudjuk mutatni a következő generációnak, milyen nagymúltú városrészben élünk. Megszakad a szívem, amikor például egy nagyon régi kőpadot látok egyik napról a másikra eltüntetni, helyette pedig egy teljesen tájidegen padot telepítenek. Hogy hagyják a száz, százötven éves történelmi jelentőségű épületeket tönkremenni. Könyörgőm, ez egy óvárosi kerület, az ilyen kis és nagy dolgokra is óriási hangsúlyt kellene fektetnie a kerületi vezetésnek!
Beszédes a Márványmenyasszony ügye is.
Nem szabad ezt a kicsiny városrészt elvágni a múltjától. Ha az ember a történelmi múltját nem ismeri, akkor nincs jelene. Ha pedig nem létezik jelene, jövője sincs. Ez független pártszimpátiától, érzelmektől. Nincs egy folyamatosság a városrész életében, amely nem mellesleg azt mutatná meg, hogy egy ilyen nagy történelmi múlt mellett micsoda nagy irodalmi, kulturális múltja is van a kerületnek. Nem tudom, hogy hányadik művészeti központot próbálják megnyitni V. Naszályiék, de úgy érzem, nincs valós szándék a baloldali városvezetésben a polgári, kulturális hagyományok ápolása iránt.
Ehhez kapcsolódó tán, hogy augusztus végén elindította irodalmi színpad-sorozatát?
Mondhatni, kapcsolódó, de elképesztően nagy pozitív csalódás számomra, hogy egy olyan felületen, a Facebookon, amelyet pusztán csak pörgetnek a felhasználók, mindenféle hirdetés nélkül egy olyan hosszú, nehéz gondolatvilágú, balsúlyú verset, mint Márai Sándor Halotti beszéde (1951), alig két nap alatt hatvanezren hallgattak végig. Természetesen lesz folytatás!
Visszatérve még egy kicsit a vasárnapi választásra: a momentumos jelölt, Korsós Borbála Erzsébet és a mögé felsorakozó politikusok azt hangsúlyozzák, mindennél fontosabb most a részvétel, amin a képviselő-testület baloldali többségének biztosítása múlhat. Ön hogy látja a voksolás tétjét?
Minden egyes választásnak, még a legkisebb településen is, borzasztó nagy a tétje. Hogy az első kerületi bel-budai polgárok a lakóhelyük képviselőjét választhatják meg, ez egy nagyon hangsúlyos aktus, hiszen közvetlenül a mi életünket fogja befolyásolni. Ha a kerületi polgárok és a városvezetés közötti kommunikáció elhalványul – amit egyébként egyre többször tapasztalok –, akkor előbb-utóbb felmerül, ugyancsak pártszimpátiától és érzelmektől függetlenül, az igény a választópolgárok részéről, hogy nagyobb figyelmet szeretnének kérni a gondolataikra, ügyeikre, problémáikra. Erre most lehetőség adódik!
Képek: Mandiner / Mátrai Dávid